Felnézek, szememmel kutatom az eltekergőket, <br>Nem találok sehol sem, eső vagy bárányfelhőket. <br> <br>Nézem és látom, felhők nem vándorolnak az égen, <br>De ha majd erre jönnek, úszva siklanak a kéken. <br>Lassan úsznak a nagy simaságba, bele sötétbe… <br>Szemmel láthatóan lelépnek a rohanó éjbe. <br> <br>Vannak súlyosak és olyan... Juj, nagyon sötétek, <br>Fél is állat és ember… ezek ilyen lelkűek. <br>Vannak nagyok, és mint egy gólya, méltósággal úsznak, <br>Meg a közepesek, mik nem rejtve, csak lassan kúsznak. <br> <br>Hohó, a kis bárányfelhők, olyan aranyosak <br>És a naplementében meg bearanyozottak. <br>Szinte hallom, hogy mendegélnek, egymásnak bégetnek, <br>Kedves szavaik jól esnek a bámuló léleknek. <br> <br>A zivatarfelhők, amikor kéretlenül ránk törnek, <br>Akkor bizony jobb, ha a mezőn dolgozók rákészülnek. <br>Aztán amikor megnyílnak az ég csatornái, <br>Vizes lesz ember, állat, a rét és liget fái. <br>Közben lehet, hogy villámlik is fényeset, nagyokat, <br>Utána dörren, ezzel minden élőlényt riogat. <br> <br>Télen a hófelhők vastagok és szürkék, <br>Mindent beborítanak, itt nincs semmi kék. <br>Ebből aztán lehet rettenetes nagy hóesés <br>Meg, ha van szélvihar, akkor hófúvásos esés. <br> <br>Vannak helyes aranyos kis felhők, amik napozáskor <br>Eltakarják a nap, éltető sugarát, haladáskor… <br> <br>Sivatagi vándor pihegve küzd a tűző napon, <br>Neki már a forró homoktól hólyagok a talpon. <br>Ez az elviselhetetlen hőség visszahatása <br>És bizony legalább egy pirinyó felhő hiánya. <br> <br>Az őszi felhők, azok fölöttébb érdekesek, <br>Mert ezek alacsonyan laknak, csak szemerkélnek. <br>Itt ne várjunk nagy és koppanós esőcseppeket, <br>Még elmehetünk gyümölcsöt szedni, de nedveset. <br> <br>Felhők vannak és lesznek, <br>Felhők jönnek és mennek… <br>Lesz még derű, borultság, <br>Létezik itt kiváltság? <br> <br>Mikor múlik a délután, közeledik az est <br>Akkor nézzük vöröses naplementét, fellegest, <br>Bizony hamarabb eljön az alvás ideje, <br>Mert előbb borít be az éjszaka sötétje. <br> <br>A felhők miért olyanok, mint a vízhordó lányok? <br>Vajon sikeresek-e a modern esőcsinálók? <br>Vízgőz, tengerpára, árok tócsa mind-mind felhő lesz <br>És jó esőben sétálni, hátad kissé vizes lesz. <br> <br>A rózsaszín felhők, az esti fényben <br>Csodásak... sötétedő mindenségben. <br>Ha közben jönnek mégis csak a bárányfelhők <br>Az már nem olyan rossz... nézem, a kis csellengők… <br> <br>Láttam én már, amikor az esőfelhők a földig értek, <br>Olyanok voltak, mint a stikában életre kelt lidércek. <br>Voltam már úgy, hogy nem is vártam, de csak leszakadt az ég, <br>Majd ahogy jött elment, szél elült és lett végtelen kékség. <br> <br>Amikor meg az esőfelhőből lecsap a villám, <br>Az nem olyan, mint patronos pisztoly hangja, mi méltán <br>Kelt félelmet emberben és állatban, <br>Meg nagy riadalmat, lakott ólakban. <br> <br>De volt olyan is, hogy egy télen, egy zúzmarás reggelen <br>A hóförgeteg lecsapott, felhők rohantak esztelen… <br>Aztán meg a sűrű fekete felhő szoknyát vett már délután, <br>Tudta a vihar majd házibulit rendez, keményet, nem sután. <br> <br>A kemény felhőkben van eső és kitartás bőven, <br>A végtelen kőszívűségük kinyilvánul bőszen. <br>Az ily' felhőkben, mint olasz vándor zsoldosé a mentalitás, <br>Kegyetlen, kíméletlen, erőszakos és nincs szeretetosztás. <br> <br>Sötét felhőkön ülnek talán a lelketlen gengszterek, <br>Míg a földön bőrig áznak a kint lévő jó emberek? <br>Mikor az égbolt riadó kolompja a semmiben megkondul, <br>Ijedtem keresem szememmel, a sok felhő merre tornyosul… <br> <br>Eső után, igazán maga a szépség <br>Ha kilátszik, felhőből szivárvány ívség… <br>Majd ég kiderül, a vihar után, mintha nem lett volna soha, <br>Láthatod a szivárványt, csoda, a víz és napfény nászmámora. <br>Van, vízszintes szivárvány, ami akkor alakulhat, <br>De akár holdfénynél éjszaka is kialakulhat, <br>Ha magas szintű, jégkristályos felhőkön törik meg a fény. <br>Ez a jelenség az, amihez nem kell feltétlen a napfény. <br> <br>Vannak már UFO felhők, amik a természet csodái, <br>Ezek olyanok, mint csészealj, felhősödéskor látni. <br> <br>Vannak még a Mammatus felhők, tán a világvégét hordozzák? <br>Felhődudorok, a zivatarfelhő aljához ragasztották. <br> <br>Gyöngyház fényű felhők, este-éjjel látni, kell hideg légköre. <br>Leginkább Északi és a Déli-sark környékén jönnek létre. <br> <br>&bdquo;Undulatus asperatus” ígérem, utolsó felhőm nékem, <br>Globális felmelegedés hatása, új felhőtípus lészen <br>Ami mint mérgesen hullámzó tenger költözött az égboltra. <br>Látszik, hullámot vet, vihart arat, az egész égboltozatra. <br>Érdekessége, hogy ijesztően néz ki, embert ijesztgetik… <br>De nem kíséri vihar: egyszerűen, békésen csak szétoszlik. <br> <br>Megúszni szárazon egy vizes-jeges égi háborút, <br>Olyan élmény, mint napsütésben füvészkerti vándorút. <br>Bajtalanul átélni egy zuhét és villámlást, <br>Nagy öröm… meg felhők alatti kényszer-sátrazást. <br> <br>Látom, ott fenn még kis fátyolfelhősödés készül, <br>Elveszi a napsugárzást, ettől kielégül. <br>Én meg picit kevésbé izzadok, <br>De már újabb sorokat nem írok… <br> <br>Először apró gondfelhők jelentek meg a homlokomon, <br>Utána meg várakozásban, befelhősödött az arcom. <br>Vártam egy kicsit, de fátyolok elmaradtak… mi a kórság! <br>Akkor még ezt leírom nektek; ez a felhőtlen boldogság! <br> <br>Vecsés, 2014. július 7. - Kustra Ferenc József <br>

Lesz még itt, hogy a téllel egybefagynak a nyarak? <br>Lesz, hogy a tört mondatokban szétesnek a szavak…? <br>Akkor már nem fogunk az udvari lugasban ücsörögni? <br>És nem fogunk meleg tűzben nyárson, húsos szalonnát sütni? <br> <br>Ha a sors ver, védd, szilaj legyél, <br>Ne add... magad ellen, ne tegyél... <br>Ha szerencséd van az életkerék, feléd is fordul <br>A szellőcske eláll, de még lehet… a vihar mozdul… <br> <br>Lesz még itt jobb világ, <br>Lesz még itt új világ, <br>Csak ember teremtse meg <br>És ne adja magát meg... <br> <br>Vecsés, 2014. május 12. - Kustra Ferenc József <br>

A furfang biz’ az a fegyver <br>Mely azé, ki szólni nem mer <br>Vagy szólnia nem célszerű, <br>Mert ellenfél nagyérdemű. <br> <br>Létezik furfang a női, <br>Ezt férfiaknál beveti <br>Ki kellőn okos, nőies. <br>Az eredmény nem kétséges. <br> <br>Ravasz fő sajátossága <br>Furfangos gondolkodása, <br>Melyet, ha kell, jól kihasznál, <br>Gondolatban messzire száll. <br> <br>A másik eszén túljárni, <br>Gondolatai közt játsz’ni <br>Őt több ésszel manipulálni, <br>Furfangosnak kell erre vágyni. <br> <br>A furfang kevesek sajátja, <br>Mert rögzült a gondolkodása <br>A sok emberek… többségének. <br>Kevesek örülnek sok észnek. <br> <br>A furfangosok előnye, <br>Hogy messze látnak előre, <br>Tudják, mit gondol a másik <br>Mire többség foga fájik. <br> <br>Vecsés, 1999. január 9. – Kustra Ferenc József <br>

(Bokorrímes) <br>Száraz leveleket fú a vehemens szél, <br>Azok mindegyike a halálról beszél <br>Vagy az elmúlt jó múltról csak mesél, mesél. <br> <br>(Senrjú) <br>Az elmúlt múltban <br>Benne van a szélfúvás. <br>Mesék ideje. <br> <br>(Senrjon) <br>Kóborló Marci gyerek… <br>Temető út! Rúg leveleket. <br>Őt nem szeretik… <br> <br>(Bokorrímes) <br>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak, <br>Ez bizonyítja neki, még a halálba menők se szerették… <br>Száraz levelek rúgva emelkednek, Marci arcába csapnak. <br> <br>(Senrjon) <br>Bánatában indult el, <br>Szeretne egy pónit, de nem kap… <br>Ki is gondozná? <br> <br>(Septolet) <br>Éhes! <br>Türelme véges! <br>Gyomra mérges… <br>Lelke kérges. <br> <br>Haza menne, <br>Ablakon belesne, <br>Nem kapna{?}, esdene… <br> <br>(Anaforás) <br>Így elindult, mert a szülei sem tudták, hová lett, <br>Így azon is járt az esze, hogy ez volt a helyes tett? <br>Így gondolva a szüleinek igazuk van, hogy a pónit ki gondozná, <br>Így szegény állatot a mély, talán halálos veszedelembe sodorná. <br> <br>(Anaforás, önrímes) <br>Hazaérve anyja csak szelíden megkérdezte, hogy éhes vagy-e, ennél kisfiam… <br>Hazaérve anyja megjegyezte, hogy ha már felnőttél, újra beszélünk kisfiam. <br>Hazaérve kiderült, nagyon szeretik őt otthon, anyja simogatta… kisfiam… <br> <br>Vecsés, 2022. március 17. – Kustra Ferenc József - Íródott: az elcsatangolt kisfiúról, alloiostrofikus versformában. <br>

Ásatag, cudar élet. Biz’ nincs jó sors… <br>Irányít is mindent, nálam a balsors. <br>Út, ver, gyilkol, mintha megérdemelném, <br>De miért? Ez egyet tudni szeretném… <br> <br>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József <br>