Alkalmakban rejtett ölelések,<br>alkalmakban rejtett szisszenések.<br>Kontrasztban elmerülő pillanatok,<br>estékben felcsendülő halk sóhajok.<br><br>Pillangópuszit nyújtó pilláid,<br>mosolyodban rejtett csókjaid.<br>Éjszakákba nyúló kacajaid,<br>édes, puha ajkaid...<br><br>...ó, zöld szemednek varázslata,<br>...ó, dallamokat játszó szíved dala.<br>Az én szívem is dalol veled<br>egy ritmusra, csakis neked.<br><br>Szeretlek, Tina!

Érzés, morajlás suttogja,<br>Nappal vagy éjszaka?<br>Reggel hozzád oda-odabújva...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Szemedben élem,<br>Csókodban érzem.<br>S lelkemben meg-megélem...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Morgósan, durcásan,<br>Kócosan, kómásan.<br>S mindennel veled-együtt...<br>...de mennyire szeretlek?<br><br>Te háromezer-szeresen?<br>Én... sokkal jobban.

Óda a nőkhöz<br><br>Ti, a másik fél, kik mellett egész az élet.<br>Nélkületek a férfi megkeseredett<br>lélek.<br><br>Ajkatokon pihen a fény, mint varázslat.<br>Szemeitek tükrében nem lapulhat bánat.<br><br>Bennetek növekszik a jövő ígérete,<br>ti vagytok az élet vége s kezdete.<br><br>Mosolyotoktól világi az élet.<br>Eképpen minden nő<br>a világnak ígéret.<br><br>Ti vagytok az élet értelmező kéziszótára...<br>...csak veletek egész férfiúknak élete s álma.

Járom utcákat <br>Éjszakai magányban. <br>Szív néma vágya… <br>* <br>Láb alatt az ág <br>Törik, ágyam meg üres. <br>Kis is éltetne? <br>* <br>Hirtelen villám <br>Fényesíti a tájat… <br>Fájdító a csatt’. <br>* <br>Vad magányomba <br>Is belevág… vadul csatt’! <br>Én vagyok, nincs ő! <br>* <br>Pár csepp leesik. <br>Magány tovább kételyeg… <br>Magány nem hűtlen. <br>* <br>Múlt emlékei <br>Kisérnek, meg magány is. <br>Csak megyünk tovább… <br> <br>Vecsés, 2022. szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: senrjú stílusban <br>

A természet mesteri szín orgiáját, szépséget látok, <br>Ez nagyon különleges látvány, nincsen csak ősszel… mit fájlok. <br>A múltamból is előhívok ilyen szép szín orgiákat, <br>Mintának, és sietek ugyanilyenné tenni a mákat! <br> <br>Bárhol élsz is, veled van, ott él a múltad, <br>Voltál Te falevél, lengtél, de meguntad? <br>Múlt, kergetve üldöz amerre a jövőd? <br>Lesodort az ősz, növő múltad… üldöződ. <br>* <br>A kifakult múlt, <br>Tüllfüggöny mögött zokog. <br>Álom elmúlt, nincs! <br>* <br>Bámul lefelé a múltad, libabőrösen, <br>Csak remeg ott fent magas esőfellegekben. <br>Mese, hogy a múltunk nagyon szép és maga a szeretet, <br>De ott laknak az öregjeink, mind sokat emlegetett. <br>A múlt tudja, hogy tőle semmilyen visszaút nincsen, <br>De, ha belemerülök, talán vigaszt nyújt emlékem… <br> <br>Az új napunk ha, megvirrad, <br>Kitárul, mint egy vádirat. <br>Lelked, ha üres és nem ismeri a múltad, <br>Sepri legalább út porát, mert ez az utad? <br> <br>Rengeteget gyötrődök, nagy kín szaggatja a lelkemet, <br>A régen volt múltban, egész másnak képzeltem életet. <br>Megannyi szépet álmodtam, de közben életet, <br>A sors nélkülem, egy pillanat alatt… tönkretett. <br> <br>Ha úgy érzed, fojtogat a múlttól való félelem, <br>Akkor vagy Te, aki a saját múltadtól védtelen. <br>Érdek szülötte a sok érvek, mint falon a régi képek, <br>Lelkedet lehet, hogy nagyon kitöltik a hiány-érzések? <br> <br>Van rajtad valami, amire szüksége van a jövőnek? <br>A gyávaság börtönéből a hamis arcok előjönnek! <br>A múltam fehér, izzított acélként köröttem tekereg, <br>Kerítést döntenék, jéghegyet, de, mit akarok… gyermeteg. <br>* <br>Jelentős homály <br>Felfedése… tisztázás. <br>Fáklyalengetés. <br>* <br>Az összetört lélek aprócskára tört darabjai, <br>Az enyémek, örökre, én vagyok a sehonnai… <br>Itt már a szeretet, együttműködés nem tud adni. <br> <br>A jövő ködében majd látni, hamis árnyak tűnnek föl, <br>A szívedet lenyúzza, és a véredet borzolja föl… <br> <br>Ha, este a kertbe a csillagok bámulnak rám. <br>Látom, nincsenek is egymás mellett, csak úgy lazán… <br>Minket ilyenkor nagyon összeköt a múlt-magány. <br> <br>Reggel, ha felébredek, hallom, vannak kis neszek, <br>Próbálom megfejteni, ettől aztán felkelek… <br>Minden fel is merül benne, mit hoznak reggelek. <br> <br>Vecsés, 2015. szeptember 30. - Kustra Ferenc József - íródott; versben és senrjúban. <br>