A vadász előbújt a rejtekéből és kiment a folyóparti rétre. <br>Lába nyomában a víz sorban kiserkedt és összegyűlt a mélyedésbe. <br>A folyó szokás szerint kiöntött és elöntötte a bokros berket, <br>Miközben a folyó vize rohanva-száguldott… a sok hullám csengett. <br> <br>A Hold is csak jobban felfelé araszolt-kúszott az égbolton, <br>Maradék havon a sugarai visszaverődtek vakítón. <br>Aztán egyszerre rájött, itt nincs mit keresnie, elindult. <br>Keményre fagyott rögök közt' nehéz volt menni, belepistult. <br> <br>A rögök közt bicegve tudott haladni a mezsgyéken, <br>Majd odébb meg másik faluba vezető ösvényeken. <br>Magányos alakja, szemet szúrt a szürke mezőségen. <br> <br>Hajnalodott már, így megjelentek a fogatok, amik valahová mentek. <br>Az egyik kocsin csak egy nő ült, de éppen fejét lehajtott... ily' véletlenek. <br>Alija volt a régi szerelme, akit Tadeuszhoz kényszerítettek és most <br>Már terhes is volt, de -férje akarta- a zsákokkal megrakott kocsit neki volt <br>Kötelessége elvinni az ötven kilométerre lévő városba, <br>Hogy az árut, ott a piacon eladja. Ez volt férje fő gondolata. <br> <br>Bronek ráköszönt és így beszédbe elegyedtek, hogy az asszony miért, hová megy, <br>Majd fölajánlotta, hogy mivel nincs dolga, segítőként vele a városba megy. <br>(Közben azt gondolta, hogy a lány, csak ne ellenkezzen <br>Ö szívesen megy, hogy emlékeikből évődhessen.) <br> <br>A lány egy pillanatig gondolkozott, majd a beleegyezését adta, <br>Bronek meg fölült a bakra, átvette a gyeplőt és a lovat hajtotta. <br>Közben, (gyorsan gondolta!) de jól kezdődik a nap, gyorsan átfutott rajta. <br> <br>Később az eső megint csak elkezdett esni, vigasztalanul, <br>Csendes ködfüggönnyel fedte be tájat és a kocsit, utastul… <br> <br>Vecsés, 2019. december 14. – Kustra Ferenc – íródott, Jerzy Grzymkowski: A sötét folyó c. regénye ihletésével. <br>

Sötét erdő szűri a fényt<br>mit a büszke hold köpött,<br>csend sikolya kiabál<br>kiszáradt ágak között.<br><br>Megretten itt még a fény is<br>elbújik a föld alá,<br>itt már a félelem az úr<br>nem megy innen sehová.

Siess kedves. A horizonton már<br>lassan gyűlnek a fellegek,<br>fut az idő, s a mi homokóránk,<br>oly gyorsan, szédítőn pereg.<br><br>Lassan az éj kibontja szárnyát,<br>sötét leplével küldve le,<br>és én aggódom. Ki tudja azt, hogy<br>meddig maradok még neked.<br><br>Rohan a perc és múlik az élet.<br>Fáj, és annyira féltelek,<br>nekem mindennap akkor szép csak,<br>amikor itt vagyok veled.<br><br>Siess kedves. Hisz rövid az élet,<br>és én annyira szeretek<br>mindent, ami csak hozzád fűz és<br>csapong bennem az érzelem.<br><br>Versenyt futni a rút idővel<br>nem tudsz. S ha nem leszek veled,<br>ki őrizi a lépteid majd,<br>s lesz e más, aki így szeret?

Néha elég egy felcsendült dallam,<br>hogy visszaadja a kedvemet,<br>néha benne van egyetlen hangban,<br>ami átjárja szívemet.<br><br>Néha fáj a szó, s annyira éget,<br>ilyenkor dallam kell nekem,<br>néha kimondom, s néha leírom,<br>ami tépi a lelkemet.<br><br>Néha elég csak egyetlen szó, és<br>úgy ragyog tőle mindenem,<br>mint a csillag, mely ott ragyog némán,<br>s szivárványhídon lépkedek.<br><br>Néha elég egy vers, vagy egy szó, és<br>megszépíti az életem,<br>és én szárnyalok felhők közt járva,<br>mert a dal, s vers az életem.

Adj, helyet magad mellett kérlek,<br>hiszen tudod, hogy nélküled,<br>minden perc, minden eltöltött óra,<br>keserves kín és gyötrelem.<br><br>Hadd legyek veled minden este,<br>s mikor fáradtan érkezel,<br>átveszem majd a vállaidról<br>a súlyt, mely a lelked őrli fel.<br><br>Tudom: most rossz időket élünk.<br>Fáj. És úgy tépi szívemet!<br>Őrjítő ez a messzeség, mely<br>elválaszt tőled kedvesem.<br><br>Lelkem most vad viharként tombol,<br>mint egy vulkán, és úgy remeg,<br>nem bírnám ki, ha bármi érne,<br>hiszen te vagy a mindenem.<br><br>Te vagy a szikra, mely még éltet,<br>s a tűz is, amely úgy lángra kelt,<br>amikor nem vagy, szinte éget,<br>s néha félek, hogy megsebez.<br><br>Adj, helyet magad mellett kérlek,<br>s szeress úgy, ahogy én teszem,<br>most míg itt vagyok, hisz egy perc csak,<br>s elragadhat az éj szele.