(Kereszt anaforás) <br>Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba, <br>Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba. <br>Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt tüskés gubókkal, <br>Nekem meg ebbe nem volt beleszólásom, bár híven hadakoztam gubókkal. <br> <br>Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked, <br>Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled. <br>Én vagyok a próbabábú, sorsával senki sem... nem küzdhet meg, <br>Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg. <br> <br>(Anaforás bokorrímes) <br>Szerelmem gondolatimat mindig a Te síkodra vezérelte, <br>Szerelmem uralta az agyam-lelkem, Te vágyam, örök végzete. <br>Szerelmemben folytonosan csak vágytam rád, de nagyon és eleve. <br> <br>Tudom is azt is, hogy te születtél életem párjának, <br>De nekem nem jár ez, sorsomba beleírt páriának. <br>Sajnálom, hogy ebbe az élhetetlen életbe, Te is belekeveredtél. <br>Én ugyan igyekeztem, de sajnos végső szerelmem így bizony nem lehettél! <br> <br>Szoktam volt már sokszor mondani; &bdquo;kire mit rótt a sorsa, <br>Azt kell élnie” egészen a lét végéig… halódva! <br>Szoktam volt mondani; &bdquo;embernek a gaz sorsa az ura!” <br> <br>(Bokorrímes) <br>Gondban vagyok nem vagy, szerelem elment, sőt megszűnt, <br>A fölmerült jobb világ csak úgy lelépett, letűnt… <br>Vagy az is lehet, hogy a szerelmem nem szembe tűnt? <br> <br>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; a szerelemről, alloiostrofikus versformában. <br>

Félig van a tele, <br>Vagy fele a tele? <br> <br>Pohár lehet-e félig, úgy, hogy közben ez tele? <br>Vagy lehet-e a fele és ezzel közben tele? <br>Netán úgy néz ki a tele fele, <br>Hogy félig sincsen az, nemhogy tele? <br> <br>Jó érzés-e beleinni, ha nincsen tele, <br>Mert a feléhez olyan közel a feneke? <br>Ha itóka kezd fogyni, kevesebbedik a fele, <br>Így még jobban ellehetetlenedik, hogy az tele. <br> <br>Mi a megoldás, hogy több legyen a fele, <br>Ha egyszer már nekünk nem töltötték tele? <br>Lehet, udvarias, ezért nem töltötte tele, <br>De, hogyan igyunk jót, ha még sincs meg, ami fele? <br> <br>Miért jó az, ha a poharunk nincsen tele <br>És ha lecentizzük, akkor is csak a fele? <br>Koccinthatunk-e, ha ivóedényünk nincs tele, <br>Biztos-e, hogy így közben nem löttyen ki a fele? <br> <br>Legyen akár-bár <br>Fél bögre kakaó, mi kihűlt már, <br>A fele, akkor sincsen tele, ha varjú mondja, kár. <br> <br>Ha félig van, nekem talán már nem is kell! <br>De a felsejét, innen ki csaklizta el? <br> <br>Embernek, milyen az élete, ha tudja, csak a fele… <br>Ember, teljes életet érdemelné, mi az egésze… <br>De sok embernek nincsen meg… tán az alig kis fele se. <br> <br>Mindenkinek járhatna, fele fölötti tele, <br>De az élet mocskos, csak nagy ritkán tölti tele. <br>Ja! Hajléktalannak hová lett az alsó fele? <br> <br>Bajos, ha az életbögre nincsen tele, <br>Ráadásul a füle is régen tört le... <br>Ez az út vezet menetelve… semmibe. <br> <br>Ember élete ki van teljesedve? <br>Vagy bánat-poénból van lefelezve? <br>Nos, ez így, akkor mi? Meddig van tele? <br> <br>A részeg már a nyolcadik felesnél mondja: &bdquo;ezt is tele”! <br>Nem érdekli, ha piától lassan kiég a bele fele… <br>Ez, mit tesz nem élete remeke… Életpohara tele? <br> <br>Az élet fele, bíz' nem a tele, <br>De a végét mikor töltik bele? <br>Nem is tudjuk… ezt tudni kellene? <br> <br>Zűrzavaros bizonytalanságot hozhat a félig tele életbögre. <br>A nagyon hiányzó másik fél lehetne az élet vezérlő eleme… <br>Kiteljesedett, jó élet lenne jó mindenkinek… bizony ez kellene. <br> <br>Vecsés, 2015. november 14. – Kustra Ferenc József <br>

Koldus jön erre, csoszogva, az avart szétrúgja, <br>Mi meg úgy marad, abban ottmarad a lábnyoma. <br>Mindezt bentről ablakon át látom az utolsó napsugarakban, <br>Koldus közben biztosan él esti maradék reménysugarakban… <br>Az árnyéka közben el is mosódik, <br>Biztos, hogy mai reménye halódik… <br> <br>Vecsés, 2015. november 6. - Kustra Ferenc József <br>

Édes imádottam, Karola, <br>Lehetne nyakába, nyest stóla… <br>Vennék, bíz’ magának, <br>Mutatná lányának. <br>Lennénk boldog család csapata. <br> <br>Szeressen, ne kéresse magát, <br>Jöjjön már hozzám, adja magát. <br>Tenyérben hordoznám, <br>Lelkét pátyolgatnám. <br>Szívem hableánya… hí’ magát. <br> <br>Mondja nekem, édes Karola, <br>Elvált életét, mire húzza? <br>Tíz éve egyedül, <br>Mily’ lehetetlenül… <br>Csomózzuk életünk, Karola! <br> <br>Vecsés, 2021. március 4. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Sokak lelkében erősen süt a megszüntethetetlen remény, <br>Hogy hátha a halál a mennybe viszi, de ez biz’ olyan kemény… <br>Sokak lelkében nincsen megbánás, önvizsgálat is csak remény… <br>De <br>Ő ennél is jobban szeretne fönt lébecolni… nos, ez kemény! <br> <br>Sok a bűn, kevés a megbánás, hol fér el itt az a nagy remény? <br> <br>Vecsés, 2021. október 23. -Kustra Ferenc József <br>