Akkor is szeretsz, ha arcom már ráncos,<br>ha öreg vagyok, és szegény?<br>Ha szívembe döfött mérges szilánkok<br>megszúrják ujjaid hegyét?<br><br>Akkor is szeretsz, ha szívem már gyönge,<br>s nincs benne annyi szenvedély?<br>Csak néha- néha egy lobbanó szikra,<br>melynek a lángja érted ég?<br><br>Akkor is szeretsz, ha meggyötört lelkem<br>nem sugároz már annyi fényt?<br>Csak a félhomály meghitt varázsát, <br>amely esténként bennem ég?<br><br>Akkor is szeretsz, ha nem marad semmim,<br>és mindent elveszíthetek?<br>Ha olyan magasra csapnak a gondok,<br>mint a magasló havas hegyek?<br><br>Akkor is szeretsz? Vagy messzire tűnsz majd,<br>s nem is nézel már vissza sem?<br>Csak az illat, mely megcsapja orrom,<br>jelzi, hogy itt voltál velem.<br><br>Hisz jól tudom: nehéz a súlyom.<br>Olyan régóta cipelem.<br>Mégsem kérem, hogy vedd át egy részét,<br>Csak azt, hogy akkor is szeress!

(3 soros-zárttükrös) <br>Ó! Te szentséges pirkadat, <br>Vesd ránk az első sugarat… <br>Ó! Te szentséges pirkadat. <br> <br>Jöjj, nagyon várlak drága lélek, <br>Várom, bátoríts, érted élek… <br>Jöjj, nagyon várlak drága lélek. <br> <br>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal, <br>A kereszthez tartozó bűn ellát vigasszal… <br>Áldott a Pünkösd, engemet nagyon vigasztal. <br> <br>Ez az Úr üzenete, <br>A léleknek reménye… <br>Ez az Úr üzenete. <br> <br>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik, <br>Legyen az fehér, vörös, de nekem jól kitárulkozik… <br>A pünkösdi rózsának ilyentájt a szirma kibomlik. <br> <br>Jelképes: és jó, idevarázsolt kikelete. <br>Mindannyiunknak vigaszt nyújt az áldásos Pünkösd… <br>Itt a lélekápolás és a kivirágzott tavasz kikelete, <br>A pünkösdi rózsák terjengő illata: lélekáldásos Pünkösd. <br> <br>Vecsés. 2021. május 18. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

(Leoninus) <br>Bátoríts míg élek, Te drága lélek. <br>Benned remélek, többé nem félek… <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Árad fényed, <br>Mindig véled, <br>Élet éled… <br>Ez béred… <br> <br>Úr üzenetével, <br>Lélek ünnepével, <br>Szeretet jegyesével… <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Sárga, rózsaszín bimbók, <br>Áldott pünkösd bőszen vigasztal. <br>Pünkösdi ima! <br> <br>Vecsés, 2019. május 27. - Kustra Ferenc József <br>

(Leoninus) <br>Ó, gyere drága lélek Benned élek, benned remélek! <br>Azt hiszem, többé már nem is félek, tovább remélek. <br>Élvezzük, áradjon ránk fényed és pünkösdkor veled… <br>Szeretetünkkel áradjon ránk megáldott pünkösd, jó veled… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak, <br>A piros rózsabokor piros szirmai… nyílnak... <br>Pünkösdi rózsabokor friss bimbói kinyílnak. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Isten mennyei lelke lesz a megmentőnk, <br>Isten mennyei lelke a mi megmentőnk. <br> <br>Vecsés, 2021. május 31. – Kustra Ferenc József <br>

Fáradt ló baktat az úton<br>bánat ül barna szemén,<br>szakadt bőrszíj himbálódzik<br>régen oly büszke fején.<br><br>Víg csikóként kint szaladgált<br>harmatos rétek gyepén,<br>édes kislány csengő hangja<br>szólította a nevén.<br><br>Sorsa eltépte a lánytól<br>szekereket húzhatott,<br>ostorok csapásaitól<br>fájó könnyet hullatott.<br><br>Midőn elfogyott ereje<br>nem volt jó már semmire,<br>begurult hentes szekere<br>eljött, hogy őt elvigye.<br><br>Valaha volt büszke állat<br>félelmében remegett,<br>de összeszedte az erejét<br>és a bőrszíj engedett.<br><br>Csengő hang szól most az úton.<br>Te vagy kis lovam? Gyere!<br>Mára felnőtt kis gazdája<br>rohan ott szembe vele.<br><br>Könnycsepp hajtja el szeméről<br>rajta ülő legyeket,<br>megtalálta a boldogság<br>nem kívánt ő egyebet.