Jégszakálla nőtt a fának<br>alatta fehér lepedő,<br>zúzmarákat sodor a szél<br>nagyot harap a levegő.<br><br>Kismadárka borzol tollat,<br>hogy fagy ne tépje kis testét,<br>egér túr be a hó alá, hogy<br>átvészelje a zord estét.<br><br>Csendes, fagyott lett a világ<br>tavaszról álmodik ki él,<br>baktató, bús hajléktalan<br>meleg, nyugodt kuckót remél.<br><br>Ragyognak ünnepi fények<br>meleg házak ablakán át,<br>szomorú szívvel nézi, most<br>abbahagyja vándorlását.<br><br>Csak a magány fogja kezét<br>semmi más nem maradt neki,<br>nincs ki behívja a fényre<br>szétfoszlanak reményei.<br><br>Szennyvízcsatorna rácsán át<br>párás meleg száll fel lassan,<br>vágy melegre, de halálé<br>ruhájára fagyott paplan.

Fehér havon piros ruhás<br>kis emberke közeleg,<br>süvítő szélben a fején<br>piros sapka díszeleg.<br><br>Megjött hát a kis Mikulás<br>nem hiába vártam én,<br>hatalmas kosár virgácsot<br>hozott nekem az idén.<br><br>Ezek szerint én az idén<br>nem voltam túl jó gyerek,<br>de azért hozott csokit is<br>ne könnyezzenek szemek.<br><br>Megígérem kis Mikulás<br>jövőre én jó leszek,<br>virgács helyett csokit kapok,<br>mint a többi jó gyerek.

Nem tudom, hová is lett az én vonatom,<br>A sínekem mellett magamat baktatom?<br>Azt látom, hogy a sínekemen, a távolban egy üres vonat jön,<br>És ha, arra felszállhatnék, boldogan el is múlna a lét-közöny?<br><br>Vonszolom magányosan<br>Sáros sorsom, mocskosan,<br>Ha kapnék még egy esélyt<br>Nem élnék magánosan.<br>*<br><br>Látom a vasúti pálya szélén, sok a kopasz ágú fa,<br>Közben elmélázok, miért, mitől lenne ez nap más, pont ma?<br>Hová lett az én élt létem,<br>Hol van a sok fa-levelem?<br><br>Elfújta az őszi szél,<br>Eltűnt a sok rőt levél.<br>Mint a csupasz fák, árva<br>Lelkem egyedül zenél.<br>*<br><br>Mondják, ki egyszer elvetemült lesz, az is marad,<br>Mosakodhat bármennyit, a lelke tán' úgy marad?<br>Én nem lettem elvetemült, így lelkem jó marad?<br><br>A sors, létem hiába<br>Vonta fekete gyászba,<br>Lelkem hófehér maradt,<br>Testtel harmóniába.<br>*<br><br>Hová lett a régi szép életem, mi nekem, nem is volt,<br>Hová lettek a vágyaim, ami nem volt magam koholt.<br>Hová lett a szeretet... mi kisfiúként begyakorolt?<br><br>Vecsés, 2017. november 17. ? Szabadka, 2018. február 17. - Kustra Ferenc ? A verset én írtam, a háromszor hét szótagos ?Zhuzchici? = ?bambuszliget? formát [Rímképlet a, a, x, a. (x = végtelen?)] szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. A vers címe: ?Egyedül árván?<br>

Ez mindig ideér… <br> <br>Borús fenn az ég <br>Közeleg a tél. <br>Ne siess! Ne még! <br>Hát… el nem vetél… <br>* <br>Ködhomály, szürkeség, <br>Gyászruhában a természet. <br>Puha gyolcs az álma. <br>* <br>Már nyugszanak a rovarok és az állatok, <br>Már nem képződnek ágakon nyíló rügyhalmok… <br>Hópihékből lesznek, felvillanó csillámok. <br>* <br>Szikrázó Holdsugár, <br>Szél hópelyhekkel táncot jár. <br>Dermesztő, fagyos éj. <br>* <br>Az <br>Élet <br>Őszből vált… <br>Kivétel nincs. <br>Van, ki túléli… <br> <br>Vecsés, 1998. szeptember 26. – Szabadka, 2017. november 16. – Kustra Ferenc József – a verset és az apevát én írtam a HIAQ -kat szerző-, és poéta társam, Jurisin Szőke Margit. <br>

Hétköznapi pszichológia… meditáció. <br> <br>Ahogy a Hold megvilágítja a fákat, <br>Nekem úgy kellene felismernem mákat, <br>Ahogy a Hold megvilágítja a fákat. <br>* <br>Így öregen, lehet, <br>Nem is kell már felismerés… <br>Hold meg csak, világít. <br>Szerelem szárnyán repkedtem, <br>Örök szerelmet reméltem. <br>* <br>Az élet értelme vajon a lét? <br>Vagy lét adja az élet értelmét? <br>* <br>Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét? <br>A lét milyen, ha a hiány kiölte belőle a lényegét? <br>Ha nincs szeretet, együttérzés, akkor milyen ez a fránya lét? <br>* <br>Nem vagyunk egyedül, <br>Mert körülmények megvannak! <br>Nélkülük, nincs döntés! <br>Féltve őriztük szerelmünk, <br>Ám, árny suhogott felettünk. <br>* <br>Együttérzés a szeretet kimutatása? <br>Együttműködés ennek a megmutatása? <br>Hogyan tovább, ha elfáradt már a test? <br>Akkor már nincs szeretet se, ez így fest? <br>* <br>Öregen se tudni <br>Élet értelmét? Megfejtés? <br>Körülményekben van. <br>Nem kettőnkön múlott, volt más... <br>Ki szerelmünkben volt prímás. <br>* <br>Hosszú élet sem ad <br>Garanciát semmire sem. <br>Van, aki csak tűt, tűr… <br>Elengedtem hát a kezét, <br>Még érzem, szerelem hegét. <br>* <br>A pár másik tagja <br>Is csak egy… viselt körülmény! <br>Ez így életszerű… <br>A biztos sem kétségtelen... <br>Így elváltunk véglegesen. <br>* <br>Egy <br>Élet, <br>Kiszabott. <br>Ezt kell élni! <br>Jó döntés… van-e? <br> <br>Jó döntés… van-e? <br>Ezt kell élni! <br>Kiszabott <br>Élet, <br>Egy. <br>* <br>Vajh’, hogy sikerül? <br>Gonosz élet <br>Irányít? <br>Ádáz <br>Sors? <br> <br>Sors <br>Ádáz? <br>Irányít <br>Gonosz élet? <br>Vajh’, hogy sikerül? <br> <br>Vecsés, 2018. január 26. – Szabadka, 2018. január 28. – Kustra Ferenc – a verset, a 3 soros-zárt- tükrös -t, a tükör apevákat és a HIAQ –kat én írtam. A TANQ –k verse, szerző és poéta társam, Jurisin Szőke Margit munkája, a címe: ”Egy szerelem margójára…” <br>