Idő 
Értékelés 
Értékelés Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban.
<br>
<br>A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés,
<br>Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés...
<br>A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre.
<br>Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része.
<br>
<br>Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból,
<br>Okosabbak látják, a zene kialakulásból,
<br>Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból.
<br>
<br>Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus.
<br>A lélek birodalmából származó a ritmus.
<br>Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus.
<br>
<br>Íráskor kialakul egy lelki tartalom,
<br>Ami kifejezésre törekszik, hatalom.
<br>Lelki tartalom és ritmusfajta,
<br>Szervesen van összekapcsolódva.
<br>
<br>A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását,
<br>És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását.
<br>A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását.
<br>
<br>Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk,
<br>Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk…
<br>Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk.
<br>
<br>A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése,
<br>Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége.
<br>
<br>Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét,
<br>A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét.
<br>Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét…
<br>
<br>Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó,
<br>De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó.
<br>A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból
<br>Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból.
<br>
<br>A költőnek a lelke diktálja a formát,
<br>És az írt szövegbe beleírja ritmusát.
<br>És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus,
<br>Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus.
<br>
<br>A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt,
<br>De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt…
<br>Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt.
<br>
<br>De ha verset írsz, akkor vers legyen,
<br>Ne ragadj le egy tördelt szövegen!
<br>Mert az a fentiek miatt nem is vers,
<br>És nem létezik olyan, hogy szabad vers!
<br>
<br>Igazi verset írni, az, az igazi mesterség,
<br>Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség…
<br>Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség.
<br>*
<br>Mi a versek kritériumait illeti,
<br>Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti…
<br>*
<br>Emellett a szótagszám tökéletes azonossága
<br>A rímelő sorokban az állandósága…
<br>*
<br>Jó, ha változatosak a rímképletek,
<br>És ha érzékletesek a szóképek!
<br>*
<br>Ezek mind hab a tortán,
<br>Ritmus az első, írj ilyenformán.
<br>*
<br>Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers,
<br>Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers.
<br>Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket,
<br>Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket.
<br>Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz,
<br>Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz…
<br>*
<br>Próbálj meg kemény
<br>Lenni magaddal és írj.
<br>Művészi szépség.
<br>*
<br>Örök-érvényű
<br>Verset írni művészet.
<br>Dolgoztasd agyad.
<br>*
<br>Tördelt prózát, csak
<br>Mint regényt, le kell írni.
<br>Adjál magadra!
<br>*
<br>Hogy akarsz költő
<br>Lenni, ha nem is költesz?
<br>Ritmustalanság…
<br>
<br>Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással…
<br>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931.
<br>
Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve senrjúval és Tankával)
<br>
<br>A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni!
<br>Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni?
<br>*
<br>Az ékesszólás
<br>Erény, a rossz stílus bűn!
<br>Sokan vannak így.
<br>*
<br>A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének,
<br>Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése…
<br>A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás
<br>Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás…
<br>
<br>Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom,
<br>De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom.
<br>
<br>Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni,
<br>Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni.
<br>
<br>Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok,
<br>És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok.
<br>De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is,
<br>És akkor a mű híján van már a megírásnak is.
<br>
<br>Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak!
<br>Tulajdonképpen a stílek miben állnak?
<br>Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra,
<br>A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba,
<br>És ráadásul nem használod írásjeleket,
<br>Elveszted az érdemi-munka fejezeteket.
<br>
<br>Az értelmi munka
<br>És az írás munka,
<br>Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól!
<br>Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól.
<br>
<br>A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék…
<br>Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék.
<br>Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke,
<br>De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége.
<br>
<br>A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme,
<br>Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére.
<br>A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók!
<br>Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók.
<br>Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek,
<br>Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek…
<br>
<br>A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek,
<br>Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek…
<br>Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától
<br>Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától.
<br>Még ide kell sorolni a tudás felfedezést,
<br>Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést.
<br>
<br>Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan!
<br>Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan?
<br>*
<br>Az emlékezet
<br>Maga, tudatalatti!
<br>Emlék raktárház…
<br>*
<br>A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt,
<br>A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt.
<br>Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot,
<br>És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott…
<br>
<br>Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát,
<br>Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást…
<br>Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt,
<br>De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást.
<br>
<br>Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból,
<br>Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból.
<br>Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni,
<br>Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni.
<br>
<br>Érzéklet átalakulva lesz képzelet,
<br>Uralkodás a tudatalatti felett!
<br>Képzelet alakul át eszmévé,
<br>És az fejlődik majd, valamivé…
<br>Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik,
<br>Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik.
<br>*
<br>Az észbeli és
<br>Lelki folyamat vegyes.
<br>Van szerepcsere!
<br>*
<br>A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe,
<br>Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe…
<br>
<br>Képzelmek egyben nagyon érzékenyek...
<br>Kell, agyunkban tartalékok legyenek…
<br>Ők gazdagon érzékelő egyedek.
<br>
<br>Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk,
<br>Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk!
<br>Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk.
<br>
<br>Írhat az ember, akár főleg általánosságról,
<br>Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról...
<br>A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából.
<br>
<br>Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést,
<br>De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést.
<br>A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező,
<br>Ami a gondolatokból visszaverődő.
<br>
<br>Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből,
<br>A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből…
<br>*
<br>Képfestés nehéz
<br>Munka, sőt már művészet!
<br>Láttatás csoda.
<br>*
<br>A vers az a vers,
<br>Próza tördelve nem az!
<br>Áltatod magad.
<br>Olvasód, csak jót akar!
<br>Tárd elé nagyon hamar!
<br>*
<br>Írni művészet,
<br>Gondolatleírás nem!
<br>Író dolgozzon.
<br>Poéta feladata,
<br>Hogy szóképét láttassa.
<br>*
<br>Olvasó-igény,
<br>Hogy művet kapjon kézhez!
<br>Káros… förmedvény!
<br>*
<br>Az írás mestersége, maga a mesterség!
<br>Sokan írnak, de a papír és toll nem elég…
<br>Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat,
<br>Használj írásjelet, írj rímelő sorokat!
<br>Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj,
<br>Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj…
<br>
<br>Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc
<br>R. GOURMONT „Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931.
<br>
Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés,
<br>Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés…
<br>Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt?
<br>Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt?
<br>
<br>Holnap már majd nekünk másként süt a nap?
<br>Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad?
<br>Változnak holnapra a reményeink?
<br>Mikor is maradnak... Lételemeink!
<br>
<br>Fura ez a világ, amiben éppen élünk,
<br>Jól, békében vagy háborúban telik létünk?
<br>Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk!
<br>A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk…
<br>
<br>Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc
<br>
(Bokorrímes)
<br>Szelídség, finom-gyengéd erőszak… mindent megkapsz tőlem,
<br>Ha nem akarod nincs harag, dönts, ahogy akarsz… felőlem.
<br>Majd én megmutatom Neked a szerelmet, ne félj tőlem.
<br>
<br>(LIMERIK)
<br>Szól a szám, érdekfeszítően,
<br>Te meg hallgasd érdeklődően.
<br>Veled lennék boldog,
<br>Mástól meg viszolygok,
<br>Neked is lélekemelően.
<br>
<br>Te csodálnál érdeklődően,
<br>Szólna szám, érdekfeszítően.
<br>Hiányod… őrlődők,
<br>Vágylak… beledöglök.
<br>Érzésem… fölemelkedően.
<br>
<br>Poros gödrösben lépked lábam,
<br>Nem egyedül… veled van vágyam.
<br>Vigasztaló sorok,
<br>Távolban angyalok…
<br>Te vagy szabadságom és vágyam!
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös, önrímes)
<br>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény,
<br>És nagyon hiszem, hogy fölséges lenne, nagy, közös élmény…
<br>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény.
<br>
<br>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus gondolatokban… Alloiostrofikus versformában
<br>
Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet,
<br>Életemben én voltam a pech-király… ember így mivé lett?
<br>Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet.
<br>
<br>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján,
<br>A vonatom műhelybe ment, mert jött a nyár és javítani kell ablakán…
<br>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján.
<br>
<br>Hol toporogva ácsorgok, hol ácsorogva toporgok,
<br>De az idő megy felettem, majd eltűnik, mint vakondok.
<br>Közben néztem, ahogyan egy csapzott tollú vén lúd az út mentén
<br>Tépdeste a parajt: valahonnan kiszabadult, jól elszökvén.
<br>*
<br>(sedoka)
<br>Nagyon mennék már
<br>Tovább, itt nincs mit várni.
<br>Más tájat kéne látni.
<br>
<br>Úgy indulnék már,
<br>Jaj, nagyon unom peront.
<br>Bízok, várnak még újak…
<br>*
<br>(10 szavas)
<br>Vágyom, még zakatoljon vonatom,
<br>Közben nem öl meg az unalom?
<br>
<br>Látok egy nagy csapat kóbor kutyát,
<br>Peronomhoz jönnek a nemjóját!
<br>Talán, nem bántanak, az áldóját…
<br>
<br>Az életvonatom nem hagyhat itt a pusztai magányban,
<br>Lehet, hogy máshol már várnak rám, zsenge szerelmi ruhában…
<br>Ki tudja, még mit fogok látni még az életvonatomból?
<br>Némi jó, ha rám akaszkodna, kiragadna unalomból.
<br>Most itt nagyon rákattantam, hogy valaki szerelem-ruhában meg én?
<br>Hah! Micsoda párosítás lenne… mit kezdenék vele a sor végén?
<br>
<br>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal,
<br>Bővítés itt nincs és nem is lesz, lét nem magasztal...
<br>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal.
<br>*
<br>(HIAQ)
<br>Ez cudarul cuki
<br>Kilátás, szerelem vagy más…
<br>Rafinált a jövő.
<br>*
<br>Öregek mondták, hogy örüljön az öreg,
<br>Hogy még lyuk van a fenekén és még meleg…
<br>
<br>Vecsés, 2018. március 22. – Kustra Ferenc
<br>
