Ha patak lennék, csak neked csobognék,<br>neked kínálnám friss vizem,<br>fáradt lábaid, míg pihentetnéd,<br>megsimogatnám csendesen.<br>Ha eső volnék, megállnék előtted,<br>hogy meg ne áztassam válladat,<br>csak néhány üdítő cseppet szórnék,<br>hogy felfrissítse az arcodat.<br>Ha felhő lennék, úgy őriznélek,<br>rád teríteném köpenyem,<br>betakarnálak, hogy meg ne fázzál,<br>csak foltos ruhámat meg ne vesd.<br>ha nap lennék, én csak neked ragyognék,<br>fénybe borítva arcodat,<br>minden gondodat messze űzném,<br>hogy ne legyen nálad boldogabb.<br>ha tűz lennék, én összeégetném,<br>mi ártó szándékkal körbe vesz,<br>vöröslő lánggal védenélek,<br>hogy ne tudjon bántani senki sem.<br>Ha szél lennék, én csak neked fújnék,<br>hogy megsimíthassam selymes hajad,<br>hogy érezni tudd egy érintéstől,<br>nincs nálad számomra fontosabb.<br>De mit tehetnék? Hisz nem vagyok semmi,<br>csak néhány szétfoszlott emlékdarab,<br>mely borús percekben néha még titkon<br>szíved mélyéről felszakad.

Sötét hajad már régen őszbe fordult,<br>de én éppen úgy szeretem,<br>mint mikor először lobbant a szélben,<br>míg hozzám jöttél a parti fövenyen.<br><br>Szemed is megtört. Arcod is sápadt,<br>de most is oly kedves énnekem,<br>s szemeid, mint az esthajnalcsillag<br>most is úgy ragyognak nekem.<br><br>Elszállt az idő, s vele egy élet,<br>de most sincs számomra kedvesebb,<br>mint a te kezed, mely oly szelíden érint,<br>hogy ma is éppen úgy megremegek.<br><br>S ha eljön egyszer az utolsó óra,<br>csak annyi lesz minden óhajom,<br>hogy a te szemed csillogását lássam,<br>s még utoljára öleljen karod.

Nem várok kincset, csak biztonságra vágyom,<br>egy boldog családra, hol szeretet vár,<br>hol megingott hitem újra megtalálom,<br>s békét, mit régóta keresek már.<br><br>Elveszett remények ködéből bújva<br>szeretném újra látni a fényt,<br>nyugalmat szeretnék. Egy kis szabadságot,<br>s egy meleg kis otthont, mely csak az enyém.<br><br>Rátalálni egy igaz jóbarátra,<br>ki mindig szeret és mindent megért,<br>kitől a könnyem is szivárvánnyá válik,<br>s ugyanúgy szeret, ahogyan én.<br><br>Szeretni, aki kitart mellettem,<br>s hű szeremmel indul felém,<br>kinek a szíve csak értem lángol,<br>s szemében miattam ragyog a fény.

Nők nélkül a világ elképzelhetetlen.<br>Kolostori létet, jaj, ne is említsem!<br>Már Ádám is tudta: Éva csodálatos,<br>S Édenkert árán is nagyon ajánlatos.<br><br>Gondoljunk Heléna bűvös szépségére -<br>Visszanyerésének Trója lett a bére.<br>Hősök ontott vére fűződik nevéhez.<br>Költői ihletet ma is engedélyez.<br><br>A szebbik nemnek is adatott hatalma.<br>Nagy Katalinnak így híres volt uralma.<br>Saloménak tánca fejjel lett fizetve.<br>Antonius veszte Kleopátra tette.<br><br>Minden értelemben nő a férfi mása,<br>Akár a győzelme, akár mint bukása.<br>Mindezt én őszintén, nyíltan híresztelem,<br>S nőknek csodálatát íly mód ünnepelem.

Minden nap egy fénylő ünnep,<br>mikor látom mosolyod.<br>Világ összes szeretetét <br>a szívedben hordozod.<br><br>Hoztam volna virágot is,<br>de sajnálom letépni.<br>Adom inkább szerelmemet,<br>sokkal inkább megéri.<br><br>Mára már a mátkám lettél,<br>gyűrűm csillan ujjadon,<br>úgy szeretlek én, mint a sót<br>köszöntelek nőnapon!