Idő 
Értékelés 
Értékelés Ősz ábrázolás versben és tankában…
<br>
<br>Taposom az avart, és csak, lassan lépkedek,
<br>Elmúló, nyári, meleg nyomokat keresek.
<br>De, már megjött az ősz, lehullott mind, az a sok-sok levél.
<br>Avarban csendet keresek, de nekem a vihar zenél.
<br>
<br>Lábam nyomán sehol virág nekem nem fakad,
<br>Ezt tudomásul veszem… szívem beleszakad.
<br>Még a lelkemben van az izzadós, nyári éj,
<br>Mi, akkor még jó volt, most meg viharos a szél.
<br>
<br>Most még nincs olyan hideg és körbe ölel a szél,
<br>Most még jól is esik, amikor az arcomhoz ér.
<br>Bizony reggel már, hűvösen, nagyon gomolygók a ködfoltok,
<br>Tél is lassan erre bandukol, és akkor lesznek hófoltok.
<br>*
<br>Ősz, keveréke
<br>A nyárnak és a télnek.
<br>Érett gyümölcsök.
<br>A nappal szőlőt érlel,
<br>Hajnal kabátot kérlel.
<br>*
<br>Szél nótázgatva
<br>Emlékszik a melegre.
<br>Télről is danol.
<br>A szél melegről dúdol,
<br>Maholnap havat zsúfol.
<br> *
<br>Új köd-szitálás
<br>Érezhető künn, mezőn.
<br>Szél, kórón zenél.
<br>Ködbe borul a határ,
<br>Messze szállt már sok madár.
<br>*
<br>Színek készülnek,
<br>Levelenként sokféle.
<br>Szem-gyönyörködtet.
<br>Sok levél színét váltja,
<br>Szépségének nincs párja.
<br>*
<br>Mező, erdő, a bokrok párásak,
<br>Nyári napsugarak már fáradtak…
<br>Ősz átfesti mindenfelé, tájat,
<br>Nagyon látszik… rozsdássá a fákat.
<br>
<br>Bizony lehet, hogy e szépségeket, a könnyektől az öreg nem is látja,
<br>Így lehet, hogy úgy él, nem tudja, hogy ősznek a naptakaró-köd az átka...
<br>
<br>Vecsés, 2014. szeptember 27. – Szabadka, 2017. október 15. – Kustra Ferenc József – A verset és a haikukat én írtam, a haikuk alá a verset, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: ”Sok levél színét váltja”
<br>
Az öregségről versben, apevában és 10 szavasokban…
<br>
<br>Ahogy körbenézünk, feltétlenül.
<br>Bár, nem teljesen leplezetlenül.
<br>Mind öregszünk... olyan féktelenül.
<br>
<br>Az
<br>Idő
<br>Foga már
<br>Annyiunkat
<br>Kikezdett... bizony.
<br>
<br>Nem is értjük, csak nézelődünk,
<br>Hogy mivé lettünk... és kételkedünk.
<br>*
<br>
<br>Az élet, ma már nem is emberi, egy lidércnyomás,
<br>Olyan, mint amikor a ködben rohansz és koppanás…
<br>
<br>Tehetetlen lét,
<br>Gyötrő aggály.
<br>Homályos
<br>Jövő,
<br>Csőd.
<br>*
<br>
<br>Öregnek az emlékek már, nagyon fontosak, az volt élete,
<br>Fiatalok még nem értik és lehet, hogy ez lesz a végzete…
<br>Múltat le és megtagadni csak egy bűnözőnek kell?
<br>A többieknek meg az életüket szeretni kell?
<br>
<br>Az
<br>Emlék
<br>A volt lét!
<br>Tudni fogod
<br>Midőn múlté lesz.
<br>
<br>Múlttól szabadulni nem lehet,
<br>Nem is kell, szeresd az életet!
<br>*
<br>
<br>Fiatal ma olyan, magában hiszi,
<br>Mindent kreatívan megváltoztatni,
<br>Ezért is üres az udvaron az akol…
<br>Az öregek biz' nem csináltak semmit jól...
<br>
<br>Ők
<br>Hiszik
<br>Okosak.
<br>Úgy jó minden,
<br>Ahogy csinálják.
<br>*
<br>
<br>Nyugdíjasnak a bomba, hogy vegetálva, hogy lehet élni,
<br>Ez, át is hatja az életét, ettől jogosan kell félni…
<br>Gyötörnek a gondolatok, múlt szépsége, és a jövő!
<br>Kinek nem sok van hátra, ő a gondot-hagyó elmenő…
<br>
<br>Vecsés, 2017. augusztus 5. – Szabadka, 2017. október 25. –Kustra Ferenc József – a verset én írtam, az apevákat és a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe: ,,Homályos jövő’’
<br>
Emlékező meditálás versben és apevában…
<br>
<br>Rátok nézek ó, halványodva, múltba bújt emlékek,
<br>Ki öregszik, annál már gyengülnek emlékezetek.
<br>Deres hajba keseredik az életem elpárolgó cseppje,
<br>A fizikai testnek is már elmúlt, éltető vehemense.
<br>
<br>Múlt
<br>Fátyla
<br>Takarja
<br>Emlékeit.
<br>Semmibe tűnnek.
<br>
<br>Már
<br>Lassul
<br>Teste. Fogy
<br>Habitusa s
<br>Emberi léte.
<br>*
<br>Hosszú úton eltévedtet, a holdsugár hazavezet,
<br>Útközben, sok csillag is bocsát ki vezető fényeket.
<br>Hosszú úton az életvándor gyűjti az emlékeket,
<br>Öregen meg már mire is emlékszik? Ó, emlékezet!
<br>
<br>Múlt
<br>Évek
<br>Emlékét
<br>Gyűjtögette.
<br>Semmit érők már.
<br>
<br>Tév
<br>Útról
<br>Hazatért.
<br>Emlékeit
<br>Még őrzi...minek?
<br>*
<br>Hosszú úton az ember látott már karón, éneket károgó varjút,
<br>És ezt is eltette emlékbe, mint a sok illatfelhőt, sziromszagút.
<br>Már csak önmagunknak élünk és a még előjövő emlékeknek,
<br>Bár a szerepek, amit betöltenek, már halványak a szíveknek.
<br>
<br>Vecsés, 2017. július 1. – Szabadka, 2017. október 8.- Kustra Ferenc József - A verset én írtam, az apeva párokat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit.
<br>
Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.
<br>
<br>Fény nincs már létemben,
<br>Elvesztem lét tévútjain.
<br>Szenvedés életem.
<br>*
<br>Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
<br>Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
<br>Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
<br>Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
<br>*
<br>Bús,
<br>Komor
<br>Életem,
<br>Boldogságom
<br>Koporsója lett.
<br>*
<br>Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
<br>Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
<br>Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
<br>Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
<br>*
<br>Vágyaim nem apadnak,
<br>Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...
<br>
<br>Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
<br>A vegyes címe: „Céltalan élet”.
<br>
Sorok az öregségről…
<br>
<br>Minden nyár véget ér egyszer… itt hagy, szelíden elköszön.
<br>Búcsúztatja a lágyan hullámzó elő-őszi szél.
<br>Embernek bármennyire nyár volt az élete, de, őszön
<br>Nála is beköszönt már, a hűvösödő őszi szél.
<br>
<br>Nyár
<br>Ősztől
<br>Elköszön.
<br>Őszi szellő,
<br>Elmúlást jelez.
<br>
<br>Ha volt még szép nyarad,
<br>Elszállt hűvös szellő szárnyán.
<br>Ősz-fejed gondterhelt.
<br>*
<br>
<br>Van, akinek még maradt egy kis madárdal
<br>És a rozsdásodó leveleit szépnek éli meg.
<br>Van, kinek az életében csak nő a fal,
<br>És azt sorsa, hideg hóból és jégből építi meg.
<br>
<br>Ősz
<br>Nyújthat
<br>Apró szép
<br>Élményeket,
<br>Enyészetet is.
<br>
<br>Egy barát ki szeret,
<br>Ha ősz is fejed, nagy érték.
<br>Megért... mért fáj a lét.
<br>*
<br>
<br>A nyár elvonul a téli lakba...
<br>A hideg, beköltözik sokakba…
<br>
<br>Vecsés, 2017. aug. 23. – Szabadka, 2017. okt. 3. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, hozzá az apevákat és a HIAQ –kat, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A vegyes címe:” Ha fáj a lét”
<br>
