Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény, <br>Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény… <br>Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény… <br>De <br>Ő ennél is jobban szeretne fönt lébecolni… nos, ez kemény! <br> <br>Sok a bűn, kevés a megbánás, hol fér el itt az a nagy remény? <br> <br>Vecsés, 2021. október 23. -Kustra Ferenc József <br>

Az életem folyamában, látszik, csak ázott uszadék voltam… ez látszik! <br>Az életem folyama végig csak sodort, boldogságszigetek mellett lassan elsodort! <br>Az életem folyama nem volt velem, de hullámaival… nagyon ellenem! <br>Az életem folyama mit sem segített, csak háborgott, hullámmal beterített! <br>Az életem folyamán, sokszor láttam aranyhalat... filéjéből, nem jutott falat! <br>Az életem folyamjában sokszor úgy vártam a tengert… csak hergelt! <br> <br>Az életfolyamban háromszor akartak megölni, de az őrangyalom segített túlélni! <br>Az életfolyamban átéltem vészes átkot… súlyosat és nem éreztem boldogságot! <br>Az életfolyamban túléltem viharokat, de még tavasszal sem szakítottam virágokat! <br> <br>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás, 10 szavas leoninusban. Önéletrajzi írás… <br>

(Senrjon csokor) <br>Nem verekedtünk össze! <br>De, Te torkom törni akartad… <br>Erősebb voltam. <br>* <br>Naponta körülbelül <br>Öt-hat alkalommal pofoztál. <br>Bizony számoltam. <br>* <br>Közben meg, tán’ végül is <br>Szeretet nevelésed átjött! <br>Tudtam, beteg vagy! <br>* <br>Tizennégy éves voltam, <br>Orvosnőnk szólt, elmebeteg vagy! <br>Mondtam, hogy tudom…! <br>* <br>Terhes voltál húgommal, <br>Még a méhében, meg is ölted! <br>Így egyke lettem! <br>* <br>Tizennégy éves voltam, <br>Mikor apámat elzavartad! <br>Tanúja voltam! <br>* <br>Az örökség házamat, <br>Totál idegeneknek hagytad… <br>Szegénnyé tettél… <br>** <br> <br>(Senrjú duó) <br>Nem haragszom rád, <br>Betegséged legyőzött! <br>Sorsod, rám rovott… <br>* <br>Emlékszek szépre, <br>Jóra, szeretetre is! <br>Ilyen lett sorsom… <br> <br>(A béke poraira!) <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: kőkemény önéletrajzi írásként. [Ilyen kemény a saját történelmi múltam…] <br>

Azt mondják, hogy lusta vagyok<br>én ezt nagyon meguntam,<br>úgy döntöttem, hogy sportolok,<br>vagy tíz métert futottam.<br><br>Izzadt lett a hónom alja,<br>meg a pólóm eleje,<br>rájöttem én közben arra,<br>nincs is hónom teteje.<br><br>Mert nekem az ott a vállam<br>ez a szó van divatban,<br>akárhogyan nézem is én<br>hónom alja felett van.<br><br>Menjünk akkor gyorsan haza<br>gondolkodjunk hát tovább,<br>töprengésre, mit oly sokszor<br>biztos pont nekem az ágy.

Ma este nem kérek semmit,<br>csak ölelj át, s vigyél haza,<br>hisz olyan sötét most minden,<br>s olyan felhős az éjszaka.<br>Nem kérek csillogó gyöngyöt,<br>csak azt, hogy fogd a kezem, <br>Ne szólj, csak ölelj át némán,<br>és szeress türelmesen.<br>Engedd, hogy had bújjak hozzád,<br>érezve tested melegét,<br>csak ölelj magadhoz lágyan,<br>ma este ennyi is elég.<br>Szeress! És ne kérdezz semmit,<br>ne legyen más, csak te meg én,<br>boldogan, egymásba forrva,<br>Nekem most az is elég.<br>Ma este feledtesd vélem<br>ami a lelkem tépi szét,<br>tudod, hogy olyan vagy nékem<br> akár egy biztos menedék.