Elmélkedés Európai stílusú tankában… <br> <br>Engemet szeret <br>A csend, össze is bújunk. <br>Így, ketten vagyok? <br>Ölel, visszafog s csitít <br>Lelki bánatot tompít. <br>* <br>Csendes éj szétmar! <br>Magány sötét, urizál. <br>Egyedül… lét, győz! <br>Csendem, éjben ijesztő, <br>Magányom oly’ dermesztő. <br>* <br>Új veszekedés, <br>Este bor, éjjel a vágy! <br>Majd, csendben cigi. <br>Csendben izzik fájdalom, <br>Csellengő füsttel oltom. <br>* <br>Csendes ég alatt <br>Ücsörgők. csillagjárás! <br>Felhők alszanak… <br>Csendeséj, eget nézem, <br>Keresem az életem... <br>* <br>Kóbor tüzeid <br>Lelkedben hűlnek. Hideg! <br>Szigetelő csend. <br>Messze szállt a szeretet, <br>Lelkem csendesen reszket. <br>* <br>Kútban visszhangzik <br>A belecsebbent kavics! <br>Csendben, mit üzen? <br>Ne veszítsd reményedet, <br>Hallgasd csendes zenémet. <br> <br>Vecsés, 2017. augusztus 20. – Szabadka, 2017. november 11. – Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a tanka versét, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A versrész címe: &bdquo;Az én csendem” <br>

Meditált a szerzőpáros… Haikuban és 10 szavasokban. <br> <br>A csend borzongó! <br>A villám, nagyot csattan. <br>Vad időjárás. <br> <br>Villám szárnyak földre csapnak, <br>Vihar tombol robajjal, betörik néhány ablak. <br>* <br>A csendem zajong. <br>Dió koppan fejemen. <br>Diós a bejgli. <br> <br>Dió könnyűvérű leütést alkalmazott, <br>Nem fájt, mit természet, régen szabadalmazott. <br>* <br>A csend felfigyel <br>Ég-zajok hangjaira. <br>Vadludak jönnek. <br> <br>Ismerős hangok, szárnysuhogás, <br>Vadlibák V-ben repülnek! Tavaszt hirdet lágy szélsuhogás. <br>* <br>A csendem nyűgős. <br>Távolban patazajok. <br>Lófogat motor. <br> <br>Távolodó lovasfogat zaja, hallik <br>Felkavaró emlék (távozol…) ébred elmémben, zajlik... <br>* <br>A csend szépséges <br>És nagy nyugalmat áraszt. <br>Nézek sehová. <br> <br>Behunyt szemmel, semmibe bámulok, kergetek ábrándot. <br>Csend ölel, meghitt lelkiállapot. <br>* <br>A csendem, vidám. <br>Temetésről kacajok… <br>Halál, lehet víg? <br> <br>A halál nem válogat, <br> Sírunk vagy nevetünk...? Nem teljesít kívánságokat... <br>* <br>A csend fájdalmas <br>Síremléknél… ott ülve. <br>Süket csend-magány. <br> <br>Szeretteid elvesztése fáj, <br>A temető csendje, magány... szívedbe, gyilkos-sebet váj. <br>* <br>Csendem, szerelem. <br>Kezét fogva szeretni… <br>Csend, már vakító! <br> <br>Szerelemben kikapcsol a józanész, <br>Mámor fénye vakító, szíved után mész. <br>* <br>A csend fülsértő <br>Egy cella magányában. <br>Bűnözés… oka. <br> <br>Cella csendje elviselhetetlen, <br>Miért tetted...? Füledbe a kérdés zeng szüntelen. <br> <br>Vecsés, 2017. október 9. – Szabadka, 2018. január 20. - Kustra Ferenc – a haikukat én írtam, a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Jurisin Szőke Margit. A 10 szavasok címe:” A csend sokoldalúsága.” <br>

A feneketlen kút mélyén<br>titkot őriz a sötét,<br>megkeresném, de az utat<br>lezárja ősi pecsét.<br><br>Mélység árnyai vigyázzák<br>leplet borítanak rá,<br>el kell hoznom lélek fényét<br>pecsétet csak az nyitná.<br><br>Ha felnyílna az ősi zár<br>feltárulna a titok,<br>fényt vinnének sötétségbe<br>mélybe szálló angyalok.<br><br>Pecsét nyitját kerestem én<br>árnyak álltak utamban,<br>harc helyett csak megálltam és<br>megtaláltam magamban.

Azt hiszed megtudsz bántani?<br>Soraimmal nem fogok világot megváltani,<br>Egy dolgot mégis elérek,<br>Kiadok mindent mielőtt bevérzek.<br><br>Elhagytál, lehet az én hibám volt,<br>Mégis minden folt, ami volt, beforrt,<br>Veled voltam boldog és jókedvű,<br>Amíg el nem hagytál és nem lett minden<br>búslelkű.<br><br>Nem fogsz engem összetörni<br>Hideg párnák közt temetni.<br>Lelkem gondja egy dolog,<br>hogy most már nélkülem vagy boldog.<br><br>A harag, ami bennem van nem ereszt<br>Ágyam fölött azóta ott feszül a kereszt,<br>Elhagytál, átvertél, megbocsájtani nem fogom. <br>Légy boldog, akivel tudsz, már nem érdekel<br>Elérted mit akartál légy boldog édesem.

Eljöttem meglátogatni<br>rég látott édesanyám,<br>látom semmi nem változott<br>domboktól ölelt tanyán.<br><br>Csüngő fejű öreg kútunk<br>csorba vederből szürcsöl,<br>régen látott kedves kutyám<br>nagy örömében szűköl.<br><br>A moha korallszigetként<br>benőte a nádtetőt,<br>tyúkok járják torzsa körül<br>a bús magyar keringőt.<br><br>Csermely folyik az udvaron<br>mit az eső varázsolt,<br>sárhullámos partjainál<br>néhány kacsa bukdácsolt.<br><br>Nyikorogva nyílt az ajtó<br>anyám dugta ki fejét,<br>mikor meglátta, hogy jövök<br>könny borította szemét.<br><br>Kérges kézzel simította<br>végig könnyes arcomat,<br>szavakká vált köztünk sok száz<br>ki nem mondott gondolat.<br><br>Most hát végleg hazatértem<br>nem megyek el már soha,<br>e kis tanya lesz már nekünk<br>a szeretet otthona.