Fúj szél, S fáj a szív.<br>Hullik a levél, hullik a könny.<br>Mind egy évszak, S mind egy személy!<br><br>Vár egy álom, S vár egy lány.<br>Nap süt, S vihar siett.<br>Hó hullik sáros földre, szíveket sebezve!<br><br>Nem hull a levél, nincs már kedve,<br>Nap se süt, hisz fáradt a lelke.<br>Az álom nem jön, Szívem kihűlt.<br><br>Ígéret S álom nem örök!<br>Vagy jön, vagy csupán álom mi eltűn.<br>A hó hullik, szívem múlik!<br><br>Nem fúj a szél, S már vihar sincs.<br>Virág nyílik, szívem fáj még.<br>Tavasz jött, kihűlt szívem feketeöltönyt öltött.<br><br>Mind az idő, mind egy ember az élet nem függ tőle!<br>Könny S mosoly, mind kettő lehet<br>Fekete szív sebe nem fog egyen sem.<br>Mind egy évszak, S mind egy személy!

Könnyes szemmel lépek be<br>az iskolaterembe,<br>körülöttem díszes csodák<br>és zokogó anyukák.<br>Nagyot dobban a szív,<br>mikor a tanár sorba állít.<br>Itt az idő, induljatok, szépen sorban,<br>emlékezettek az elmúlt időszakra.<br>Lezárult életünk egy szaka,<br>bezáródik mögöttünk<br>az iskola kapuja.<br>Boldog szívvel emlékezünk<br>majd vissza, hisz sokat adott<br>nekünk az iskola.

Húsvét hajnalán,<br>Egy kismadár dalol a fán.<br>Édes, kedves hangja<br>a lányokat kicsalogatja.<br>Siessetek szép kislányok.<br>Tudom mind rám vártok!<br>Azt dalolja a kismadár:<br>Legszebb legény úton van már.<br>Illatos a kölnije,<br>s hímest vár cserébe.

Ne féljetek, itt vagyok,<br>hisz már én is nagy vagyok,<br>nagycsoportos óvodás.<br>Tudod, milyen sok a dolgom?<br>Annyi lányra kell vigyáznom,<br> egész nap csak megyek ide-oda.<br> Látod, milyen fárasztó az óvoda!

Teraszon ülünk csendesen, <br>Eszünk, borozunk rendesen. <br>Csendben, némán beszélgetünk, <br>Felrémlik előttünk életünk. <br> <br>Később szó kerül jövőről, <br>Én lemondok a desszertről. <br>Inkább anekdotázgatok, <br>Így derűs perceket okozok. <br> <br>Van sikere másnak, nekem is. <br>Eldöntjük az élet szép, vagyis <br>Azt inkább, hogy éljük életünket <br>Ha már megkaptuk létünket. <br> <br>Lassan telik az ember ideje, <br>Lassan ránk száll a csendes este. <br>Békesség, szeretet leng körül, <br>Társaság emészt, csendben ül. <br> <br>Hessentjük a szúnyogokat, <br>Topogtatjuk lábainkat. <br>Ezzel verjük taktust, ütemet, <br>Sorra vesszük sok éneket. <br> <br>Ez kéne most is, mit oly’ rég <br>Ez gyermekkoromban történt még. <br>Sajna békés idők elmúltak <br>S ezek ma már csak vágyak. <br> <br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József <br>