Azok a hűvös téli esték,<br>amikor mindenki összegyűlt<br>otthon, s a kályha melegénél<br>boldog pillantás vett körül.<br><br>Tengerit morzsoltunk csupasz kézzel,<br>a kályha előtt a macska ült,<br>olyan lustán és nyújtózkodva<br>dorombolt, aztán elterült.<br><br>A kályha teteje szinte izzott.<br>Olyan piros volt, s oly meleg,<br>tengeri főtt a kályha szélén,<br>hallottuk, ahogy sistereg.<br><br>A víz, amely gyöngyözve hullt le,<br>s eltűnt a kályha platniján,<br>mint az álom, mit akkor hittünk,<br>de csak emléke van ma már.<br><br>Olyan vidámak voltunk akkor!<br>Messzire hangzott a dalolás.<br>Ártatlan gyermek arcainkról<br>öröm sugárzott, s kacagás<br><br><br>visszhangja törte meg a csendet,<br>s hittük, hogy csodás a világ,<br>pedig csak anyánk szemefénye<br>volt mitől szép volt, semmi más.<br><br>Szemének minden pillantása<br>szinte szívünket járta át,<br>nem is tudtuk, hogy milyen fáradt!<br>Ma is látom a mosolyát.<br><br>Azóta eltelt annyi év már.<br>vállunkra évek súly gyűlt,<br>de még most is a legszebb emlék,<br>mikor a család összegyűlt.

Május van újra. Virágok nyílnak,<br>illatoznak az orgonák,<br>színessé vált a rét, az erdő,<br>most újraéled a világ.<br>Virágba borult most a kert is,<br>a gyümölcsfa olyan csodás,<br>ezernyi apró virágsziromból<br>öltött most magára ruhát.<br>Olyan szép minden! Szinte érzem:<br>Most még a kedvem is más!<br>Mintha madarak röpködnének<br>meggyötört lelkemen át.<br>Magukkal repítve minden rosszat,<br>mi eddig belülről vájt,<br>szikrázó napfényt varázsolva,<br>amely oly meleget ád.<br>Milyen jó volna úgy ébredni,<br>hogy mindig ilyen csodás<br>látvány vár, amely jókedvet áraszt,<br>ilyenkor semmi fáj.<br>Nem is értem, hogy miért volt eddig<br>rosszkedvem, hisz a világ<br>nélküled sokkal szebb, és jobb lett,<br>látni sem akarlak már.

Arcodra rajzolnám a nyár minden színét,<br>a reggeli napfény tűző sugarát,<br>s az izzadt reggelek lehulló cseppjét<br>ajkadra gyógyírként hullajtanám.<br><br>A hirtelen feltámadt kósza szellőt<br>hajadra borzolva ott tartanám,<br>s aggódó ráncaid homlokodról<br>csupasz szelével gyógyítanám.<br><br>Megtennék mindent, hogyha kérnéd,<br>hogy mosoly suhanjon arcodon át,<br>hiszen szeretlek, s megérzem, rögtön<br>amikor téged valami bánt.<br><br>Tudom: az élet kegyetlen néha.<br>Elég egyetlen szemvillanás,<br>világok omlanak össze bennünk,<br>s akkor tudjuk csak, mennyire fáj.<br><br>Úgy védenélek minden kis bajtól,<br>akár egy erős viharkabát,<br>de nem tudlak! Hisz ember vagyok csak!<br>De veled vagyok, és vigyázok rád.

Arccal a halál felé<br>Naponta menetelni<br>arccal a halál felé,<br>s a sorból ki nem állni:<br> hősiesség<br>Harcolni önmagáért<br>a létezésért, s benne<br>értelmes célt találni:<br> hősiesség<br>Szánkra závárt helyezni,<br>mikor kemény daccal<br>kitörni vágynak a szavak:<br> hősiesség<br>Fekete-gyász lélekkel<br>embertársainkra<br>fehér mosolyt ragyogni:<br> hősiesség<br>A bűn hínár-világában<br>zápor – mosta<br>tisztának megmaradni:<br> hősiesség<br>A gonosz kísértésekben<br>igazgyöngyként<br>jóságot sugározni:<br> hősiesség<br>A számvető szenvedésben<br>panasz nélkül<br>hűséggel szolgálni<br> hősiesség<br>A rettenet-éjszakában<br>- álmoktól sújtva -<br>bizakodón a hajnalt várni:<br> hősiesség<br>A zord halálfélelemből<br>lélek-tudattal<br>az elmúlásba belesimulni:<br> hősiesség<br>Ily „apró hőstettekkel”<br>naponta menetelni<br>arccal a halál felé…<br> Ez az ÉLET!

Ha kérdezik…<br>Ha kérdezik…<br>Mi köthet ma szíveket össze?<br>S mi nemesíthet életet?<br>Összetartás ereje, célja<br>századunkban ma mi lehet?<br>Egy szó a válasz: SZERETET!<br>Ha kérdezik…<br>Mi alapja közös hitünknek?<br>S együtt éneklés mért lehet?<br>Hisz különböző nézet, vallás…<br>Itt egység mégis hogy lehet?<br>Szívedből valld: kell szeretet!<br>Ha kérdezik…<br>Béke, boldogság, megértés<br>emberek közt ma hogy lehet?<br>S a családokban emberségre<br>hogy nevelhetünk gyermeket?<br>A jó példája Te legyél,<br>s a válaszod: kell szeretet!<br>Ha kérdezik…<br>Magyar népünket mi tartja, védi?<br>S hazánkért tenni mit lehet?<br>Milyen vonzás, erő kell ahhoz,<br>hogy megtartson egy nemzetet? <br>Két szó a válasz: <br>Isten-hit kell, és szeretet!<br><br>Ha kérdezik…<br>S Te kérdezed…<br>E szétzilált zűrös világban<br>EMBERNEK lenni hogy’ lehet?<br>A válaszod rá ne feledd:<br>- Isten-hit kell és szeretet!