Vágyam csak ennyi, kedves Emmi! <br>Egy csók és ölelés, más semmi! <br>Kezdetnek megteszi, <br>Ha nyakam öleli. <br>Vágyam most ennyi, kedves Emmi! <br> <br>Férje megrögzött italozó, <br>Kiskegyednek ez biz’, nem való! <br>Elvenném Önt tőle, <br>Így lesz jobb jövője! <br>Ne ellenkezzen, legyen mohó! <br> <br>Legyen enyém, erre úgy vágyok, <br>Érti? Menekülést kínálok! <br>Tenyeremben hordom, <br>Lelkét kiglancolom. <br>Biz’ így! Magácska, kedves Emmi… <br> <br>Vecsés, 2021. február 20. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Bármilyen az a kín, az csak lélektaposó lehet! <br>Ha meg a szívben van, csak azt nagyon facsaró lehet! <br>Mély és felemelő gondolat, még biz’ jó is lehet, <br>De <br>De ha, közben üres gondolat szádból... csak lehelet? <br> <br>A bezárkózásod, oly’, mintha valaki ön- temet… <br> <br>Vecsés, 2019. november 7. – Kustra Ferenc <br>

Asa Vaughan Los Angelesben született és huszonhét éves volt. <br>Pilóta iskolát végzett és társai között, messze a legjobb volt. <br>Német fogságba esett, három hónapig internáló táborban volt. <br> <br>Német, a George Washington Légióba gyűjtött embereket, <br>Felajánlották neki, beáll, vagy táborban tölt el egy életet. <br>Asa gondolkozott és bölcsen kiszűrte az egyik, jobb végletet. <br> <br>Az orosz frontra osztották be, mint pilótát, főleg futárgépre. <br>Annyira csodálták képességeit, hogy a főtiszteket vitte. <br>Most is egy tábornokot vitt, kinek kezében ott volt a térképe. <br> <br>Már Lengyelország fölött repültek, nem messze az orosz határtól, <br>Ő ült a Storch pilótaülésébe, magasan a havas fáktól. <br> <br>Hirtelen egy hatalmas árnyék vetődött közel, rájuk, <br>A Storch megbillent egy szélörvényben ez csapódott rájuk. <br>Jobbról mellettük megjelent egy orosz vadászgép, <br>Ami ha lőni kezd, belőlük nem marad csak pép… <br>Az orosz pilóta tudta, hogy fölényben van, <br>Integetett és látszott… az arcán mosoly van. <br> <br>Fordulót kezdett, máris hátulról, igen gyorsan közeledett, <br>Tüzelt a gépágyúból és géppuskákból, rájuk fenekedett… <br>Storch találatot kapott, érezhetően a vég közeledett. <br> <br>Asa a sérült szárnyakkal is bedöntötte a gépet, <br>Majd, más lehetősége nem lévén, lejjebb ereszkedett. <br>Az orosz pilóta, még egyszer mosolygott, integetett. <br> <br>Orosz, ismét lőtt rájuk, a tábornok vállát, golyó találta, <br>A szélvédő is összetört, egy szilánk, Asa arcát megvágta. <br> <br>Asa felkiáltott: nézzük Te strici, tudsz-e repülni… <br>Neki fogott a Storchot hatszáz méterre, lejjebb vinni, <br>Majd szinte zuhanásba, gépet lejjebb ejtette, <br>Olyan fájó volt a havas erdő közelsége… <br> <br>Már csak, úgy százötven méteren volt, Asa és a gépe, <br>A JAK meg mögötte szorosan, hogy végleg elintézze. <br> <br>Asa a megfelelő pillanatban a csűrőkormányt lebillentette, <br>Az orosz meg kifordult, hogy a végzetes összeütközést elkerülje… <br>Utána meg ötszázzal beleszántott, a szűz hóval borított erdőbe… <br> <br>Asa visszahúzta a kormányoszlopot, gépet megemelte, <br>Hatszáz méteren, már nagy nyugodtan állította egyenesbe… <br>Tábornok, hogy zseni… zseni, folyvást magának ismételgette. <br> <br>Vecsés, 2016. március 1. – Kustra Ferenc - II. Világháborúban, a keleti fronton… <br>Jack Higgins: &bdquo;A Führer parancsára” c. regénye alapján. <br>A repülőgép itt látható = videóban <br>https://www.youtube.com/watch?v=wZouzzfZcrg Fieseler Storch take-off <br>

Hiába, no, ügy tűnik megöregedett a szerelem, <br>Volt ugyan nekem is, de már hiányzik a másik felem! <br>Arcomról már nem mosolyok lebbennek, <br>Arcomról, derűs képek sem jelennek… <br>Itt le már, szépséges szavak sem szállnak, <br>Tudják nincs, amitől elolvadnának… <br> <br>(LIMERIK) <br>Mond, hol vannak… szép napok, Janka! <br>Mi lett öregedett napokra? <br>Nem bírlak feledni, <br>Össze kén’ tartozni. <br>Elhagytál… nincs szükség karokra. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Őszi leveleim, csak zizegve susognak, <br>Már vaksis szemeim, csak előre bámulnak... <br>Éveim, egyedül biz’, nyugdíjba vonulnak. <br> <br>Vecsés, 2021. március 19. – Kustra Ferenc – öreges romantika, Alloiostrofikus versformában. <br>

Magányom víziója… <br> <br>Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll, <br>Egyik nap a születésünk, a másik, mikor jő halál… <br>Az élet, valójában csak két érdemleges napból áll. <br>* <br>Nincs biz’ lehetőség <br>A napokat szabályozni. <br>Élet, csak működik. <br>* <br>Élet nem is kérdez, <br>Csak úgy dönt, hogy megérkezünk. <br>Élet, csak működik. <br>* <br>Halál nem is kérdez, <br>Maradnánk-e? Menni kell biz’. <br>Halál, csak működik. <br>* <br> <br>A hétköznapok hója, csendesen surrogva hull az élet tengerére, <br>Rendesen be is havazza az életünk hajóját, kényére-kedvére. <br>Akarjuk vagy nem, múltunk mindent megkap. Vajon mi végre? Múlt szekerére? <br>* <br>A köztes időben <br>Telnek munkás hétköznapok. <br>Mi élet értelme? <br>* <br>A köztes időben <br>Telnek haszontalan napok. <br>Mi élet értelme? <br>* <br>Köztes, sok időben <br>Működünk megfelelően? <br>Mi a lét értelme? <br>* <br> <br>A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet. <br>Mindenki éli, vagy talán meg is éli az egy, kosztos életet… <br>A két nap között a kvártély az élet, mi befogadta a létet. <br>* <br>Biz’ a koszt és kvártély <br>Alapfeltétel napoknak. <br>Teremtő mit akar? <br>* <br>A hétköznapok csak <br>Jönnek és elmennek múltba… <br>Teremtő mit akar? <br>* <br>Utolsó nap előtt <br>Is jelen, múlttá változott. <br>Teremtő intézte… <br> <br>Vecsés, 2018. május 31. – Kustra Ferenc – versben, 3 soros-zárttükrös –ben és HIAQ –ban. <br>