Idő 
Értékelés 
Értékelés Ülök a gangon, az alkonyba meredek,
<br>Az élet nagy lejtő, negatív, meredek.
<br>Előttem pléh bögre, benne egy deci bor,
<br>Kortyolok, de hangulatom bús és komor.
<br>
<br>A régmúlt időkön gondolkodom bőszen,
<br>Erőlködve látom, jóban is volt részem…
<br>Az életemben nem volt sok a jó, sajnos,
<br>Kinek sok volt, könnyen mondja azt, hogy bájos.
<br>
<br>Ülök a gangon a sötétbe meredek,
<br>Gondolatban múltam nyomába eredek.
<br>Előttem pléh bögre, már nincsen benne bor,
<br>Fogyóban az élet, lelkem tovább komor.
<br>
<br>Vecsés, 2004. május 31. – Kustra Ferenc József
<br>
Hétköznapi pszichológia…
<br>
<br>(3 soros-zártükrös)
<br>Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán,
<br>Oszt’ így éli véges életét, a régi történésektől messze eltávolodván…
<br>Az aztán egészen biztos, hogy ember mire megöregszik, nagyon sok mindent megbán.
<br>
<br>(Senrjon)
<br>Kattog az életvekker,
<br>Jelzi a múló másodpercet.
<br>Idő fogyogat!
<br>*
<br>Idő-leállás nincsen,
<br>Lélekhatások meg támadnak!
<br>Lelki élmények.
<br>*
<br>Papírhollók feketék,
<br>Lélekkattogás elő- mutat.
<br>Van-e megbánás?
<br>*
<br>
<br>A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel,
<br>A lét tudja mi történt, de mit kezdene vele, a rég lélektelennel?
<br>A megbánni valók tömkelege, mint egy elveszett-holt sereg, vesztegel.
<br>
<br>Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt,
<br>Nem tűri a létében a lusta másodpercet, az oly' vehemens veszteglőt…
<br>Az időóra öregen is csak vehemens-monotonon hajtja az időt.
<br>
<br>A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,
<br>De vajon mire, amikor a múlt, már földben begyökerezik…
<br>A lélek is vehemens, rágja magát, majd’ mohón emlékezik,
<br>
<br>Ki tudja, mit kell bánni?
<br>Ólomlábú múlt, oly’ igényes.
<br>Utólag okos.
<br>*
<br>Már öreg gondolatok
<br>Még zakatolnak! Önemésztés.
<br>Lélek skrupulus.
<br>*
<br>Kevés, lemondó lélek…
<br>Önemésztés már az igazi.
<br>Belebetegszik!
<br>*
<br>
<br>A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,
<br>A lélek, ha túltenné magát, csodás lenne, nem rémtettség…
<br>A lélek rágja magát, belebetegszik, nagy kór-betegség,
<br>
<br>Vecsés, 2018. december 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. „Skrupulus” = aggódás, töprengés.
<br>
Belenéztem a szemébe,<br>köszönt nekem a halál.<br>Nem adom sorsom kezébe,<br>védtelen most nem talál.<br><br>Pajzsom nem más, a szeretet,<br>mögöttem a végtelen.<br>Fizetség nem lehet más,<br>csupán csak az életem.<br><br>Megharcoltam a halállal<br>tudva, hogy nem nyerhetek,<br>egy lehetetlen csatában<br>győzni soha nem lehet.<br><br>Hosszabban élsz egy kevéssel<br>e pár szóval itt hagyott,<br>rám nézett hideg szemével<br>és gyorsan elbúcsúzott.
Este van;
<br>Leszáll a csendes éj,
<br>Sötétség vajh’ mit regél?
<br>*
<br>Este van;
<br>Lassan vége a napnak,
<br>Retesz háznak, ólaknak.
<br>*
<br>Este van;
<br>Uralkodik a sötétség,
<br>Jöjjön elő a merészség.
<br>*
<br>Este van;
<br>Nem kevesen tévéznek,
<br>Mások végre pihennek.
<br>*
<br>Este van;
<br>Sötétben indult a gonosz,
<br>A bűnös oszt és szoroz.
<br>*
<br>Este van;
<br>Az állatok elülnek,
<br>Mind elcsendesednek.
<br>*
<br>Este van;
<br>Már nem volna remény,
<br>De előjön a holdfény.
<br>
<br>Este van;
<br>Megint eltelt egy nap,
<br>Holnap is virrad nap.
<br>
<br>Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc József
<br>
Avagy álom-vágyban?
<br>
<br>Nem tudom, hol is vagy Hermina,
<br>Ó, ha megismerhetnélek ma…
<br>Egyedüllét, bánat!
<br>Könnyezek, sok százat…
<br>Próbáljuk, gyere ide még ma!
<br>
<br>Hermina, rólad álmodozok,
<br>Enyém lennél? Úgy ragaszkodok…
<br>Eggyek lennénk ketten,
<br>Győznénk a végzeten.
<br>Párod az, mi lenni akarok.
<br>
<br>Hol keresselek, ó, Hermina!
<br>Ha velem lennél, lenne csoda!
<br>Ölelve fognálak,
<br>Hódolnék bájadnak.
<br>Hermina hol vagy? Ó, Hermina!
<br>
<br>Vecsés, 2018. november 16. - Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
