Most a maszkabál idején, maszkot öltünk, <br>Fölveszem én és abban jól ellődörgünk… <br>Itt van már a farsangi mulatság ideje, <br>Megjön, ha az a vízkereszt messzire mene… <br>* <br>Az <br>Egész <br>Élet csak <br>Nagy rohanás! <br>Ez, kis mulatás… <br>* <br>Nagy lesz itt a muri és nagy mókázások bálja, <br>Teleesszük magunkat fánkkal, és van lekvárja. <br>* <br>Mindjárt indul... lesz tánc, <br>Leállás nélkül, padló döng! <br>Táncosok meg ropják. <br>* <br>Lesz ott sok oly’ ismeretlen tekintet, <br>Álarcból kilátszva, körbe-tekinget. <br> <br>Látunk sok-sok csábítót, meg ámítót… a lényeg <br>Ugyan én melyik vagyok és végleg, vagy csak tényleg? <br> <br>Ablak is berezeg, de andalít is a jó muzsika… <br>Hajnalban óra jelzi, megjött az év első hajnala. <br> <br>Vecsés, 2022. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: a farsangról. <br>

Új <br>Télnek <br>Hidege <br>Átöleli <br>Házak melegét. <br>* <br>Tél <br>Bárhogy <br>Ölelget, <br>Ház melege, <br>Nem pótolható! <br>* <br>Tán’ <br>Pár nap <br>És megyünk <br>Jót szánkózni! <br>Ha nem lesz meleg. <br>* <br>Tél <br>Kissé <br>Huncutos, <br>Öntörvényű. <br>Meleg is lehet. <br>* <br>Mily’ <br>Jó is <br>Lecsúszni… <br>Lesiklani <br>Lankás dombokról. <br>* <br>Tél <br>Öröm, <br>De csak ha <br>Úgy szeretjük, <br>Mint király a sót! <br> <br>Vecsés, 2019. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; apeva csokorban. <br>

Volt idén is, meghalt a jó meleg nyár az őszben, <br>Jégtorlódás alakult ki a hajnali ködben. <br>Lépteim alatt a tócsa jege reccsen, <br>Kellene, de biz' meleg kabátom nincsen. <br> <br>Fohászkodok, de nem jelennek meg csak, hamis árnyak, <br>Mint hajléktalan, nem vagyok senki, engem nem várnak. <br>Elmém csak vágyódik, vágytól nagyon megrészegült, <br>És ez az állapot nálam már réges-rég idült. <br> <br>Örömöm annyi, hogy nézem a Dunán a sok szép, fehér táblát, <br>A természet úgy alkotta meg, mintha látnék, sok fehér márványt. <br>Ez a hideg és a szép látvány, fázósan nincsen szinkronban, <br>De nekem csak ez, és ennyi jutott a rám rótt, rossz sorsomban. <br> <br>Vecsés, 2015. március 18. – Kustra Ferenc József – [Pályázati anyagnak készült.] <br>

Nem is hiányzom neked, Csilla? <br>Búj ölembe, mint égő szikra! <br>Lelked simogatnám, <br>Arcod puszilgatnám. <br>Nekem, nagyon hiányzol Csilla! <br> <br>Gyere már, ne várass, jőj Csilla, <br>Jer már, várok a bújásodra… <br>Érintenénk lelkünk, <br>Megjőnél… Érezünk. <br>Nekem, nagyon hiányzol Csilla! <br> <br>Szívem oly’ érted dobog Csilla! <br>Búj ide, mint nap boldogsága. <br>Bánatról beszélnénk, <br>Boldogságot élnénk. <br>Jer már, nagyon hiányzol Csilla! <br> <br>Vecsés, 2020. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Versben és haikuban <br> <br>Havazik, én meg állok, várok… nem a napfényben… <br>Csak várva és állva, ázok, sűrű hóesésben, <br>És már a bajuszomat is befehéríttette, <br>Hideg meg... szám szélét lilásra elkékítette! <br> <br>Bízok, hogy reggelre a sok-sok jégvirág is kivirágzik, <br>Lesznek angyalok is… kántor jókedvű lesz és orgonázik… <br>* <br>Süvöltve száll a <br>Tél szele, árkokon át! <br>Árokparti szél. <br>* <br>Szép a fagyos kép, <br>Összekuszált hópelyhek… <br>Vízszintesen száll. <br>* <br>Hóesés! Szakad! <br>Kavarodás, fagyos kép! <br>Úgy dühöng a tél. <br>* <br>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hűlő testem, <br>Nagyon erőszakos, csak elállja, hogy messzire lásson szemem. <br>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben, <br>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben. <br>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok… <br>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok… <br>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem? <br>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem… <br>* <br>Úgy szakad a hó, <br>Dombra megyünk szánkózni… <br>Hóba süllyedünk! <br>* <br>Reggel megint csak, tejfehér köd takarja be a hideg testem, <br>És az erőszakos, nem engedi, hogy messzire lásson szemem. <br> <br>Kiútkeresésben, hóesésben, ritka-hideg másodpercben, <br>Keserűnek élt életpercben, hó fények átölelnek csendben. <br>Ördögi fekete hófelhők sötétjében… alatta mozgok… <br>Nagy, jéghideg kínok mögött... csak a sok jégcsap között nem romlok… <br> <br>Vár engem az új élet és vele a sok új gyötrelem? <br>Mit tegyek, hogy már végleg hagyjon el engem a félelem… <br>* <br>Ha már hó esik, <br>Dombon fogunk csúszkálni… <br>Hóba süllyedünk! <br>* <br>Hegyek, fák, lombok, utak és bokros völgyek, <br>Mind fehérek, hópelyhek befedik őket. <br>Szállnak, a hópelyhek, repülnek ott fent, a széllel, <br>Az meg fújja őket mindenfelé, szanaszéjjel. <br> <br>A hideg uralkodik hófúvással, szanaszét… <br>Már úgy várom a hófúvás végének kezdetét… <br>Vajon megérem én a vég kezdetét, <br>Vagy csak élem soká, a kezdet végét? <br>* <br>Gyönyörű, kék ég! <br>Havas, tejfehér minden. <br>Gyönyörködtető. <br>* <br>Felhőpaplan alól, ha majd kitakarják az égboltot, <br>Bízok benne, hogy látok én még szép eget… sok csillagot. <br> <br>Vecsés, 2015. január 01. - Kustra Ferenc József <br>