Kigyúlnak ünnepi fények<br>Szentkarácsony ünnepén,<br>feldíszített fenyőfa áll<br>bent a város főterén.<br><br>Két kis gyermek áll a hóban<br>bámul rongyos ruhában,<br>szállni látnak angyalokat<br>hisznek még a csodában.<br><br>Gazdag házak ablakában<br>sütemény illatozik,<br>halból, kalácsból nincs hiány<br>itt mindenki jól lakik.<br><br>Elindul a két kis gyermek<br>városszéli házukba,<br>útközben a sok-sok csodát<br>tátott szájjal bámulva.<br><br>Kopottas kis házhoz érnek<br>szegénység is itt lakik,<br>bízik benne a két gyermek<br>talán ma még jól lakik.<br><br>Toporogva lépnek hát be<br>jól befűtött helyiségbe,<br>örömkönnyet csalva ezzel<br>édesanyjuk szemébe.<br><br>Mosolyogva ad kezükbe<br>egy-egy szelet kalácsot,<br>pislákoló fény köszönti<br>ezt a kedves családot.<br><br>Asztalon ég egy szál gyertya<br>rá nem tettek egyebet,<br>de az összes gazdagságnál<br>fontosabb a szeretet.

Csendes erdő sötét mélyén<br>kis házikó bújik meg.<br>Hajnaltájban idős asszony<br>a ház előtt eltipeg.<br><br>Karjában egy vászonkosár<br>benne dió, mogyoró.<br>Lépte fájdalmasan lassú,<br>de az arca mosolygó.<br><br>Erdő szélen kis állatok<br>gyülekeznek nesztelen,<br>egerek is családostól<br>vannak is, vagy negyvenen.<br><br>Jóllakik az összes állat<br>a kosár tartalmából,<br>egyikük sem álmodhatott<br>ekkora gazdagságról.<br><br>Hideg télben falatokért<br>hálás a kis cinege,<br>kis állatnak senki más, csak<br>az ember az istene.

Télkezdeti vendégségben voltunk a tízedik emeleten, <br>Amit én nem kedvelek… magas, és nagyon elrettenthetetlen. <br>Jó volt a vacsora, desszert sem hagyott semmi kívánnivalót, <br>A társaságunk is egyívású volt, kibeszéltük múltlakót. <br>* <br> <br>(Senrjonok) <br>Ő régi kollégánk volt, <br>Emlegettük és adomáztunk… <br>Míg néztem tájat. <br>* <br>Már ahogy esteledett, <br>Magasból is jól látszott a tél. <br>Tízemeletnyi. <br>* <br> <br>(Anaforás, belső rímes, 3 soros-zárttükrös) <br>Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott, <br>Föntről láttam a téli este hamar ködfátyolba burkolózott… <br>Föntről láttam, lent a fagyott és jeges föld fikarcnyit sem változott. <br>* <br> <br>Az ablak nyugat felé nézett, így láttam, <br>Hogy már sejtelmes a napkorong… így láttam, <br>Hogy már távolban véglegesen horizont alá csúszott <br>És a köd narancsra festésével az napra búcsúzott! <br>* <br> <br>(10 szavas, anaforásban) <br>Valahogy a horizont, gyorsabban párásodott, <br>Valahogy ezzel gyorsította a láthatatlanságot. <br>* <br> <br>(Tízszavas) <br>Felkapcsolták a közvilágítást, <br>Talán, mint ködbeli háttér-világítást, <br>Jeges, úti dísz-kivilágítást. <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>A ködösben már látszott, <br>Autóktól a ködvágó fény… <br>Tompa fénysugár. <br>* <br> <br>Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott, <br>Egy kocsi is csúszott, igen gyorsan oldalazott… <br>Az útra, a lenti leült pára rá is fagyott. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Épen megjöttünk, <br>Lekönyveltük, jó nap volt. <br>Volt nagy durmolás. <br> <br>Vecsés, 2021. január 18. – Kustra Ferenc József <br>

Ülök a vártán, a végeken, <br>Míg lelkem meditál régebben <br>Történteken és várja jövőt… <br>Szeretném az épp’ hozzám illőt! <br> <br>Gondolataim bíborfényen utaznak, <br>Szeretném, hogy jók és szépek maradjanak. <br> <br>Vecsés, 2013. augusztus 17. – Kustra Ferenc József <br>

Szép volt a gyermekkorom, boldog voltam, <br>Egykeként neveltek, de szigorúan. <br>Hálás vagyok szüleimnek, Keresztnek, <br>Jó érzésű, jó emberek neveltek. <br> <br>Mindez persze mai világban nem előny, <br>Sőt hátrányát látom, sokszor védekezőn. <br>Ezen persze kicsit változtatni tudok, <br>Korszellemhez tán, alkalmazkodni fogok. <br> <br>Engem még megtanítottak jóra, szépre, <br>Mikor felnőtt lettem mondtam, hogy na, végre. <br>Akkor még nem tudtam, mit más fiatal se, <br>Hogy most kezdődik a rossz, gonosz élete. <br> <br>Ma sokszor visszasírom a gyermekkorom, <br>Éltem legjobb két éve, katonakorom. <br>Szolit elláttam, gondom nem volt semmire, <br>Főleg akkor kedvelt engem a szerencse. <br> <br>Gyermekkorom kerékpározással telt, <br>Télen meg szánkóztam, mikor hó esett. <br>Akkor nem volt Tv és nem volt telefon, videó <br>Este hatkor mesét sugárzott a rádió. <br> <br>Felnőttek beszélgettek velem, meséltek, <br>Hallgattam őket, élveztem az estéket. <br>A lelkem nem tette tönkre a diszkó, <br>Nem lettem egy üres fejű fajankó. <br> <br>Vittek állatkertbe és még vidámparkba, <br>Kirándultunk hegyekbe és folyópartra. <br>Kaptam töltetlen savanyú cukorkát, <br>Szülinapra meg mindig jó nagy tortát. <br> <br>Nappal tanultam és játszhattam kedvemre, <br>Akárhová néztem ráláttam emberre. <br>Akkor még emberek kommunikáltak, <br>Egymással szemben jó érzéssel voltak. <br> <br>Felnőtt koromban szüleim rosszak lettek, <br>Engem és családomat is... tönkre tettek. <br>Hát ez persze, nem volt szép és jó részükről, <br>De nem von le a gyerekkori emlékből. <br> <br>Ki és milyen ember lesz felnőtt korában, <br>Attól függ hol, hogyan nevelték korábban. <br>Alapvető, jó-e szülők módszertana <br>És környező társadalom ráhatása. <br> <br>Ha manapság sikk lenne rendesnek lenni, <br>Bőven volna okom ujjongni, örülni. <br>Mindezt közel és távol nem értékelik, <br>De emlékem ettől nem homályosodik. <br> <br>Vecsés, 1998. október. 22. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írásmű, 50 év után… <br>