Vágtat a holdfény éjlován, <br>Nekimegy valaminek tán’? <br>Nyáron jó az éj sötét tán’, <br>Télen meg köd a paraván. <br> <br>Nappal pihen sötét lova, <br>Ő igazak álmát alussza. <br>Este újra vágta keletről, <br>Mi őt látjuk sötétből. <br> <br>Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc József <br>

A hajnal nem vörös, de szép citromsárga. <br>A kelő nap sugara, mint több szál spárga <br>Kihúzva fölöttünk bizonyítja… új napra virradtunk. <br>Mi, jól kihúzzuk magunk, még a Nap is felkelt miattunk! <br> <br>Csendesen kel, de nem pirul a hajnal, <br>Aranyosan ébreszt, lágy madárdallal. <br>Sötétség megszűnik, mérgesen, búcsú nélkül megy el, <br>Felkel a nap és a sugara… lágyan, de átölel. <br> <br>Vecsés, 2012. augusztus 5. - Kustra Ferenc József <br>

A villám, váratlanul lecsapott a csendes eső csendjébe, <br>Idegingerlő élességgel és dermesztően... fényességbe! <br>Füstdrapériák lógtak, de eső lemosta őket a földbe… <br> <br>Aludtam a csendes eső, halk, motoszkáló neszezésébe, <br>Tette álmot pihentetővé, földöntúli létezésébe. <br>Fránya villám, neveletlen, zajong, a maga nyerseségébe. <br> <br>Rosszul ébredtem, felijedtem, hirtelen éltem... létezésben, <br>Mert az ébredésem gyors volt, álmom elmerült a feledésben. <br>Villám, több nem jött, elment az eső, feloldódott semmiségben. <br> <br>Ekkora villámcsapástól vegyes érzéssel lehet ébredni, <br>És emberben, ijedtében, gyorsan, félelem kezd gyülemleni. <br>Fokozatos ébredés híján, kell oly' terebélyesen kelni. <br> <br>Vecsés, 2015. február 28. – Kustra Ferenc József <br>

Nyári viharban… <br> <br>Ég, már messziig <br>Elsötétült, vihar lesz. <br>Felhőzet vastag. <br>* <br>Nap, elmenekült, <br>Sötétség ül a tájon. <br>Árnyak baljósak. <br>* <br>Minden nesztelen, <br>Kutya bebujt házába. <br>Égető villám! <br>* <br>Rettenetes csatt! <br>Kutya fél, felnyüszített! <br>Vihar lecsapott! <br>* <br>Kezdődő eső, <br>Átcsapott özönvízbe. <br>Mennydörgés ijeszt... <br>* <br>Tyúkok, kárálnak <br>Az ólban, most nem tojnak. <br>Villám versenyek… <br>* <br>Eső illata, <br>Betölti a légteret. <br>Felhőkönny zuhog. <br>* <br>Kis-patak duzzad, <br>Kerti növények vígak! <br>Mező ismét él. <br>* <br>Égi háború <br>Oly’ kemény, rettegtető. <br>Csatorna dugult! <br>* <br>Taroló vihar, <br>Ágat tördel, tetőt tép! <br>Itt nincs ellenfél… <br>* <br>Tombolás vége! <br>Ahogy jött, úgy el is ment. <br>Tiszta, kék égbolt… <br>* <br>Tájon friss illat… <br>Aszály volt, kutya ugrál. <br>Szivárvány ívek! <br> <br>Vecsés, 2015. március 7. – Kustra Ferenc József - A viharról, eredeti Bashó stílusú írt haikuban. <br>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! <br>

Idő, folyamatosan halad, a múlt már csak nyomokban… <br>Elillant az élet, mint a kiloccsant víz a homokban. <br>Sivatagban víz nélkül, embernek minden eszébe jut, <br>Még a múltja is, de nem tudja, hogy víz nélkül meddig jut… <br> <br>Száraz erdőben a kirándulás nagyon veszélyes is lehet, <br>Ha rossz emberek mindent gyújtogatnak, nem kímélik életet… <br>Ősembernek valaha a tűz, életet, védelmet jelentett. <br> <br>Érzem, hogy a napfény öregedő, barázdált arcomon szökdécsel... <br>Már minek, amikor az éveim száma a fülembe énekel… <br> <br>* <br> <br>Időm, elmúlt már, <br>Vissza semmi nem hozza. <br>Virradat már nincs. <br> <br>* <br> <br>Kikelet oly’ szép, <br>Dúsacskán napsugaras. <br>Öreg csak nézi. <br> <br>* <br> <br>Tavasz is az ősz <br>Felé megy, lesz lombhullás. <br>Jó időt zár… tél. <br> <br>* <br> <br>Vidám madárdal <br>Öregnek? Új életnek? <br>Vég ajándéka… <br> <br>Vecsés, 2015. június 3. – Kustra Ferenc József – versben és senrjúban. Csak úgy, egyszerűen leszögeztem a tényeket… <br>