Mint rendesen, leszállt az este, <br>TV- ben már elmúlt az esti mese. <br>Ember csak ül, számadást csinál, <br>Elemzi, hogy tette mit kóstál. <br> <br>Biz’ nem mindig jó a számadás, <br>Embert magától ér támadás. <br>Van, hogy lelkiismeretem lázad, <br>És jöhet a támadás, mint század. <br> <br>Egyedül ülni és értékelni <br>Fontos magunknak is megfelelni. <br>Ez lehet, úgy tűnik, hogy kevés, <br>De gondoljuk át, nem is kevés. <br> <br>Vecsés, 1999. október 10. – Kustra Ferenc József <br>

Lét szilánkok… <br> <br>A kihalt lélekben <br>Nagy a pusztaság, nincs remény. <br>Nincs többé életút? <br>* <br>A lélekreménység, <br>Ápolhatja, életösvényt. <br>Út, kietlen tájon… <br>* <br>A sivár pusztaság <br>Reménytelenül, csak semmi? <br>Átszelni kellene. <br>* <br>Szilánk van lélekben… <br>Helyes ösvényt, befútta szél? <br>Ez, filozófia… <br>* <br>Hervadt virágoknak <br>Már a nyoma… végleg eltűnt! <br>De port, nagyon fúj szél. <br>* <br>Kopár fák, kiégtek. <br>Egyedül lenni, semmiben… <br>Por és hamu hullik! <br>* <br>A lélek dolgai, <br>Maguk a tudattalanok. <br>Ha tudjuk, lélek mi… <br> <br>Csak egyedül állni, <br>Nézni Ég és Föld egyesül. <br>Madársereg szabad! <br>* <br>Holdfény, arcot borít, <br>Lélekrétegek, árnyékban. <br>Bilincs a sötétség! <br>* <br>Előlem bujdosok! <br>Egyedül bóklászok… úton. <br>Lesem, árnyak táncát… <br>* <br>Síkit, magány-téboly… <br>Élet, csak bizarr karnevál… <br>Magány. Lélek. Semmi… <br>* <br>Démon, bennem paktál? <br>Mit keres, tökéletesben? <br>Úr… éj koronája! <br> <br>Vecsés, 2015. szeptember 14. – Kustra Ferenc József – íródott HIAQ –ban. (Szótagszám = 6-8-6) <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék, <br>Inkább otthon a lét nyugalmában az ablakon át, jól kinéznék… <br>Egy ilyen bolond viharban, együtt vele akarva én nem lennék. <br>* <br>(Leoninus) <br>De! Én csak a közeli erdőben vágytam szabadságra, merőben. <br>Gondoltam, hogy sétálok délután, aztán nekem lett rém-délután. <br>Így nyárelőn már sok és nagy a lombozat, a messzire látás lefagy. <br>Én is inkább néztem az őzeket a viháncolásokat, meg őzgyerekeket. <br>Nem volt gyanús jel, nem dörgött az ég, így ravaszságból volt elég. <br>Hirtelen zuhogni kezdett a vérmes eső, nagy cseppekben ütött ő. <br>Ez semmi, de rám rontott egy szélvihar, mi vizet az arcomba kavar. <br>Nyakamba is befolyt, fenekem is úszott, meg a víz már cipőmben állott. <br>Próbáltam elbújni, de persze nem volt hova, őzeknek meg van vízálló bundája. <br>Kis tisztásra valahogy elértem, csodára vártam fölnéztem! <br>Felhőket a vihar már el is söpörte, de még úti-cseppeket biz’ rám mérte. <br>Próbáltam kitalálni szerencsével és lám sikerült is szerencsével… <br>* <br>(Septolet) <br>Hazaértem, <br>Ázott létem <br>Fürdőkádba gyömöszköltem… <br>Megmenekültem… <br> <br>Délutánon, már csak nevetek, <br>Vízbe beleesek, <br>Abban elténfergek… <br> <br>Vecsés, 2022. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

(Senrjú) <br>Mezőn sétáltunk, <br>Élveztük konkoly színét. <br>Kár, hogy gaz-féle. <br>* <br> <br>(10 szavas duó) <br>Nem is figyeltünk, elfoglaltak voltunk, <br>Hirtelen fölöttünk csattant és megriadtunk. <br> <br>Viharkezdet, dörgés, fölébreszti a résztvevőket, <br>És így jártunk… átéltük fültépőket. <br>* <br> <br>A vihar közeledett meghajlíthatatlanul, <br>Miránk félelem ömlött elfogadhatatlanul… <br>Miért ez? Bámultunk filozófiátlanul, <br>Aztán már csak szidtuk, heveny bárdolatlanul. <br> <br>(3 soros-zárttükrös csokor) <br>Megjöttél, te ronda vihar, <br>Már rád gondolva is lelkem fanyar… <br>Megjöttél, te ronda vihar. <br> <br>A jelenlétedet biza azt én érezém, <br>A jelenléted, szívből biza nem az enyém… <br>A jelenlétedet biza azt én érezém. <br> <br>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen, <br>Hiába vagy itt, ittléted illetlen és nem van rendesen… <br>Hiába jöttél csattanva hallhatóan és vehemensen. <br>* <br> <br>(Haiku csokor, eredeti stílusban.) <br>Füves tisztáson, <br>Merész őzek legelnek. <br>Madárcsicsergés. <br>* <br>Liget fái közt <br>Ismeretlen szél kereng. <br>Őz csak áll és néz. <br>* <br>Fák alatt, árnyat <br>Vet szikrázó napsugár. <br>Szélvihar, lecsap. <br>* <br>Tücsök nótája <br>Megáll, ha villan villám. <br>Közben erőt gyűjt. <br>* <br>Víznyelők sora, <br>Megtelik tócsa-vízzel. <br>Minden vizes lett. <br>* <br>Hazaút rövid, <br>De, alulról áztató. <br>Jó forró fürdő. <br> <br>Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Gyűrött párnák közt hánykolódva<br>tűnődöm: mi lesz velem?<br>Sebzett lelkem csapongva lázad,<br>fülembe üvölt a csend.<br><br><br>Szinte már kínoz. Magamban érzem:<br>sosem lesz könnyebb nekem,<br>mégis riadtan, félve várom,<br>hogy jöjj és maradj velem.<br><br><br>Gyűrött párnák közt várlak téged.<br>Úgy fáj, hogy nem vagy velem,<br>valami furcsa, fájó érzés<br>úgy kínoz, s nem enged el.<br><br><br>Miattad érzem. Messze vagy már,<br>s ki tudja, mi van veled?<br>Vajon gondolsz rám titkon néha,<br>vagy te már rég temeted<br><br>Az álmokat, melyet együtt álmodtunk,<br>feledni te sem tudod,<br>emlékem mindig visszatér majd,<br>tudom. Bárhogy is titkolod.<br><br><br>Mint nyirkos falakról gyöngyöző pára,<br>mely lehulló könnyként pereg,<br>én is úgy sírok, s egyre csak várok:<br>tudom, hogy megérkezel.