Pirkadatkor a hegyfokon<br>honnan látszik a tenger,<br>borús arccal távolba néz<br>egy apró, szürke ember.<br><br>Felmászva a hegytetőre<br>felvíve bút, bánatot,<br>kitárt karral könnyes szemmel<br>köszöntve kelő napot.<br><br>Összetört szíve azt érzi<br>elveszett már a remény,<br>itt hagyta őt a szerelme<br>tengerbe veszett szegény.<br><br>Arra gondol összetörve<br>utána vetem magam,<br>nincsen nekem miért élni<br>bocsáss hát meg én Uram.<br><br>Égi hang szól – Nem vagy magad,<br>fordítsd meg a léptedet,<br>az ő emlékével élve<br>még életed szép lehet.<br><br>Menj haza most jó anyádhoz<br>ne hagyd életkedvedet,<br>gondolj a szép családodra<br>téged itt más is szeret.
Sodortam egy cigarettát<br>megtöltöttem bánattal,<br>égigérő szürke füstje<br>összevegyül árnyakkal.<br><br>Jobb lenne, ha fehér füstöt<br>látnák ég felé szállni,<br>viszont ahhoz cigidohányt<br>boldogságból kell vágni.
Nem írhatok mit akarok.<br>Mivé vált ez a világ?<br>Önérzetes szerkesztőké<br>az irodalmi gulág.<br><br>Jönnek szépek, jönnek trendek,<br>persze, hisz ezt értem én.<br>Nem lehet minden kis írás<br>kiadható költemény.<br><br>Lila ködben fürdő képek<br>lehetnek csúcsszuperek.<br>De hol van itt a nagy igazság?<br>Kérdem én ezt tőletek.<br><br>Fájó kép az mindenkinek,<br>ha tükörbe kell nézni <br>de ez mind oly talmi lehet,<br>mint hús nélkül a prézli.
Eszembe ötlött egy emlék<br>rég elmúlott farsangról,<br>bálozókat néztem éppen<br>a piszkos ablakodból.<br><br>Leharcolt kéglid bús buja <br>fészket vert a szívemben.<br>Veszett életünk penészlett<br>szürke, koszos színekben.<br><br>Vásárolni jöttem hozzád<br>egy kis sötét szerelmet,<br>azt hiszi az ember fia,<br>hogy ezzel bút feledhet.<br><br>Könnyebb lettem, érzem én most,<br>de a lelkem oly nehéz,<br>fertőben és bűnben fürdöm<br>míg templomban pap miséz.<br><br>Gyere, mossuk le a mocskot<br>testünkről, lelkünkről.<br>Űzzük el a sötét telet,<br>álmodozva napfényről.<br><br>Mindez most már emlék csupán,<br>hallottunk már harangot,<br>nevetve felejthetjük el <br>azt a sötét farsangot.
Maszkarátok bálban mi lesz?<br>Mondjátok, hát ki vele!<br>Bármi lehetsz hogyha akarsz,<br>itt a farsang ideje.<br><br>Égetünk el szalmabábot<br>elűzzük a zord telet,<br>olvadt nyomán megérkezik<br> a zöldellő kikelet.

Értékelés 

