Kedvesemnek… <br> <br>(anaforás, háromszoros belsőrímes és 3 soros-zárttükrös leoninusban) <br>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’, <br>Állandó reményemmel a csodára várva, belepistulok a várás-lázba… <br>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’. <br> <br>(senrjú trió) <br>Kérem Istent, szeressen, <br>Hozzám jó legyen… kedves is még! <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>Kérem Istent, tegyen jót! <br>Jaj! Ruhámat már szél ne tépje… <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>Istenem már jó legyen… <br>Lelkemet már mi sem rongálja! <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>(HIAQ) <br>Álmodok én minden <br>Jóról, szépről, közelségről. <br>Nem ily’ a délibáb? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Kedvesem, ezt te róttad rám, <br>Így az utam vad makadám… <br>Kedvesem, ezt te róttad rám. <br> <br>(HIQ) <br>Eltűnt vagy <br>Jöjj, újra ide. <br>Mért’ tűnt… vagy? <br> <br>(Septolet) <br>Gyere vissza, <br>Ne szórakozz Cica <br>Vár lelkem vissza! <br> <br>Imádlak, <br>Komállak, <br>Várlak. <br>Úgy hiányzol szobámnak! <br> <br>Vecsés, 2017. június 18. - írtam: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi lélek-sikolyként, mert a kedvesem csak úgy elment… itt hagyott. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Fölöttébb gorombák az emberek, <br>Udvariasság válságba jutott. <br>Elmélyült a jó-tapintat hiány… <br>Van, akinek eleve nem jutott? <br> <br>A társadalom legyengült, apatikus lett. <br>A rossz, deviáns elemek meg pimaszabbak. <br>Tisztes emberi lét ellen ez oly’ merénylet, <br>Mint a sebesült katona ellen az attak. <br> <br>Vecsés, 2013. június 16. – Kustra Ferenc József <br>

Kutyák játszanak künn az udvaron, <br>Napfény tükröződik az ablakon. <br>Ha kimegyek hozzájuk, örülnek. <br>Játszom is velük és megkergülnek. <br> <br>A Slampec már nagyfiú, vezér lett, <br>Kutyáéknál ez bizony hősi tett. <br>Másodhegedűs lett így a Basa, <br>A Lady meg így lett a Slampec csaja. <br> <br>Örömöm; elfogadnak vezérnek, <br>Ezt így én elkönyvelem sikernek. <br>Az emberek közt ez mit sem számít, <br>Látom, az élet kutyákkal ámít. <br> <br>Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József <br>

Továbbra is aranyosak a jelző kutyák, <br>Állandóan csak játszanának a nagy maflák. <br>Ma már végleg összebarátkoztunk Slampeccel, <br>Többször odahívtam, rohant-jött logó nyelvvel. <br> <br>Rosszul tudtam, a kutyust nem Slambucnak hívják, <br>Keresztségben Slampecet rég ráragasztották. <br>Gondoltam, aranyos kutya hát megkövetem. <br>Ezt díjazza; gondolja a gazdit követem. <br> <br>Vecsés, 1999. január 3. - Kustra Ferenc József <br>

Hull diólevél, <br>A tél tán’ ellensége… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Levél hull, pereg, <br>Előző ősszel, hogy volt? <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Kemény valóság! <br>Levelet, szél sodorja! <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Napkorong még él, <br>De, leveleket szárít. <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Barátságtalan <br>Az őszi levélhullás… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Levelek könnye <br>Télbe fagyva, igy kopog… <br>Hajnali hűvös! <br> <br>Vecsés, 2015. november 21. - Kustra Ferenc József- írtam, eredeti Basó féle haiku csokorban. <br>