Szófelhő » B » 476. oldal
Idő    Értékelés
Nők nélkül a világ elképzelhetetlen.<br>Kolostori létet, jaj, ne is említsem!<br>Már Ádám is tudta: Éva csodálatos,<br>S Édenkert árán is nagyon ajánlatos.<br><br>Gondoljunk Heléna bűvös szépségére -<br>Visszanyerésének Trója lett a bére.<br>Hősök ontott vére fűződik nevéhez.<br>Költői ihletet ma is engedélyez.<br><br>A szebbik nemnek is adatott hatalma.<br>Nagy Katalinnak így híres volt uralma.<br>Saloménak tánca fejjel lett fizetve.<br>Antonius veszte Kleopátra tette.<br><br>Minden értelemben nő a férfi mása,<br>Akár a győzelme, akár mint bukása.<br>Mindezt én őszintén, nyíltan híresztelem,<br>S nőknek csodálatát íly mód ünnepelem.
Beküldő: Kovacs Ivan
Olvasták: 314
Megrágott alma lett a földünk,<br>sohasem lesz már ép.<br>Imákat már csak mélybe küldünk,<br>nap fénye fakult árnykép.<br><br>Vetíthetünk mi szebb világot<br>vágyaink vásznára,<br>egy bűzlő portalan virágot<br>törzsből lett szilánkra.<br><br>Hittel, tűzzel, vággyal harcolunk<br>hitetlen ellennel.<br>Tűzette múlt, hogy mindent tudunk,<br>veszett, rossz elvekkel.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 260
Sötét képet festett az est,<br>nem használva színeket.<br>Ecsetjén csak holdfény csillan,<br>varázsolva fényeket.<br><br>Sejtelmek bújnak el mélyen,<br>est mázolta vászonon.<br>Megtudjuk hogy mik ők, hogyha<br>átkúsznak az álmokon.
Beküldő: Erdős Sándor
Olvasták: 1113
Nyitott ajtón át bámul ki a váróterem,<br>Vagány vágányon át lüktet be az érzelem.<br>Antikolt hatású bőröndbe csomagolt a nyár,<br>Útra készen áll, megállt a fáradó mozdonynál.<br><br>Én bolond meg eléd jöttem, kereslek, <br>Imádlak a peronon.<br>Felszállok, füst vagyok a kubai szivaron.<br>Jegyem sincs, csak elégséges osztályzatom…<br>Másod osztályon helyet szorítanak a vonaton.<br><br>Műbőrbe süppedő jövő a gondolat,<br>Sötét van, le sem mosták az ablakomat.<br>Karvalymású kalauz kezeli kezem,<br>Sokszor jártam itt, jól ismerem.
Beküldő: Etienne Tonnelier
Olvasták: 1458
Képen vágott, arcon köpött<br>mérget szóró gyilkos jelen.<br>Megmerítkeztem a múltban,<br>kérve Istent, hogy más legyen.<br><br>Emlékszem egy szebb korra,<br>mi tán örökre elveszett,<br>igen, volt egy boldogabb kor,<br>mit jelen múltja elfedett.<br><br>Nagyon ködös még a jövő<br>telve bújó félelmekkel,<br>hajlott fejjel áll egy virág,<br>hittel festett levelekkel.
Beküldő: Sándor Erdős
Olvasták: 1433