Titkom, most vallom meg, Gizike! <br>Elért a szerelem pestise. <br>Izzadva vágyódok <br>És meleg-borozok… <br>Oly’ erős, szerelem ereje. <br> <br>Titkom, most már megtudta Zike, <br>Nyergeltessen és jöjjön ide… <br>Kérem, jöjjön gyorsan, <br>Lelkembe becsobban… <br>Hergelem is magam, ízibe… <br> <br>Titkom, most kitártam Gizóka, <br>Jobb a szerelem, mint... csicsóka. <br>Összeborulhatnánk, <br>És jópofát vágnánk. <br>Indul-e? Ha nem… jön Ramóna. <br> <br>Vecsés, 2019. március 20. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban <br>

Reggelre mosollyal<br>ébredni,<br>kávémat ágyamban<br>kortyolni.<br><br>Madárdalt hallani<br>kertemben,<br>munkába indulni<br>örömmel.<br><br>Mókázni esőnek<br>vizében,<br>derülni napsütés<br>fényében.<br><br>Figyelni gyermekek<br>szavára,<br>játszani boldogan<br>egymással.<br><br>Mosolygós arcokat<br>meglesni,<br>fájdalmas képeket<br>átmosni.<br><br>Esténként fáradtan<br>örülni,<br>Holdúrfi arcára<br>nevetni.<br><br>Változó világot<br>megélni,<br>szeretve szeretni,<br>boldogan<br>élni.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A szemedben nagy-nagy lángcsóvát látok, <br>De nem mondasz semmit, csak nézel… <br>Tekintetedben árvaságot látok, <br>És <br>A gyűlölettel már kivégzel? <br> <br>Ó, ha tudnám, hogy most… még mit is látok? <br> <br>Vecsés, 2017. június 2. – Kustra Ferenc József <br>

Nem népmesei kesergő… <br> <br>Egész életemet &bdquo;D” napban éltem és így azon dolgoztam, <br>Az ellenek, árkomból ki ne vessenek, így ott rothadtam… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában, <br>A rekedt csendem battyogva átsüvített életemen, bizonytalanság iszonyában… <br>Sokszor volt, hogy csak ültem, néztem a vérkeményítő hidegem fagyos némaságában. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt, <br>Ha valami új halasztott, a körmeit kieresztette és karmolt. <br>Az én heveny, akut, végzetes csöndem mindig természetellenes volt, <br> <br>Reményem mindig volt, bevilágított <br>Kísérteties fénnyel világított... <br>Majd az eredménytelenségnél, mint a világítórakéta kihunyó fénye, sötétbe olvadt… <br>Én meg sokszor sírva kaptam csuklással, röhögő görcsöt… élet átvágott és élvezte a rothadt! <br> <br>Nálam az ördög személyesen volt a &bdquo;vakond” <br>És bizony aktív volt. segítséget visszamond... <br>Nagyobb volumenben itten voltak a &bdquo;pechek” <br>Mik &bdquo;ötödik” hadoszlopkánt itt tülekedtek… <br>Voltak még az áruló-hitszegő &bdquo;lehetőségek” <br>Ők, mindig becsaptak, nem voltak náluk semmi fékek. <br>A &bdquo;kollaboráns” történéseket nehogy felejtsük, <br>Mert ellenem is dolgoztak, bizony nehogy feledjük <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték, <br>Ha alakult valami jó, köd-gránátot lőttek, ne látszanak lepkék… <br>Folyton úgy jártam, hogy az életvizemet ködfoltok totál belepték. <br> <br>(Anaforás, bokorrímes) <br>A jó, minél jobbnak ígérkezett, annál jegesebb volt a köd-területem, <br>A hullámon, az életvonaton zakatolt, nekem nem volt semmi érdemem? <br>Rémálomból ébredni egy köd-takaró valóságában... ezt érdemeltem? <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém, <br>Az utcai lámpák, mint harci nyomjelző lövedékek hatoltak belém… <br>Alkonyatkor, annak szürkülete, mint kísértetfény rám borult és fölém, <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az életben nemhogy egy lámpás, de még egy légvédelmi reflektor sem segít, <br>Mit néznék én ezekkel, mikor a sötétem feloldhatatlan... a mindenit. <br>Ha az életet nem övezik fénykévék, akkor vakság sötétje elveszít... <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok, <br>Ha az élet reménytelen, továbbélésen minek dolgozok? <br>Ha az élet csak megnyekken, megriadok, búsan megborzongok. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes, <br>Tán’ valamit titkol, ami nekem még esedékes? <br>Az élet szótlansága ma már föltűnően csendes... <br>* <br>(Senrjú csokor) <br>Hiába minden, <br>Kapaszkodok, de idő… <br>Magával vonszol! <br>* <br>Látom, öregszem… <br>Gyermekre hasonlítok <br>Kit élet megtört. <br>* <br>E gyors életem <br>Villámgyorsan el is múlt. <br>Hetven év oda… <br>* <br>Még emlékezek! <br>Majd meg rám emlékeznek? <br>Ki gondol majd rám? <br>* <br>Időm már nincsen, <br>Már semmi nem változik? <br>Múlt már nem fontos? <br>* <br>Korai dér is <br>Belepi! Jeges szél fúj! <br>Jéghideg a sír! <br> <br>Vecsés, 2018. június 10. – Kustra Ferenc József – Önéletrajzi írás hetven évesen. <br>

Nem vagyok senkinek a pártolt embere, <br>Pedig ez a siker előfeltétele. <br>Még mindig igen töröm, hajtom magamat, <br>Állítom, hogy ez a sikeres folyamat. <br> <br>Ápolgathatna már egy kicsit az élet, <br>Dönthetne már, hogy feladattal megméret. <br>Mért jó a sorsnak; éjjel-nappal kesergek, <br>Példánya vagyok az igazi pechesnek. <br> <br>Sorsom! Tegnap lejárt a hét szűk esztendő, <br>Születésnapom volt, mondjuk, hogy évelő. <br>Ma már az ötvenkettediket taposom, <br>Ideje lenne változtatni nem? Sorsom… <br> <br>Vecsés, 1999. május 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi mű 51 év után… <br>