Régen megtaláltam(?) én az életutam és elvesztettem… <br>Az óta bizony, karon fogott kóborlás az én kedvesem… <br>Így már nekem, régen a sakkozás vele, a lételemem… <br> <br>Még fut bennem a heves véráram, <br>A testem a saját életgyáram! <br>Ha sakkpartinak nézem, ez a csúcsjátszma, <br>De a kérdés, hogy ki lesz a győztes máma? <br>A halál nagy sakkjátékos, nagyon csontos újakkal, <br>Mindent lever, partit nyer az aktuális bábukkal. <br> <br>Előszobámban vagy egy majdnem vakult tükör! <br>Abba nézegetem, hogy én vagyok az örök? <br>Megöregedtem és már meg is bolondultam? <br>A halált hagyom én nyerni, csak… úgy játszottam? <br>* <br>Nagyon nagy játékos, <br>A csontos ujjú! Parádés. <br>Leveri parasztot! <br>Ha megszólal, mondja, hogy sekk! <br>Válaszolok, én nem megyek! <br>* <br>Ez a zörgő, engem, nyikhajnak néz, folyvást sekket ad… <br>Királynőm sem győz menekülni, ez valós hadd-el-hadd… <br>Nekem meg állkapocs odaszól, ebből mássz ki magad! <br>* <br>Nem kapkod a táblán, <br>Ő az úr, ezen a pályán. <br>Egykedvű és csak üt! <br>Csontos kezű, sohse kapkod. <br>Kaszát, hiába markolod! <br>* <br>Vajh, én már dögrováson vagyok? A királynőm lesz, aki ment... meg? <br>A csont pofa, nevetve sakkból kilépett… kaszás keze remeg? <br>Óh, Uram adj erőt! Komolyan gondolja, mint téli fergeteg? <br>* <br>Volt biz’, hogy majdnem matt! <br>Szép felszálló por a fénybe, <br>Tekintetem, messze. <br>Ez meg csak nézi a táblát, <br>Kopogtatja, csontos sarkát. <br>* <br>Csontos újakkal értékeli helyzetet, állát simítja, <br>Ízület régen nincsen, így a csontok csak kopognak rajta. <br>Futót fogta és ez jó, mert akkor én nyerek. <br>Ő csak intett így én már mozdulni sem merek. <br> <br>Megáll az ész, hogy folyvást vesztésre én állok, <br>De küzdök és ennek sekkre, nem gazsulálok. <br>Nem fárad, elmélkedik, dolgozik... mattot adhasson, rendesen. <br>Én alig bírom tartani magamat, győzelemre éhesen. <br> <br>Régen, olyan nagy balgán gondoltam, okos vagyok, <br>Mint egy új csillag, glóriaként fennen ragyogok, <br>De közben a saját hamumba omlottam… szét tiprott napok… <br>Mint egy szibériai, levél nélküli fa, olyan vagyok. <br>* <br>Csontos, árad-apad. <br>Patak legyőzi a sziklát! <br>Én nem vagyok patak… <br>Szépek a csillagok, nézem. <br>Még hadd lássam! Én ezt kérem. <br>* <br>Rángatja a szerencsétlen lovat, az csak nyerít! <br>Ha én mernék, akkor rászólnék: azt a mindenit! <br>Folyvást mosolyognak a kiálló pofacsontjai, <br>Rám merednek közben, fixíroznak szemüregei. <br>Bölcsen, megfontoltan játszik, igen idegőrlőn. <br>Ha akar valamit, akkor rám néz, felül lévőn. <br> <br>Ha megindul, akkor táblán bábu pusztaság lesz, <br>Ilyen a talárokkal értünk meg… Te nem kelessz… <br>Küzdők én, már csak nem hagyom el enyészetnek, magamat, <br>Hatvanhét évesen nem hagyom elveszni a partimat! <br> <br>Elkorhadt bútorok, már rég elavultak, <br>Szétesnek, az enyészetben széthullanak. <br>Éjjel csattognak majd a denevérszárnyak, <br>Ők is úgy néznek ki, mint ezen csontvázak. <br>Remélem, velük nem kell éjjel sakkoznom, <br>Öregszem, kell már éjjel kicsit aludnom… <br> <br>Életemben, folyton-folyvást, mentem előre, <br>Igyekeztem, hogy feljussak a hegytetőmre. <br>De állandóan abba helyzetbe kerültem, <br>Hogy soha, saját hegytetőmre fel nem értem. <br>* <br>A játszma kétséges! <br>Mosolyog, és magabiztos. <br>Van vesztenivalóm! <br>Jól sakkozni és csak nyerni! <br>Mattot… végül kap mindenki… <br> <br>Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és TANQ –ban… <br>

Ha ledűlnek falak, <br>Romba dől az összes vigasz! <br>Jő, reménytelenség! <br>* <br>Jön a végrehajtó <br>Visz mindent, lefoglalt a ház. <br>Költözés, erdőbe! <br>* <br>Könnyet akarsz? Sírjál… <br>Bánat ellen, ez tán’ gyógyír! <br>Te vagy bús, úgy sírj Te. <br>* <br>Vadvirágos réten <br>Kirándultam, nekem régen. <br>Üdítő virágok. <br>* <br>Erdők, mezők zöldje <br>Jó kis látvány a szemünknek. <br>Szemgyönyörködtető. <br>* <br>Fehér téli erdő <br>Vadaknak, nem jó búvóhely. <br>A bundájuk fázik. <br>* <br>Közeleg a tavasz! <br>A megújhodás ideje… <br>Ember, megújhodik? <br>* <br>Boldog a pillanat! <br>Néha dereng… tovahalad… <br>Ennyit kell megélni. <br>* <br>Elmúlt emlékeken <br>Elmerengek, bánatosan. <br>Tán’ feldereng, remény? <br>* <br>Élet, egy pillanat <br>Töredék, többi múlt… jövő! <br>Jelenben élhetünk? <br>* <br>Levelek hullanak, <br>Mint egy halott lepkesereg… <br>Tavasz! Feltámadás! <br>* <br>Tó felszínén arcom, <br>Hullámokon összetörik. <br>Torzult a képmásom… <br>* <br>Lennék tökéletes, <br>De, a világ nem engedi… <br>Felmosórongy lettem. <br>* <br>Esőcseppek fednek, <br>Szomorúan vizesedek. <br>Ázott kutya lettem… <br>* <br>Eső veri arcom, <br>Rám néznek, hiszik, hogy sírok. <br>Pedig, annyira nem. <br> <br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!) <br>

Szivárvány nem látszik <br>Súlyos esőfelhők alatt. <br>Letakarva, szépség… <br>* <br>Mélán bámészkodok, <br>Tekingetek a világba. <br>Biztonság magánya. <br>* <br>Ínség alatt a vár! <br>Védők, így még meddig bírják? <br>Győz, hazaszeret! <br>* <br>Ostromolták Jajcát, <br>Török, oly’ nagyon elszánt volt. <br>Győzelem! Diadal! <br>* <br>Szép ametiszt serleg, <br>Miből bátran isznak ivók! <br>Hiszik, nem rúgnak be! <br>* <br>Az igazságérzet <br>Akit folyton inspirál, küzd. <br>Eredménytelen harc. <br>* <br>A földbarázdádban <br>Barnulnak, száradó rögök. <br>Létirtó szárazság! <br>* <br>Csak ketyeg az óra, <br>Múlnak percek, másodpercek. <br>Idő, így nem áll meg! <br>* <br>Létünk röpke idő, <br>Meg kell élni, minden percét. <br>Ajándék, minden perc. <br>* <br>Életünk alkonyán <br>Valami jutalmat kapunk? <br>Nyugodt, szép öregség… <br>* <br>Az orrszarvú jó nagy, <br>Ő nem lát jól, de jól szagol. <br>Turistát kergeti. <br>* <br>Madarak az égben, <br>A semmiségben repülnek. <br>Minket csak lenéznek. <br>* <br>Megérzésre várok, <br>Magány lapos, ebbe halok… <br>Sors a gondoskodó! <br>* <br>Képlékeny feltevés, <br>Hogy a kudarc nem ér utol… <br>Segélykiáltások. <br> <br>Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban, az új szépirodalmi irányzat jegyében. (Én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6. Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz, mint a haikué! Eszmeisége, stílusa haikuval azonos!) <br>

Szakállakat mérnek,<br>a burkát érvényesítik,<br>szorított ököllel<br>a purdát nehezítik.<br><br>Merev árbóccal<br>hajóznak utukba,<br>nem egy új világba,<br>de vissza a múltba.

Már őszül, vénülve a nyár és bűbáj vakítja a napot… <br>Mi is őszülőnk… lassan elő kell venni régi kalpagot… <br>Nyár is őszül és a saját apályát építi, <br>Apálya mocskába, szinte magát beleveti… <br>* <br>Zörgeti, árva <br>Kórót szél, magányában. <br>Nagy társtalanság. <br>Könnyező őszi ködben <br>Vágyom még kezed csöndben. <br>* <br> <br>Majd elgyönyörködők, hogy milyen piros lett hidegülő őszi ég, <br>Az élmény majd eluralja a testem, belőlem ömlik hörögség… <br>A nyugdíjast bőven sújtja szegénység, mint egy nagyúr, dübörögve hörög, <br>A nyugdíjasok többsége nincstelenül, életútján, helyben dübörög. <br>* <br>Szél, esőt csókol, <br>Vízcseppeket keverget. <br>Lég, nagyon hűvös. <br>Didergő falevelek <br>Új rejteket keresnek. <br>* <br> <br>Évszámok folyvást csak növekednek, ő meg végleg veszti a hitét, <br>El is veszti közben a régen megkapott, már elavult reményét! <br>Azt tanácsolják, nyugdíjas vidáman nevessen, lesz ez még jobb is, <br>Próbáljon meg ráérni is, mert az a jövő útja, bizony… csakis. <br>* <br>Zúgó, kócos szél <br>Fésületlen lombok közt. <br>Erdei játék. <br>Kandalló izzó tüze <br>Hív... szerelmünket fűtve. <br>* <br> <br>A tanácsadók elfelejtik, hogy ősz után mindig és biztosan tél jön! <br>Nyugdíjas csak tovább őszül, aztán ha ráér, unokázik ökörködőn... <br>Tehát nyugdíjasnak ennyi… nincs már miért, nem viselkedik örömködön! <br>* <br>Sötét… erdei <br>Fákat karol, fény nincsen. <br>Nyekergő szelek. <br>Tavaszi virágzások... <br>Gondolatok, új álmok. <br> <br>Vecsés, 2015. január 11. – Budapest, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc József – a verset és a haikukat én írtam. Alájuk a tanka verset, szerző-, és poétatársam Horváth Edit Fresh. <br>