Borult az ég, bús az idő, <br>Ez az ősz, de tél is eljő. <br>No, nem baj, lesz még tavasz is, <br>Kivirul, akkor lelkünk is. <br> <br>Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József <br>

Ágyamban szenvedek, Abigél, <br>Ha itt lennél, kisegíthetnél. <br>Pár orgazmusoddal, <br>És a kéjvágyaddal… <br>Nem kéne aludni… ha, lennél! <br> <br>Ágyamban keresem önmagam, <br>De ez nem csökkenti a vágyam… <br>Veled kéne lenni, <br>Sokszor elélvezni… <br>Rád zúdítanám a kéjvágyam! <br> <br>Ágyamban Neked is van helyed, <br>Beszívnám kéjes leheleted. <br>Te is támadhatnál, <br>Ez, lelkemnek használ… <br>Veled akarok lenni... Veled! <br> <br>Vecsés, 2019. április 14. – Kustra Ferenc – Erotikus, anaforás LIMERIK csokor <br>

Uram, adsz még erőt, hogy <br>Éljek, vagy lemorzsol enyészet? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, csak tudnám, hogy a <br>Csutkám vajh’ kopasz szemét lesz-e? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, megveszekedett <br>Kétségek között nem élhetek. <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, az is fontos, hogy <br>A jövőben termékeny leszek? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, bízhatok benne, <br>Hogy olvasóim akarnak-e? <br>Még verset írnék… <br>* <br>Uram, adj fényes jelet! <br>Bizonyosság, létem alapja… <br>Még verset írnék… <br> <br>Vecsés, 2013. szeptember 3. - Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjon csokorban és fél-haikulánc stílusban. <br>

Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam? <br>Megszülettem az &bdquo;állomáson”, vonatom vártam… <br>Jött is éppen arra egy életvonat <br>Ez volt mi… határozta holnapokat… <br> <br>Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök, <br>Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök. <br>Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar, <br>Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar… <br> <br>(Senrjú) <br>Kicsi élet csak, <br>Megjő és semmibe megy… <br>Életkitöltés. <br>* <br>Vad életvonat <br>Robog a semmiken át. <br>Utas, mit tehet? <br>* <br>Utas bóklászik <br>Saját életvonatán… <br>Nézi jegyét… más! <br>* <br>Zuhog az eső, <br>Könny, így nem látszik arcán. <br>Bánattakaró! <br>* <br>Embernek bőre <br>Pőre kocsin, cserzett lesz. <br>Szépség múlandó! <br>* <br>A kidöntött fa <br>Síneken, útakadály. <br>Mozdony átgázol? <br>* <br>Pőre kocsin Te <br>Csak pőre utas lehetsz. <br>Nincsen védelem! <br>* <br>Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra, <br>Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes &bdquo;társas útra”. <br>Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút, <br>Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út! <br>Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod, <br>Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod! <br> <br>Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam? <br>Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam? <br>Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító, <br>Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító! <br>Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet, <br>A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet… <br>A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas! <br>Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas. <br>Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras. <br> <br>Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás, <br>A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás, <br>De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak. <br>Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak... <br> <br>Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom, <br>Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom. <br>Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták, <br>Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták. <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Éltem már hosszú <br>Volt, remélem, tart is még! <br>Én bízva bízok! <br>* <br>Éltető remény, <br>Mi benned, lelket tartja?! <br>Ne veszítsd magad! <br> <br>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban <br>

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül, <br>Ideért és én azt érzem, hogy minden szélrohama én vállamra nehezül… <br>Ideért ez az erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága nem szűkül. <br>* <br>(Senrjon csokor) <br>Ez a tavaszi vihar <br>Öröm-e nekünk, vagy nagy keserv… <br>Hogy lesz; akárhogy? <br> <br>Mindig volt ilyen vala, <br>Világban oly' sokféle keserv… <br>Hogy lesz akárhogy? <br> <br>Búsulás téli éjen <br>Idő, emberekkel csak játszik… <br>Hogy lesz akárhogy? <br>* <br> <br>Kilesek én a redőny egy keskeny résén, <br>De a sötétben mit sem látok út szélén. <br>Megjött épp egy óriási fény-villanás <br>És láttam, ez a kíméletlenség, nem más. <br>* <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül, <br>Ideért és én azt érzem, hogy szélrohama reggelre szün’, addigra már elnehezül… <br>Ideért az első erőszakos tavaszi vihar, minek tágsága reggelre szűkül. <br>* <br>(Leoninus) <br>Sírjon bár várakozásból vagy hisztizzen a gyermek, rettegve villámlástól, <br>Férfi is félhet, öleli feleségét boldogságból... bújna valóságtól. <br> <br>(Anaforás, bokorrímes: leoninus) <br>Bíznak, hogy első tavaszi reggel, majd színes, derűs fénnyel kel fel. <br>Bíznak, a korán kelő reggel; meleg nyár gyors várására hergel. <br>Bíznak, hogy holnap reggel a jó idő, már magát, meleggel nyergel… <br> <br>Vecsés, 2022. március 1. – Kustra Ferenc József <br>