Szófelhő » B » 563. oldal
Idő    Értékelés
Tükörvers – tükör apevával… <br> <br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem… <br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem. <br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok. <br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok… <br> <br>Volt <br>Éltem <br>Romhalmaz. <br>Még jelenben <br>Volna mit tennem. <br> * <br>Volna mit tennem <br>Még jelenben. <br>Romhalmaz <br>Éltem <br>Volt. <br> <br>Még, mennyi van hátra? A jelenben még tenni akarok… <br>Régen a múltban éltem, de jelenben is itt vagyok. <br>Érzem a jövőm, hevesen biztat… így vélem. <br>Zsúpfedeles házikó volt, mindig is a létem… <br> <br>Vecsés, 2017. május 11. – Szabadka, 2017. november 14. – Kustra Ferenc – a tükör-versszakokat én írtam, közéjük a tükör apevát, szerző-, és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 359
A szerzőpáros jól megírta, TANQ –ban… <br> <br>Ilyenkor, tér-idő <br>Keveredik, láthatár: köd. <br>Sárgul már a határ. <br>Ködös hajnal, napfény sápadt, <br>Tőle a határ felszáradt. <br>* <br>Morcosak a felhők <br>Ahogy úsznak, égen felém. <br>Le fognak vizezni… <br>Szürke felhők gyülekeznek, <br>Lesz eső, ha összevesznek. <br>* <br>Felhők között, látom, <br>Elhaló kondenzcsíkokat… <br>Azokból, nem esik! <br>Sávot rajzol a vasmadár, <br>Eső abból nem hullhat már. <br>* <br>Nincsen más, csak sárgás <br>Levél… ők röpködnek körbe. <br>Este van, jön sötét. <br>Nagy örömében táncot jár, <br>A sok levél. Est Holdra vár. <br>* <br>Esik eső, zuhog, <br>Mintha morc csíkokból állna… <br>Eláztam, jól-esik! <br>Dől az eső, hull, mint mennykő, <br>Csuromvíz lettem! Üsse kő! <br>* <br>Sötétben nem látok, <br>Arcomon folyik zuhogás… <br>Egy évet várhatok… <br>Sötétben csak botorkálok, <br>Jövőre hazatalálok...? <br> <br>Vecsés, 2016. október 1. – Szabadka, 2017. november 23. - Kustra Ferenc- A HIAQ –kat én írtam, alájuk a verset, szerző-, és poétatársam Jurisin Szőke Margit. A versrész címe:” Oximoron ősz is van...” <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 448
Vigyázz apró büdösbogár<br>merre vezet az utad,<br>ne menj ki a dagonyába<br>sár a lábadra tapad.<br><br>Több veszély is fenyegethet<br>mástól is kell ott félni,<br>hidd el hogy ha rád taposnak<br>sárba gyúrva nem jó élni.<br><br>Arról nem is beszéltem még<br>akár meg is dögölhetsz,<br>döglötten meg főleg nem jó,<br>akkor már nem remélhetsz.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 1888
A ködöt örökítette meg a szerzőpáros, versben és tankában… <br> <br>Ősz, már ököllel kopog az ablakon, <br>Lefolyó vizet csinál a falakon. <br>Holnap reggelre, lehet, hogy deres lesz már minden, <br>Utána jő a téli hideg, menekvés nincsen. <br>* <br>Köd-hajnal dereng, <br>Fázós hideg, dermesztő. <br>Szomorkás szürke. <br>Metsző lég, hajnal hasad, <br>Szürke tájra köd tapad. <br>* <br>Ébredő hajnal <br>Köd-párát lehel körbe. <br>Utak, nyálkásak. <br>Ködburok, tájat ölel, <br>Síkos út veszélyt növel. <br>* <br>Aggasztón, csendben <br>Hűl hajnali levegő. <br>Ködben… ugatás. <br>Fagyos hajnal, csend honol, <br>Sűrű köd bosszút kohol. <br>* <br>A kutyánk, biztos beteg, mert hullik a szőre, <br>A szomszéd lova meg nem, a jó idő őre… <br>A kutyánk bundájának ilyenkor már vastagodni kéne, <br>A szomszéd lova meg lusta? Valamit tán’ tennie kéne… <br>* <br>A hajnali nap <br>Söpri el ködfoltokat. <br>Nincs tejfehérség. <br>Köd szitál, napsugár gyér, <br>Civódik, földet nem ér. <br>* <br>Ködruhát vett fel, <br>A sárgás, napfelkelte! <br>Nagy rejtőzködés. <br>Ködfátyol Napot takar, <br>Fénye kúszik, mily’ pazar. <br>* <br>Reggeli ködből <br>Lidércként süt ki a nap. <br>Látótávolság. <br>Ködhomály, napfény sápadt, <br>Könnye hull bágyadt ágnak. <br>* <br>Gyerekek iskolába menet már, rugdossák a &bdquo;bőrt”. <br>Az egyik &bdquo;gyertyát" rúg, ez levitte a ködről a szőrt... <br>A labda nincs is meg ha, nem látják, nem találják, <br>A köd elvette, jól eldugta, ezt konstatálják... <br>* <br>Pislákol a nap, <br>Inkább csak erőlködik… <br>Lanyha ködfátyol. <br>Köd szűnőben, fény dereng, <br>Pőre ág könnye pereg. <br>* <br>Nap, nem is nézi <br>Hulló faleveleket. <br>Sokfelé, ködfolt. <br>Konok köd engedetlen, <br>Napot bújtat szüntelen. <br>* <br>Oszladozó köd, <br>Áttetsző az árnyjáték. <br>Kúszó napkorong. <br>Sugarait átszűrik, <br>Fény úrrá lesz, köd szűnik. <br> <br>Vecsés, 2017. október 17. – Szabadka, 2017. november 25. – Kustra Ferenc – a verset és a haikukat én írtam, a tankák versét, szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit! A versrész címe: &bdquo;Ködfátyol napot takar” <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 321
Életmeditálás, versben és apevában… <br> <br>Jártam én sokat a macskaköves utakon, <br>Mezit- lábaztam sokat a bányahomokon. <br>Mára, teljesen elfásultam… tűnik, hogy erőm sincs, <br>Pedig úgy tudom, életerő nélkül élet nem kincs. <br>Hallom, a jövőm már diszkréten kocog az ablakomon, <br>Neki vajon mit adhatnék, már nincs fény a homlokomon… <br> <br>Volt <br>Múltban <br>Jó és rossz. <br>Voltam fenn s lenn, <br>Padlón maradtam... <br>* <br>Sors <br>Keze <br>Életem <br>Megtépázta, <br>Szép csak itt-ott volt. <br>* <br>Jó? <br>Mi az? <br>Volt olyan? <br>Talán volt is... <br>Ámítom magam. <br>* <br> <br>Visszanézve emlékszem, engemet ők mind... mindig megloptak, <br>Ettől meg, csikorgattam a fogam és lassan el is koptak. <br>Most, reggelente már csak, az a kérdés, hogy nekem is kel-e a Nap? <br>A másik meg, a reggeli misén értem is imádkozik a pap? <br>Álmodok én is és a jövőm vajon ott előjelzik? <br>Fognak nekem a spejzban lógni rúdszámra a szalámik? <br> <br>Kór <br>Eszi <br>Testemet. <br>Meddig bírja? <br>Tudja... a halál. <br>* <br> <br>Törődéstelenségbe. múlté már az eltelt életem, <br>Mert az úgy volt, hogy sorsom volt a végzetem. <br>Törődéstelenségbe csoszogva, araszolnak a napjaim, <br>Nincs, már mit átszakítsak, nincsenek már célszalagjaim. <br>Törődéstelenségbe fog-e megjelenni, a felbukkanó jövő? <br>Lesz ki totemoszlopot farag nekem? És majd mondják: megérdemli ő! <br> <br>Nem <br>Látok <br>Jövőmbe, <br>Halvány remény <br>Semmit sem ígér… <br>* <br> <br>A múltba futottam, elbuktam… <br>Jelenbe, fel sehogy nem álltam… <br>Jövőmbe… előre kárhoztam! <br> <br>Vecsés, 2017. március 6. – Szabadka, 2017. november 8. – Kustra Ferenc – A versszakokat én írtam, közéjük az apevákat, szerző-, és poétatársam Jurisin, Szőke Margit. <br>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1199