Most voltam kint, <br>Hideg van, borzongok. <br>Fehér a hó, <br>Hideg van, borzongok. <br>Rideg a tél, <br>Hideg van, borzongok. <br>Varjak szállnak, <br>Hideg van, borzongok. <br>Van sok ruhám, <br>Hideg van, borzongok. <br>Ez biz’ a tél, <br>Hideg van, borzongok. <br> <br>Vecsés, 1998. december 22. – Kustra Ferenc József <br>

3 éve van háború a szomszédban. Katonák, havonta ezrével fogynak… Kárpátaljaiak is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös, hatsoros belsőrímes, önrímes) <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó, <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó. <br>Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Figyeljétek, tüzér ki tüzet nyit és azt bizony nem is kicsit. <br>Az elsütő szerkezetre spárgát köt messze, védett a keze! <br>Messziről jól megrántja a spagócát, kilövi a golyóját… <br>Sok lőporfüst terjeng a levegőben, durranás elmenőben. <br> <br>A tüzér fiatalúr lefekve rángul és a füstsötétbe bambul. <br>Szeme vége üvegessé vált, arcán meg búra vált, értelmet levált. <br> <br>Megjelent az ütegparancsnok, elhatározta: én most ordítok! <br>Mit képzelsz, hogy lefekszel, te szemét? Hallod? Nem tüzér vagy? Mér’ fekszel? <br>Ébresztő föl és kelj is föl! Telefonáltak, hogy megest lőni köll! <br> <br>Szegény fiatalúr önkéntes katona volt, de belőle az élet már kiholt… <br>Már nem mozdul, ruha alól vérzik nyakája, kósza volt a golyó támadása… <br>Parancsnoka maga próbálta fölrázni, de nem ment... lassan, de könnyezve elment… <br> <br>A parancsnok ment és telefonált, a vezető tűzére már hősi halott, <br>Nincs embere, ki madzagot rántson, halál élőre váltson… jól elkomázott! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Háború, <br>Olyan amilyen! <br>Végpróba! <br> <br>Mindenki <br>Ezt nem éli túl. <br>Végpróba! <br> <br>A golyó <br>Megy! Kemény acél. <br>Végpróba! <br> <br>Vecsés, 2025. február 9. -Kustra Ferenc József- Írtam: történelmi följegyzésként az ukrán háborúban 3 év alatt meghalt és megnyomorodott katonák emlékére… alloiostrofikus versformában. <br>

Kérdések a lánctalphoz… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Ha majd az élet lánctalpa csak úgy rám hengerül, <br>Kiszakad a tüdőmből, utolsó leheletül… <br>Mit tettem, mit tehettem… csak úgy számadás végül? <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni? <br>Ott nekem ideje lesz, még vehemensen erősködni? <br>Akkor vajon a vérem fog könny helyett csak úgy csöpögni? <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Az élet <br>Lánctalpa nem éltet, <br>Ellenem ez merénylet… <br> <br>Betérhet, <br>Becézget… <br>Keres mentséget, <br>Hallgatja mesédet! <br>* <br> <br>(Senrjú trió) <br>Lánctalp… acélból, <br>Eltapos… milyen célból? <br>Szürke… a célból… <br> <br>Lánctalp… acélból, <br>Lelket tépi… mi célból? <br>Szürke… a célból… <br> <br>Lánctalp… acélból, <br>Szívet szaggat… mi célból? <br>Szürke… a célból… <br> <br>Vecsés, 2021. január 24. – Kustra Ferenc József -íródott; önéletrajzi írásként az életről… <br>

Szeretetben van az áldás,<br>Éjsötétben fénylő lámpás.<br>Mint sugallat pillanattal,<br>Száll a lélek gondolattal.<br><br>Test az forma - hordja lelket<br>Míg beérik örök kezdet.<br>Ember fia sem halandó,<br>Mert a lelke maradandó.<br><br>Földi léttől elszakadva<br>Csillagösvény útja várja.<br>Isten fiával a mennyben<br>Létezik majd szeretetben.<br><br>Szeretetben van az áldás,<br>Világítson ez a lámpás.<br>Ha szívekben csírja fénylik,<br>Földi lét is szebbé érik.

Mint hulló csillag,<br>Felvillant egy gondolat.<br>Elfelejtette! <br><br>Szép emlékei<br>Az ég szélcsatornáin<br>Szertefoszlottak.<br><br>Idegen terek<br>Napi ébredésekben...<br>Ismeretlenség!<br><br>Lélek tükre torz,<br>Elferdített valóság...<br>Átszellemültség.<br><br>Szürke állomány,<br>Mint hófödte téli táj<br>Kifehéredett.<br><br>Neuron útja<br>Kopár pusztaságba visz...<br>Tudattalanság.<br><br>Szeretet-virág<br>Szirma szívben még nyílik...<br>Hála simogat.<br><br>A kór világnapjának margójára.