Tükörvers – tükör apevával…
<br>
<br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem…
<br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem.
<br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok.
<br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok…
<br>
<br>Volt
<br>Éltem
<br>Romhalmaz.
<br>Még jelenben
<br>Volna mit tennem.
<br> *
<br>Volna mit tennem
<br>Még jelenben.
<br>Romhalmaz
<br>Éltem
<br>Volt.
<br>
<br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok…
<br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok.
<br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem.
<br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem…
<br>
<br>Vecsés, 2017. május 11. – Szabadka, 2017. november 14. – Kustra Ferenc – a tükör-versszakokat én írtam, közéjük a tükör apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit.
<br>
A szerzőpáros jól megírta, TANQ –ban…
<br>
<br>Ilyenkor, tér-idő
<br>Keveredik, láthatár: köd.
<br>Sárgul már a határ.
<br>Ködös hajnal, napfény sápadt,
<br>Tőle a határ felszáradt.
<br>*
<br>Morcosak a felhők
<br>Ahogy úsznak, égen felém.
<br>Le fognak vizezni…
<br>Szürke felhők gyülekeznek,
<br>Lesz eső, ha összevesznek.
<br>*
<br>Felhők között, látom,
<br>Elhaló kondenzcsíkokat…
<br>Azokból, nem esik!
<br>Sávot rajzol a vasmadár,
<br>Eső abból nem hullhat már.
<br>*
<br>Nincsen más, csak sárgás
<br>Levél… ők röpködnek körbe.
<br>Este van, jön sötét.
<br>Nagy örömében táncot jár,
<br>A sok levél. Est Holdra vár.
<br>*
<br>Esik eső, zuhog,
<br>Mintha morc csíkokból állna…
<br>Eláztam, jól-esik!
<br>Dől az eső, hull, mint mennykő,
<br>Csuromvíz lettem! Üsse kő!
<br>*
<br>Sötétben nem látok,
<br>Arcomon folyik zuhogás…
<br>Egy évet várhatok…
<br>Sötétben csak botorkálok,
<br>Jövőre hazatalálok...?
<br>
<br>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2017. november 23. - Kustra Ferenc- A HIAQ –kat én írtam, alájuk a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:” Oximoron ősz is van...”
<br>
Vigyázz apró büdösbogár<br>merre vezet az utad,<br>ne menj ki a dagonyába<br>sár a lábadra tapad.<br><br>Több veszély is fenyegethet<br>mástól is kell ott félni,<br>hidd el hogy ha rád taposnak<br>sárba gyúrva nem jó élni.<br><br>Arról nem is beszéltem még<br>akár meg is dögölhetsz,<br>döglötten meg főleg nem jó,<br>akkor már nem remélhetsz.
A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában…
<br>
<br>Ősz, már ököllel kopog az ablakon,
<br>Lefolyó vizet csinál a falakon.
<br>Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden,
<br>Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen.
<br>*
<br>Köd-hajnal dereng,
<br>Fázós hideg, dermesztő.
<br>Szomorkás szürke.
<br>Metsző lég, hajnal hasad,
<br>Szürke tájra köd tapad.
<br>*
<br>Ébredő hajnal
<br>Köd-párát lehel körbe.
<br>Utak, nyálkásak.
<br>Ködburok, tájat ölel,
<br>Síkos út veszélyt növel.
<br>*
<br>Aggasztón, csendben
<br>Hűl hajnali levegő.
<br>Ködben… ugatás.
<br>Fagyos hajnal, csend honol,
<br>Sűrű köd bosszút kohol.
<br>*
<br>A kutyánk, biztos beteg, mert hullik a szőre,
<br>A szomszéd lova meg nem, a jó idő őre…
<br>A kutyánk bundájának ilyenkor már vastagodni kéne,
<br>A szomszéd lova meg lusta? Valamit tán’ tennie kéne…
<br>*
<br>A hajnali nap
<br>Söpri el ködfoltokat.
<br>Nincs tejfehérség.
<br>Köd szitál, napsugár gyér,
<br>Civódik, földet nem ér.
<br>*
<br>Ködruhát vett fel,
<br>A sárgás, napfelkelte!
<br>Nagy rejtőzködés.
<br>Ködfátyol Napot takar,
<br>Fénye kúszik, mily’ pazar.
<br>*
<br>Reggeli ködből
<br>Lidércként süt ki a nap.
<br>Látótávolság.
<br>Ködhomály, napfény sápadt,
<br>Könnye hull bágyadt ágnak.
<br>*
<br>Gyerekek iskolába menet már, rugdossák a „bőrt”.
<br>Az egyik „gyertyát" rúg, ez levitte a ködről a szőrt...
<br>A labda nincs is meg ha, nem látják, nem találják,
<br>A köd elvette, jól eldugta, ezt konstatálják...
<br>*
<br>Pislákol a nap,
<br>Inkább csak erőlködik…
<br>Lanyha ködfátyol.
<br>Köd szűnőben, fény dereng,
<br>Pőre ág könnye pereg.
<br>*
<br>Nap, nem is nézi
<br>Hulló faleveleket.
<br>Sokfelé, ködfolt.
<br>Konok köd engedetlen,
<br>Napot bújtat szüntelen.
<br>*
<br>Oszladozó köd,
<br>Áttetsző az árnyjáték.
<br>Kúszó napkorong.
<br>Sugarait átszűrik,
<br>Fény úrrá lesz, köd szűnik.
<br>
<br>Vecsés, 2017. október 17. – Szabadka, 2017. november 25. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a tankák versét, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit! A versrész címe: „Ködfátyol napot takar”
<br>
Életmeditálás, versben és apevában…
<br>
<br>Jártam én sokat a macskaköves utakon,
<br>Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon.
<br>Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs,
<br>Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs.
<br>Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon,
<br>Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon…
<br>
<br>Volt
<br>Múltban
<br>Jó és rossz.
<br>Voltam fenn s lenn,
<br>Padlón maradtam...
<br>*
<br>Sors
<br>Keze
<br>Életem
<br>Megtépázta,
<br>Szép csak itt-ott volt.
<br>*
<br>Jó?
<br>Mi az?
<br>Volt olyan?
<br>Talán volt is...
<br>Ámítom magam.
<br>*
<br>
<br>Visszanézve emlékszem, engemet ők mind... mindig megloptak,
<br>Ettől meg, csikorgattam a fogam és lassan el is koptak.
<br>Most, reggelente már csak, az a kérdés, hogy nekem is kel-e a Nap?
<br>A másik meg, a reggeli misén értem is imádkozik a pap?
<br>Álmodok én is és a jövőm vajon ott előjelzik?
<br>Fognak nekem a spejzban lógni rúdszámra a szalámik?
<br>
<br>Kór
<br>Eszi
<br>Testemet.
<br>Meddig bírja?
<br>Tudja... a halál.
<br>*
<br>
<br>Törődéstelenségbe. múlté már az eltelt életem,
<br>Mert az úgy volt, hogy sorsom volt a végzetem.
<br>Törődéstelenségbe csoszogva, araszolnak a napjaim,
<br>Nincs, már mit átszakítsak, nincsenek már célszalagjaim.
<br>Törődéstelenségbe fog-e megjelenni, a felbukkanó jövő?
<br>Lesz ki totemoszlopot farag nekem? És majd mondják: megérdemli ő!
<br>
<br>Nem
<br>Látok
<br>Jövőmbe,
<br>Halvány remény
<br>Semmit sem ígér…
<br>*
<br>
<br>A múltba futottam, elbuktam…
<br>Jelenbe, fel sehogy nem álltam…
<br>Jövőmbe… előre kárhoztam!
<br>
<br>Vecsés, 2017. március 6. – Szabadka, 2017. november 8. – Kustra Ferenc – A versszakokat én írtam, közéjük az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin, Szőke Margit.
<br>

Értékelés 

