Elfogott a sötétség ura<br>egy lélekvadász portyán.<br>Könyörgő sikoly szállt az égbe,<br>angyal vitt hát a vállán.<br><br>Hit terített bús szellememre<br>köpenyt, ami ráfagyott,<br>kihűlt pokolban körbevesznek<br>perzselt szárnyú angyalok.

Ki suttogó hangom hallja, kevés,<br>akit mélyen hallani vélek, mesés, <br>Lelked szárnyaló hangjával ölelkezve,<br>lelkem a csendben, fölzendült,<br>s rezgésünk e dalban csodát szült.

Meghaltak a sírkövek<br>kopnak rávésett nevek,<br>Isten, haza, hit nagy kincs<br>múltunk ne legyen bilincs.<br><br>Szakítsuk szét a láncunk,<br>váljon erővé gyászunk,<br>mert szabadság nem terem<br>könnyel sózott földeken.

Nagy munkának álltam neki<br>eldugult a lefolyó,<br>ha nem merem ki a vizet<br>elúszik a folyosó.<br><br>Hát, akkor álljak is neki<br>egy jó kis eszközt hoztam,<br>kőkeményen dolgozom én<br>folyik is a víz rólam.<br><br>Ugyanannyi víz van benne<br>nem találtam a hibát.<br>Ezzel talán nem jó merni?<br>Fene eszi a szitát!

Nem könnyű a zsugori lét<br>tele van félelemmel,<br>izzadt rettegés az élet<br>teletömött zsebekkel.<br><br>Minden nap egy új kihívás<br>miből mit tudsz elvenni,<br>már azzal sem kell törődni<br>kit fogsz ma tönkretenni.<br><br>Gazdagsággal zsákod tömve<br>átöleled reménykedve,<br>ha elvész mindez rájössz, hogy<br>kevés is elég lenne.