Hol van az élet? Mivé lett? <br> <br>A haldokló avaron, már nem az élet dominál, <br>Ezen útján a levélhalál, bármunkában kaszál... <br>A haldokló avaron, már nem az élet dominál. <br> <br>Állj <br> Készen! <br>Ha szólít, <br>Menni muszáj, <br>Élet már úgy sincs. <br> <br>Élet már úgy sincs, <br>Menni muszáj. <br>Ha szólít, <br>Készen <br>Állj! <br>* <br>De, vajon meddig tart a lét, az avar már élettelen? <br>Ezek szerint az élet, véges, vagy kószán mérhetetlen? <br>A halál meg akármit is akarunk kérlelhetetlen? <br> <br>Vár <br>Helyed <br>Odaát. <br>Visszaút nincs, <br>Ha lét végéhez ért. <br> <br>Ha lét, végéhez ért <br>Visszaút nincs. <br>Odaát <br>Helyed <br>Vár. <br>* <br>Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll, <br>Az ember a levélhalmazt tapossa, megy benne, beleáll, <br>Először az avar is, még szép, sok-sok színes részekből áll. <br> <br>Már <br>Később <br>Nem lehet, <br>Addig éljél <br>Míg fiatal vagy. <br> <br>Míg fiatal vagy <br>Addig éljél, <br>Nem lehet <br>Később <br>Már <br>* <br>Ki lehet az, aki tudja, hogy az élet végén, még mi várható? <br>A levél sem tudja, hogy megjelenik egy vihar, az őt lefújó! <br>De, amikor már lefele repül az egyed, út vége... elszáradó... <br> <br>Vecsés, 2018. február 13. – Szabadka, 2018. február 14. – Kustra Ferenc – a verset és a 3 soros, zárttükrösöket én írtam, alájuk a tükör apevákat, szerző és poéta társam: Jurisin Szőke Margit. Az apevák címe:” Visszaút nincs...” <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Van, hogy az ember könnye csorog, erre ébred... <br>Magadhoz térsz, feleszmélsz, elment a Kedvesed. <br>Engedd el, ha elment, biztos nem volt jó veled… <br>* <br>Még <br>Néha <br>Könnyezel. <br>Faképp hagyott. <br>Haggyad! Ha, elment. <br> <br>Haggyad! Ha, elment. <br>Faképp hagyott. <br>Könnyezel <br>Néha <br>Még. <br>* <br>Csak <br>Haggyad. <br>Engedd el! <br>Elment csak úgy… <br>Mért hull még könnyed? <br> <br>Mért hull még könnyed? <br>Elment csak úgy… <br>Engedd el! <br>Haggyad <br>Csak. <br>* <br>Neked ő tán' fontos volt, de szeretted, ahogy kell? <br>Ő ez ügyben, nem állt elő némi igényekkel? <br>Ne légy öntelt, lehet, töltetlen volt… szeretettel. <br>* <br>Fontos volt neked? <br>Adtad szíved? <br>Önzetlen <br>Voltál <br>Tán’? <br> <br>Tán’ <br>Voltál <br>Önzetlen? <br>Adtad szíved? <br>Fontos volt neked? <br>* <br>Sosem tudhatod... <br>Megtettél-e <br>Ő érte <br>Mindent? <br>Vajh’! <br> <br>Vajh’! <br>Mindent <br>Ő érte <br>Megtettél-e? <br>Sosem tudhatod... <br>* <br>Lelki bánatod, már lett a saját múltad, <br>Innentől, megint más irányt vesz az utad… <br>Ne sírj, emlékezz szépen, ez... fel nem gyullad! <br> <br>Vecsés, 2015. január 9. – Szabadka, 2017. november 17. - Kustra Ferenc- a verset én írtam a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. Az apevák összefoglaló címe: &bdquo;Mért hull még könnyed?” <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Köd <br>Sűrű <br>Fényt takar. <br>Varázskerék <br>Kijárat nélkül. <br> <br>Kijárat nélkül <br>Varázskerék. <br>Fényt takar <br>Sűrű <br>Köd. <br>* <br>Eltévedtem, körbe-körbe járok a ködben <br>Itt bizony nincs, mi világítson és mutassa utat. <br>Érzem, hogy jéghideg homály van körülöttem, <br>De, <br>Eszem-lelkem, lábam, visz és a kiút után kutat. <br> <br>Sokan eltévednek... a saját életükben. <br>* <br>Út <br>Sehol, <br>Hol vagyok? <br>Ködben nincs fény, <br>Keresem létem. <br> <br>Keresem létem, <br>Ködben nincs fény. <br>Hol vagyok? <br>Sehol <br>Út. <br> <br>Vecsés, 2014. április 9. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a tükör apevákat, szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. Az apevák összefoglaló címe:” Keresem magam...” <br>

Avagy végét járja az ősz… <br> <br>Ami várható, azt jobb ha, előszoba vakablakában nézem, <br>Ködbe elbújva, nem látom a zenitet, dolgomat, így hogy végzem? <br> <br>Jobb nem látni mi jő, <br>Ködös az idő s életem. <br>Szemeimen hályog. <br>* <br>Borongós volt az október, már az sem volt ínyemre, <br>Csontomban éreztem… emlékeztetett rossz időkre. <br> <br>Végét járja az ősz, <br>Eddig is volt hűvös s hideg, <br>Levelek a sárban. <br>* <br>Bizony, közeledik a tél, már lassan bekopog, <br>Lesz itt még hideg, mikor a fogsorom is vacog. <br> <br>Ha ősz helyt ad télnek, <br>Jönnek fagyos, zord hajnalok. <br>Csontban, szívben fagyok. <br>* <br>Felhők majd beterítik földet meg a tetőket, <br>Ezeket, a finom hópihékkel befedőket. <br> <br>Földig érő felhők, <br>Havat szórnak, befed mindent. <br>Lesz-e meleg szoba? <br>* <br>Hidegben, hófelhő alatt, majd a kémény füstöt okád, <br>Vakablakban is érzem a szagát, de nem látom okát… <br> <br>Vecsés, 2017. november 13. – Szabadka, 2017. november 22. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, közéjük a HIAQ- kat, szerző-, és poéta társam Jurisin, Szőke Margit. A HIAQ csokor címe:” Végét járja az ősz”. <br>

Hittem benned, hittem szavad<br>örök társként néztem rád,<br>elmerülve végtelenben<br>lettem volna rabszolgád.<br><br>Amit mondasz szerelmünkről<br>súlytalanná vált szavak,<br>összeforrott szívünk násza<br>már csak ígéret marad.