Ma egy biztos van,<br>Túl-fejlődött világban...<br>Bizonytalanság!<br><br>Két szék közt érik<br>A végzetes huppanás...<br>Biztonság-hiány.<br><br>Emberség fogyó,<br>Emberiség veszélyben...<br>Bizonyosságos.

Holdtalan éjszaka fekete az erdő,<br>Csendes folyó partján minden nesz most megnő.<br>Sustorog a nádas, mocorgó a cserjés,<br>Az érzelem játszik, óvatosság pengés.<br><br>Szemfüles, s az erős bátorságban bízik,<br>Cserkésző léptekkel önbizalma hízik.<br>Éhes gyomor oson pecsenyét remélve<br>Orra hegyén szimat, szellő az esélye.<br><br>Prédának figyelme hogyha el nem lankad,<br>Álcát kihasználva újabb napra virrad.<br>Szelíd teremtménynek az alvása éber,<br>Vadon világában ösztön szülte kényszer.<br><br>Holdtalan éjszaka fekete az erdő,<br>Vadásznak, prédának az esélye megnő...

Történelmünk a miénk… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Évszázadokban nem azért maradtunk életben, mert könnyű... de azért, mert régi, korhű! <br>Évszázadokban csak jöttek a tatárok, utána törökök… tovább éltek platánok... <br>Évszázadok, mindig élt a ’kard ki kard’! Következő lovasrohamot átéltük, fanyart... <br> <br>&bdquo;Gyümölcséről ismerszik meg a fa” ... századokban vagyunk ujratermő gyümölcsök úja! <br>Nem voltunk időjárás ellen, jobb híján használtunk esernyőt... újra! Kard meg hadd pengjen! <br>Voltak tendenciák, hogy a vihar leverte gyümölcsöket... leeresztettük redőnyöket. <br> <br>Volt a török időben, mikor csak kétmilliónyin maradtunk… tovább folytattuk harcunk. <br>Megmaradást hitünk, akarásunk segítette, majd életet is hit, csak segítette. <br>Az ily’ vad időkben, volt, hogy lovunk is alig volt, de vihart mind legyőztük, már mind múlt volt. <br> <br>Mint az ujjak között pergő homok, az évek úgy fogynak, de nekünk ezek nem lomok. <br>A homokot visszatöltjük a homokórába, így aztán hit nem vész, mint a homok… <br>Homok pereg, az idő halad, évek homok… az elmúlt óra a múltban nem homok? <br>** <br> <br>(Bapeva) <br>Élünk, <br>Jön idő. <br>Tatár-török, <br>Harcban megállunk. <br>Platánfa árnyat ad. <br>Kard suhog, mi kitartunk, <br>Hitünk óráját őriztük. <br>Évek, mint homok szétperegnek. <br>Vihar lever, de újra sarjadunk, <br>Megmaradásunk örök, mint századok. <br> <br>Vecsés, 2022. május 19. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam: leoninusban. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája. <br>

Hétköznapi pszichológiában az irigyekről… <br> <br>(Pszichológiai szakversszak) <br>Vannak, kik mosolyogva rám néznek, de arc nem kiséri a mosolyt, <br>Vannak kiknek közben arcán meglátszik az indulatos lélektorzulás. <br>Akarattal álfényt árasztnak, de megtévesztő, mert idegen mosolyt <br>látni, <br>Amiről lelátszik a torzulásban, a rosszindulat, az irigység támadás… <br> <br>Az irigyek különleges faj, mert a másé okoz nála utánzás mosolyt! <br>* <br> <br>(leoninus trió) <br>Rám nevet ő, de az arca mögött remegés kavarog, mosolyát, ha figyelném, látnám, az indulat lobog. <br>Torz mosolyok világa ez, álarcot ölt, aki gyűlöl, s benn a tekintet üzen, bársonytalan, rideg űrből. <br>Irigy ember olyan, hogy más örömére árnyat vet, ám ha követni próbál, hamisan nevet. <br> <br>Vecsés, 2025. június 15. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtuk kétszerzősként ifj. &bdquo;Fehér Sándor azonos c. verse” átirataként, a szerző engedélyével. A szakversszakot én írtam. A leoninus triót, szerző és poéta társam: Gránicz Éva írta. <br>

Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br>Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik... vágyódós! <br>Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki. <br>Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy... meg, hogy Harpagon vagy! <br>* <br>(10 szavas csokor) <br>Fekete kos, szemében lángol bosszúvágya, <br>Szarva alatt a világ szabálya. <br>* <br>Olvasóim emlékeztek? Már megírtam kosokat, velük kell víni' harcunkat! <br>Emlékeztek? Nem frontkatonák, akik megakarnak halni... jobb békében lakni... <br>Még tartjátok? Mi együtt gyűlöljük háborút, mint örök emberírtó rútságút... <br> <br>Nem testvérrel kell harcolni soha, <br>Háborút gyűlöljük, béke: szív joga. <br>* <br>Csak halnak a katonák, nem a mieink, de bajban összeérnek a szíveink! <br>Csak halnak férjek, apák, ezzel elszakítják a családok vezérlő fonalát... <br>Csak árvulnak a gyerekek, apát hívják és mentegetőznek nekik... örvegyek! <br> <br>Halnak, kik éltek, szívünk gyötrődik, <br>Apákat hívják, s válasz nem érkezik. <br>* <br>Ezek, csak lőnek, mert az nagyon tudnak! Mutatják, ők a fekete-kos urak! <br>Mindennap ígérgetik... adják a modern vadászgépeket. Meg tank lövedéket. <br>Fegyverekkel lövik volt cárok hazáját. Világháború lesz? Azt a nemjóját! <br> <br>Harc dúl tovább, menő fegyverekkel, <br>Fekete kos urak lövetnek vadászgéppel. <br>* <br>Kosok feketék és pénzt kutatják, a háborún keresnek! Világot kiirtják? <br>Hiszik, Óperenciás Tengeren túl őket nem éri semmi. Az lehetetlen. <br>Tudják-e, hogy van nekik mesebeli üveghegy? Odáig bíz' az atom elmegy... <br> <br>Feketék a kosok, pénzért mindent eltaposnak... <br>Mesebeli üveghegyig atomfelleget kaphatnak... <br>* <br>Lövések, hallottak százai, tankok kigyulladásai! TV-k, ezt mind közvetíti... <br>Ezeket kell csak nézni! Emberek! Nem kellene háborúnak már véget vetni? <br>Halnak a katonák, így kihal a lakósság... Ami marad, már nem lesz lakósság! <br> <br>Lövések, halál... napi módi, <br>Képernyőn nézzük, emberből... nem marad semmi. <br>* <br>Szakértők már mondják, földrészünk irányítói is benne vannak, nem páriák... <br>Szakértők: háborút csak elbukni lehet! Kosoknak üzenik, bőven, eleget. <br>Szakértők mondják, már egész környék csúszik a lejtőn... itt már nem lesz: ’emelkedőn’? <br> <br>Hazug szóval kábítanak, s közben rabolnak, <br>Arcuk se rezzen, s zsebünkbe nyúlnak. <br> <br>Vecsés, 2023. aug. 19. – Siófok, 2025. jún. 24. - írtam: leoninusban, a világ, jelen -élő- háborús- történelmi helyzetéről. Végveszély van! A tíz szavasokban Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írt! <br>