Bozótosban rigó matat,<br>Hóvirágról kapar havat,<br>Hogy könnyebben kibújhasson,<br>Fehér szirma langyot hozzon.<br><br>Langyot hozzon fehér szirma,<br>Élőlények minden vágya;<br>Zord, jeges tél eliszkoljon,<br>Rügy és virág hasadhasson.<br><br>Hasadhasson rügy, és virág,<br>Megújuljon rideg világ.<br>Öröm-ének széllel zengjen,<br>Békés zászló lengedezzen.<br><br>Lengedezzen béke-zászló,<br>Ne csak annak legyen látszó.<br>A világra szálljon áldás,<br>Tavaszlelkű megújhódás.

Hunyorgó szemmel<br>Álomból kitekintek...<br>Lét-érzékelés.<br><br>Éber-valóság<br>Minden reggel vár reám,<br>Ha felébredek.<br><br>Ima-lélekkel<br>Szférákba száll az áldás,<br>Szerény köszönet.<br><br>Hálás a szívem,<br>Újabb napra virradtam.<br>Égi ajándék!

Mondja kérem, kedveském… Gréta, <br>Mikor lesz már tárgyalós napja! <br>Egymásról beszélnénk, <br>Másról is beszélnénk… <br>Mondja kérem, mért nem akarja? <br> <br>Velem boldog lehetne Gréta! <br>Beszéljünk… nő idő távlata. <br>Vázolnám, amit kell, <br>Amit tudnia kell…. <br>Kegyeddel, mi boldogok lennénk… <br> <br>Rövid ám az élet, ó, Gréta! <br>Kössük össze, van bőven ’cérna’. <br>Szívemből boldoggá <br>Lenne, végleg-soká… <br>Ne kéresse már magát, Gréta! <br> <br>

Jaj, Te szerelmetes Iluska! <br>Vágyam, öleljelek Te fruska. <br>Lennék a tanítód, <br>Ha kell… alád-valód. <br>Szerelem! Ne mulaszd Iluska! <br> <br>Szerelem… száguldó paripák! <br>Ülj a nyergembe… jön már a nyák… <br>Kívánom, borítson, <br>Vágyam; elalélón. <br>Igyekezz, nem elég… a morzsák. <br> <br>Elképesztő vágyrohamomban <br>Kár, hogy kezem, nincs még bugyódban. <br>Ezt igen élveznéd, <br>Szeretve… szeretnéd. <br>Végig csak vinnyognál szobában. <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 19. – Kustra Ferenc József – Erotikus LIMERIK csokor <br>

Hétköznapi pszichológia <br> <br>Azt hiszem már nem szeretlek, véremmel búcsúdban nem gyengítelek. <br>Könnyem már elfogyott, nem sírok, hogy létezel, tavaszban, ha érkezel. <br>Földig hajolnak a háborús istenek, szerelmes képeid nekem lebegnek. <br>Fagyos szíved férgesült aranyat imád, pajzán holdvilágban nem érdekel a cicád… <br> <br>Nézésed is kikopott. vonzereje nuku, amin, ha látnám is smafu. <br>Már nem érzem a szegényes örömet, haragra gyújtottam tiltott közönyet. <br>Ördög szemében a tűz észrevehetetlen, ki is alud a napvilág, mert másfelé néztem. <br>Előfordulhat néha, hogy vezényszóra fészkelnek a sasok… maradnak az igék, mondatok. <br> <br>Nem repül már hideg csókodtól jégszilánk, jégverésben sem szór kincset a szilánk… <br>Feketén pompázik a régen zöld volt pázsit, nem kell félni, kelő nap nem ránk nyit. <br>El is indulok, de nem tudom meddig maradok, lelkemmel szerelembe, már nem harapok… <br>Sokat imádkozom, az élettől nem félek… Nem szeretlek, ez már a lényeg, de még élek! <br> <br>Vecsés, 2023. december 21. – íródott: Ambrus József poéta társam azonos c. verséből átiratként az engedélyével, leoninusban. <br>