Idő 
Értékelés 
Értékelés Van, ki szeret, van, kit szeretnek.
<br>Ez bizony része az életnek,
<br>De van, ki nem tud szeretni
<br>És aki nem mutatja ki.
<br>
<br>Nem tud örömet szerezni,
<br>Aki azt nem mutatja ki,
<br>Pedig része lenne életnek,
<br>Látni, érezni, hogy szeretnek.
<br>
<br>Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc József
<br>
Fekszek a réten, finom, vastag fűben,
<br>A szél nekem sóhajtozik a fűben.
<br>Velem van… őrült magányom... a fűben.
<br>
<br>El vagyok dőlve a szépen hullámzó, nagyon sűrű pázsitban,
<br>A szél nekem sóhajtozik szinte pánikban, vastag pázsitban.
<br>Velem itt fekszik a megveszekedett magányom a pázsitban.
<br>
<br>El vagyok fekve-nyúlva csukott szemmel, a vastag gyepen,
<br>A szél mozgatja, sóhajtozik nekem, végig a gyepen.
<br>Velem van párban és közben engem vegzál itt a gyepen.
<br>
<br>Vecsés, 2019. december 9. – Kustra Ferenc – inspirált variációk önrímes versszakokban.
<br>
Fránya
<br>Nyár,
<br>Végig imádtuk már.
<br>
<br>Volt meleg,
<br>Borúsos felleg.
<br>Lecsapott villámlás,
<br>Szélrohamban ébredt kavarás.
<br>*
<br>
<br>Fránya nyár,
<br>Lassan elköszön már.
<br>
<br>Még meleg,
<br>Sötét felleg.
<br>Dühödt villámlás.
<br>Szélroham
<br>Leveleknek hullámvasutazás.
<br>*
<br>
<br>Fránya
<br>Nyár,
<br>Mostanában változik már…
<br>
<br>Elkészülődik,
<br>Lassan így… szedelőzködik.
<br>Szelek állandósulnak,
<br>Esőfelhőt erre hajtanak!
<br>*
<br>
<br>Fránya
<br>Ez a nyár.
<br>Itt hagy bennünket már,
<br>Télig nem vár.
<br>
<br>Magát
<br>Elorozva,
<br>Álmodozva…
<br>*
<br>
<br>Fránya
<br>Nyár
<br>Készül már.
<br>
<br>Zimankót,
<br>Hótakarót,
<br>Őszi szeleket itt hagyja.
<br>Téli-hideghez, nem fűlik foga.
<br>*
<br>
<br>Fránya
<br>Nyár,
<br>Jövőig itt hagy már…
<br>
<br>Őszt, telet ránk hagyja,
<br>Utazna,
<br>Haladna,
<br>Nem maradna…
<br>
<br>Vecsés, 2020. augusztus 16. – Kustra Ferenc József – íródott; a nyárról septolet csokorban.
<br>
Hétköznapi pszichológia… majd sírban sírva…
<br>
<br>(Önrímes, négyszeres belsőrímes 3 soros zárttükrös, leoninusban írva)
<br>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni,
<br>Éltem próbálom perforálni… nem tudok sírva olvasni…
<br>Próbálok gondolkozni, de nem tudok sírva olvasni.
<br>*
<br>(10 szavas duó)
<br>Magány, mint egy féktelenül megveszett,
<br>Karmolász a hátamon… éppen eleget…
<br>
<br>Mellkasomon a szőrt tépi,
<br>Így már tudok sírni…
<br>Magányban bárki?
<br>**
<br>(Anaforás, kétsoros duó)
<br>Szinte tűz égeti lelkem, hogy magánytalan legyek,
<br>Szinte nem adatik meg… erősek magány érzések.
<br>
<br>[(Leoninusban, önrímesben írva)]
<br>Szinte minden reggel letámad a magány,
<br>Szinte már reggel érzem, egyrészem magány…
<br>*
<br>(Septolet duó)
<br>Bennem él magány,
<br>Miért? Talány?
<br>Parányi talány…
<br>
<br>Magányon nincs dolmány,
<br>Minden foszlány,
<br>Vagy dágvány?
<br>*
<br>Bennem élő magány,
<br>Tőle bőr, vakarmány,
<br>Így vagy úgy, koholmány?
<br>
<br>Hitvány
<br>Parány
<br>Talány…
<br>Irtvány?
<br>**
<br>(Anaforás, leoninusban írva)
<br>Magányban hátrány, kerti munkában nincs dugvány…
<br>Magányban múlt halotthalvány, szinte csak ősmaradvány.
<br>Magányban a lét, a saját maga ellensége és szemét.
<br>Magányban a szegénység, maga az unott keserűség.
<br>Magányban a szerelem zöldtakarmány, ha jönne van elfogadvány…
<br>Magányban jó lenne szerelem zálogjának, jönnél befogadványnak.
<br>*
<br>(„Selyemút” Huanxistra – Szótagszám = 7, 7, 7, 7, 7, 7, 7 Rímképlet = aaaaaxa (x = végtelen)
<br>
<br>Mocskos magány, megvesztél?
<br>Végre(!) kényszerítettél?
<br>Veszett magány, edzettél?
<br>Veszett magány, elvettél?
<br>Veszett vagy tán’(?), vetéltél?
<br>Veszett! Erőszakos! Pfuj!
<br>Mocskos magány: elmentél…(?)
<br>*
<br>(Anaforás, önrímes sedoka)
<br>Úgy reggelenként:
<br>Ércesen zúg a dalom,
<br>Magányt már nem akarom…
<br>
<br>Úgy estelenként:
<br>Ércesen zúg a dalom,
<br>Te ittléted akarom!
<br>
<br>Vecsés, 2022. január 25. – Kustra Ferenc József
<br>
Ez a karácsony másmilyen most,<br>talán mert én is más vagyok,<br>nem vonzanak a csillogó díszek,<br>s az adventi gyertya az asztalon.<br><br><br>Pedig a lángja most is oly szép,<br>s úgy pislákol az asztalon,<br>mintha valami bűvös csillag<br>ragyogna be az ablakon.<br><br><br>Én most valami másra vágyom.<br>Nem kérek drága kincseket,<br>csak meleget, mely a szívekből árad<br>messzire szállva az éteren.<br><br><br>Valami kristálytiszta hangot,<br>mely a légtérben úgy rezeg,<br>mint a legszebben szóló akkord,<br>melyre mindenki felfigyel.<br><br><br>Ez a karácsony más legyen most!<br>Övezze annyi szeretet,<br>melynek melege átjár mindent,<br>messzire űzve a hideget.<br><br><br>Szegénynek adjon terített asztalt,<br>s ki fedél nélkül van, fedelet,<br>Adjon a süketnek tiszta hangot,<br>s a vakoknak végre fényeket.<br><br>Hadd legyen boldog minden ember,<br>aki csak él e földtekén,<br>boldogabb jövőt, édes álmot<br>hozz Uram! S mondd, hogy van remény!
