A csend átölel és erős markával fogva tart, <br>Kizárja belőlem, mellőlem a vad csatazajt… <br>Fülembe sutyorog, nagy mocskosságokat, <br>Majd lesz itt még ordítás… csapkodásokat. <br> <br>Markol és a lelkemben lehullott falevelet sepreget, <br>Én meg csak nézem a földig logó, sötétedő felleget. <br>A csend, mint a csendes eső, rám szitál, de szüntelen, <br>Én meg csak várom, hogy történjen valami hirtelen. <br> <br>Lehetne ordítás, kiabálás, netán öröm sikoly! <br>Vagy lehetne más zaj, szokatlan és rettenetes, mégoly <br>Hatásos, hogy valami történjen, változzon? <br>Csend, mint pókmagány, vágyok, nehogy behálózzon! <br> <br>Fülzúgás csendem, rájöttem, maga a mocsok! <br>Nincs, elöl- hátul semmi zaj, én meg hallgatok! <br>A csendem tam-tam dobon játszik, csak úgy veri...dallam bennem elmállik! <br>Kitörök, ki kell jutnom a zajba és akkor utunk végleg elválik. <br> <br>Bízok benne, lesz még nóta, lesz még örömordítás! <br>Vagy ha nem, akkor ez is csak az… egy élet ámítás… <br> <br>Vecsés, 2013. november 23. - Kustra Ferenc József <br>

Sors szerint köztünk csak egy lehet, <br>Valós vér, frontális ütközet. <br> <br>Nekem anyám könnyű álmot ígért, <br>De csak üldöznek álmomban… miért? <br> <br>Puhátlan a helyzet: továbbra, <br>Nem nő a remény, csak árnyéka. <br> <br>A helyzet továbbra sem változott, <br>A remény nem veszett, de elfogyott. <br> <br>Vecsés, 2002. május 25.- Kustra Ferenc József – íródott: a sorsról… <br>

Oximoronos versek és HIAQ -k… <br> <br>Nagyon fontos, az emberek egyéni szabadsága és, hogy megélhessék… <br>Sokaknak adatott, hogy egész életüket spanyolcsizmában élhessék… <br> <br>Fák, virágok, és fény <br>Szerpentinszórás, pezsgőzés. <br>Éhező gyerekek. <br>* <br>Szépen élni, az biz’ <br>Keveseknek adatik meg. <br>Keserű az élet! <br> <br>Ki rossz helyre születik, az senki életet élhet. <br>A király fia királyfi, király lesz, trónt remélhet. <br> <br>Az életben győzni, <br>Senkiséggel szemben nehéz. <br>Felkapott celebek. <br>* <br>Az életminőség, <br>Befolyásol életérzést. <br>Hajléktalanságban… <br> <br>Egy nyeremény lottó ötös, jövő alapozó, <br>De a feltétele, hogy a szelvény beváltandó… <br>Elveszejtett szelvény, nem örömünnep okozó. <br> <br>Sikeres életek, <br>Elenyésző keveseknek. <br>Végtelen a nyomor! <br>* <br>Az erdőben lakó <br>Emberek, a lét kutyái. <br>Hegy, csodapalota! <br> <br>Vecsés, 2016. július 18. – Kustra Ferenc József - Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

Visszaemlékszem, Marianna! <br>Kirándultunk együtt a &bdquo;fásba”… <br>Vittünk nyársakat, meg <br>Ami nem égett meg! <br>Tüzeltünk… beettünk a &bdquo;fásba”! <br> <br>Jó volt veled együtt, tisztásba… <br>Belementünk, jó nagy vitákba… <br>Fűbe döntöttelek, <br>Megállt… nálad lélek. <br>Lettél, homlokcsók birtokosa. <br> <br>Láttam szemedben a megnyugvást, <br>Társaságban élveztük egymást. <br>Termosz előkerült, <br>Kávézni sikerült. <br>Nem éltünk… barátság tagadást! <br> <br>Vecsés, 2020. október 3. – Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor <br>

Már nem érdekel az élet, semmi se számít, <br>Mert minden mi körülvesz, úgy látom, csak ámít. <br>Éltem olyan, mint a hamis gyöngy csillogása, <br>Felszín alatt rothadt, de nagyon szép a máza. <br> <br>Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József <br>