Visszatekintek a semmire… <br> <br>A régmúlt időmben, hősi várban laktam, <br>Ez volt a sorsom, sikerült, jól belaktam… <br>A régmúlt időmben, hősi várban laktam. <br> <br>Ez azonban már igen régen volt, <br>Emlékeim szépsége már ki holt… <br>Ez azonban már igen régen volt. <br> <br>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló, <br>Összeomlott az istálló, jó, hogy már nincs ló… <br>Váramban, már nincs meg az öreg szálkás padló. <br> <br>Üvegeket az idő, dühében kitörhette, <br>De most meg, sok pók dolgozik, a fonál mestere… <br>Üvegeket az idő, dühében kitörhette. <br> <br>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik, <br>Az én lerongyolódott váramba, már árva gyermek sem játszik… <br>Az elmúlás némasága szinte zúg, és így jól kihallatszik. <br> <br>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak, <br>Így éltem vége felé, bizony a látottak nem csodálatosak… <br>A régi udvarban volt fák, látom kórók, mert mind villámsújtottak. <br> <br>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza, <br>Amiről beszéltem, már csak ballada, a múltamnak ablaka… <br>Az én ódon rég' váram, már csak elmálló kövek nagy halmaza. <br> <br>Vecsés, 2020. június 11. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

Ügyetlenűl evet,<br>és leette magát,<br>Sokszor megbotlott,<br>és néha bepisált.<br><br>Rossz volt a hallása,<br>és már alig látott.<br>Láttál te már ilyen <br>rút kutyavilágot?<br><br>Felesége szidta,<br>vagy sírva menekült,<br>ő viszont vakon,<br>süketen csak ült.<br><br>Egy öröme maradt,<br>hű és vén kutyája,<br>mely lábánál feküdt, <br>s éberen vigyázta.

Sivatagnak homokszemcséi csak peregnek... <br>Itt-ott flikk-flakkos dűnék csak keletkezgetnek. <br> <br>Tevekaraván évezredek óta jár arra, <br>Szél, homokkal néha, őket bizony betakarja <br> <br>Az ottani kopárság, maga a hőség dölyfössége, <br>Itt a semminek a melegét, a vad szél hozza össze. <br> <br>Kik itt laknak, főleg szép kék turbánt hordanak. <br>Hajnalban lélekfagyasztó hidegek vannak! <br> <br>Nincs itt végzetes üresség, nincs lakatlanság, <br>Az élet nyomát felfedezni, nem badarság. <br> <br>Azért itt, védekezni kell a homok viharától, <br>Reményt is meríthetünk egy oázis vigaszától... <br> <br>Vecsés, 2016. november 25. – Kustra Ferenc József <br>

Egy szomorú gyereket ismertem, mely túl korán bölcsé lett. <br>Öleltem és ringattam, <br>ezért ő is szeretett. <br>Most már férfi lett belőle,<br>de nem akar soha elhagyni,<br>hanem mint egy iker testvér<br>szívemben kíván zárkózni.

Demokráciában élünk… nem vagyunk szabadok, <br>A saját hazánkban élünk, mint a rabok. <br>A fogyasztói társadalmat… dicsőítjük, <br>Látom, már teljesen be is vezetjük. <br> <br>Ha én szabad lennék, mint a madár… <br>Nem lehetek… ide születtem már. <br>A jövő bennem nem él, nincs énképem, <br>Nincs bennem jövőkép, jövőt félem. <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. – Kustra Ferenc József <br>