Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Életemben sokszor jutottam el határ-értékhez. <br>De ezzel nem biztos, hogy eljutottam a mértékhez. <br>Nagy és mély kudarcos-sikeres volt az életem, <br>Javulást felismerni egyáltalán nem vélem. <br> <br>Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön, <br>De nem tudunk mit tenni, sírva nevetünk ökörködőn... <br>Sok a gonosz a Földön, mint talán millió a köbön. <br> <br>(Septolet) <br>Pokol küldötte, <br>Világ szerénye, <br>Nincs erénye. <br> <br>Átkozott gonosz, <br>Magát maszkíroz, <br>Bússágot szétoszt, <br>Jótól megfoszt. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Gazság volt az életem, <br>Gonosz uralta fényességem, <br>Keserű élet! <br>* <br>Gazság tetten érhető, <br>Gonoszság elviselhetetlen. <br>Keserű élet! <br>* <br>Gazság volt a sors-utam, <br>Gonosz osztotta igazságot. <br>Keserű élet! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Halmazban, csalárd <br>Szavak, bánatokozók! <br>Bússágban élet! <br>* <br> <br>Életem régen meghalt, jól ki vagyok fosztva. <br>Gonosz jelen van, tőle maradék a csorba… <br>Sőt, ez a kicsi neki nem nagy falat préda. <br> <br>Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton, <br>Gonoszomat csak szidom, folytában, állandón. <br>Miért jártam így, gondolkozok folyvást-folyton. <br> <br>Vecsés, 2020. május 15. – Kustra Ferenc József <br>

Van, hogy pillanat elszalad, <br>Van, hogy örökre megmarad. <br>Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem, <br>Vagy változtat bennünk vagy sem… <br> <br>Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc József <br>

Kutyát látok künn a parkban, <br>Nagy apportfa pofájában. <br>Fut, a hóban alig látszik, <br>Gazdija meg majd’ megfázik. <br>Eb igen jól érzi magát, <br>Gazdija... elunta magát. <br>Menne is már gyorsan haza, <br>Na, de hová lett a kutya? <br> <br>Hóba süllyedt tárt pofával, <br>Csak előjön apportfával. <br>Mennek együtt hazafelé, <br>Vár otthon a meleg málé. <br>Kutyus is kap egy nagy csontot, <br>Már nem fogja az apportot. <br>Jó séta volt felüdültek, <br>Jó melegben együtt ülnek. <br> <br>Budapest, 1997. február 8. – Kustra Ferenc József – ez az első művem… <br>

Csókolózzunk nyakra-, főre, <br>Közben megkíván a dőre. <br>Én rendes úrinő vagyok, <br>Akárkivel, dehogy búgok. <br> <br>Férfiak hiszik, egyszerű, <br>Tán’ borúra jön a derű. <br>Fiuk bizony, más az élet, <br>Én hozom a döntéseket. <br> <br>Engem az anyám nőnek szült, <br>S vagyok életből felkészült. <br>Azért adott Isten eszet, <br>Használjam férfiak felett. <br> <br>Rám hagyta anyám örökül, <br>Fogyassz férfit, szeretetbűl. <br>Csókolózni még csak lehet, <br>Tovább az eset nem mehet. <br> <br>Szép vagyok és kívánatos, <br>Jó a férfi hogyha sármos. <br>Pár lenni azzal akarok, <br>Akit bizony én kívánok. <br> <br>Ha ő kérdez, akarom-e? <br>Én kérdezem, akarod-e? <br>Így is, úgy is vagyok döntnök, <br>Valahogy, de csak én döntők. <br> <br>Ezek után kérdezem én, <br>Ki evez élet tengerén? <br>Aki evez, biz’ a férfi, <br>A nő pedig, ki vezeti. <br> <br>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József <br>

Idő, vasfogát <br>Már kezdi lecserélni. <br>Jég, elvékonyul <br>* <br>Visszavonulót <br>Fúj, halott arcú hideg. <br>Melegítő szél. <br>* <br>Süt a nap, emeli a jókedvem, <br>Kinézek, növekszik derültségem. <br>Ez még nem az, nem a tavasz napja… <br>Várom, hogy jő március idusa. <br>* <br>A felkelő nap <br>Sugara zúdul miránk. <br>Már nincsen harmat <br>* <br>Új fények nappal, <br>Új vaksötétség éjjel. <br>Új életóra. <br> <br>Vecsés, 1999. január 17. - Kustra Ferenc József - Versben és Európai stílusú haikuban… <br>