Csókoljuk tegnapot… epedjük holnapot… <br>Azt még nem tudjuk, gyógyít lelkivilágot? <br>A múltunk már régen elmúlt, azt átéltük, <br>A jövőnk meg lesz-e és azt hogyan éljük? <br> <br>Az élet pillanatokból áll, de azok nem állnak meg, <br>Velük persze a fájdalom el nem megy, így nem szűnik meg. <br>Maradok... itt élem világfájdalmam, állandóra meg. <br> <br>Vecsés, 2013. október 4. – Kustra Ferenc József <br>

Hinném, hogy boldog világban is élhettek, <br>De, hol vannak ehhez, hatályos légyegek? <br>Emberek élnek úgy, ahogy hit, vezető, <br>Mindenki boldogságot keres… ez első! <br>Hinném, hogy boldog világban is élhettek, <br>De, hol vannak ehhez, hatályos légyegek? <br>Szeretném… boldog elégedett lehetek, <br>Hinném, hogy boldog világban is élhettek. <br> <br>Vecsés, 2019. február 19. – Kustra Ferenc József – íródott: triolett versformában. <br>

Finoman sárga a fény, ha megindul a napfelkelte, <br>Gyúló fénye átfesti a természetet nagy remekre… <br>Fárad éjnek sötét színe, mint levetett pelerinje… <br> <br>Reggel van, felébredtem, kávéztam, túl vagyok az őrült álmokon, <br>Elmúlt, már nincsen, mi éji rettenetes örvénybe vissza húzzon <br>Kimegyek, és az udvarban nincs, de elücsörgök egy ködzsámolyon. <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Álom gyötörte lelkem vészterhes, nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt, <br>Az éjjeli emlékeket tartsa melegen? Még azokat is, ami fájt? <br>Álom gyötörte lelkem vészterhes nem is tudja, mi legyen, így hajnaltájt. <br> <br>(Septolet) <br>Hajnal burokban <br>Éled, azonban <br>Felébred életburokban. <br> <br>Egyenes út <br>Mára kihalt! <br>Peng a csend, <br>Esend? <br> <br>(HIAQ) <br>Hajnalban nyomorog <br>Lelkem: éjjel volt gyötrelem. <br>Szép nap sárga hajnal! <br> <br>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) <br>Az új, sárga fényben, erdős sötétben bolyongok, <br>Az új, sárga fényben, magányomban csak bolyongok. <br>Az új, sárga fényben, vaksötétemben bolyongok, <br>Az új, sárga fényben, még emlékekben bolyongok! <br> <br>(Senrjú) <br>Gyönyörködök én <br>Mai szépséges napban. <br>Nap-sárgult világ. <br> <br>(Anaforás, belső visszatérő rímes, önrímes) <br>Finoman sárga a fény, sem felhő, de, még köd nincsen, <br>Finoman sárga a fény, köd- takarta felhő nincsen. <br>Finoman sárga a fény, sajnos, boldogság se... nincsen! <br> <br>Vecsés, 2016. július 1. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. <br>

Jöttem, hogy locsolkodjak tenálad én, <br>Tudom, várod, nálad vagyok fenomén. <br>Kerestem a legjobb Krasznaja Moszkovszkaját <br>De vasárnap van, zárva találtam a boltját. <br>Így kérlek, adj kamatmentesen egy nagy üveg szódát, <br>Ha elszaladsz, majd húzol magad után a vízcsóvát. <br> <br>Vecsés, 2016. március 26. - Kustra Ferenc József <br>

Csilingelő a hajnal húsvét hétfőn, <br>Nyuszika a tojásait eldugta! <br>Rosszul jár, aki felkel, de már későn, <br>Addigra nyuszika talán elfutna… <br> <br>Közben a lányokhoz, az asszonyokhoz <br>A locsolók tömegesen megjönnek, <br>Odamennek nyuszika kosarához, <br>Hogy szőrőst megsimítsák, ha már jöttek. <br> <br>Nyuszika örül és még puszit is kér, <br>Meg ragaszkodik a locsoláshoz is! <br>Lesz is ebből zsivaj, sok a gavallér. <br>Évente egyszer van húsvét... reális. <br> <br>Nyuszika, ha már megsimogattalak, <br>Puszit kaptál, hol van a piros tojás? <br>Vedd elő, én parlagon nem hagytalak, <br>Tudod… nem ingyé volt a barátkozás! <br> <br>Nos, ha már így minden megvolt, akkor kérdem én, <br>Lehet locsolni? Szilaj vagyok már, mint egy mén… <br> <br>Vecsés, 2016. február 1. – Kustra Ferenc József <br>