Ha az ember jő, hát jöjjön. <br>Ha az ember lő, hát lőjön. <br> <br>Ha az ember nevethet, hát nevessem. <br>Ha az ember szerethet, hát szeressen. <br> <br>Ha Isten segedelméből nem kell semmit félnünk, hát ne féljünk! <br>Ha Isten engedelmével emberként élhetünk, hát úgy éljünk! <br> <br>Vecsés, 2012. július 17. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versszakokban. <br>

Kicsorbult szemek, gonosz tettek, <br>Nem akarok élni veletek. Emberek! <br>Ember teszi ilyenné a világot, <br>De fogjunk össze és más világot <br>Teremtsünk, olyat, mi jó nekünk <br>És gyerekeinkkel tovább élhetünk. <br> <br>Vecsés, 2012. március 16. – Kustra Ferenc József <br>

Nincs a nyakamban dögcédula, <br>Mert már nem is vagyok katona. <br>De! Katona vagyok az életben, <br>Ebben a legsűrűbb regimentben. <br>* <br>Harcos az élet <br>Frontja, itt nincsen nyugvás. <br>Veszett vad is küzd! <br>* <br>A békesség is lehet nagy küzdelem... <br>A baj, hogy egyedül vagyok, velem... <br> <br>Vecsés, 2004. szeptember 01. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban… <br>

A poéta meditál… <br> <br>Életperc, végleg belefagyott a párnámba, <br>Én meg aztán belestem az életármányba… <br>Most nem is tudom, hol vagyok, mely tartományba? <br> <br>Lélekhullámaim csapkodják a partomat, <br>Ilyen párás zajban, nem hallom a hangomat… <br>Nézek körbe... keresem üldöző vadakat. <br> <br>Mit ér a poéta ma, <br>Ha nincs neki holnapja? <br>Vagy feledett a múltja… <br> <br>Mit ér a költő, itten és ma, <br>Ha lélekből, nem is tőr dala? <br>Enélkül nincsen mesés csoda! <br> <br>Két-három gondolat megfogan-e <br>És jövőbe, előre mutat-e? <br>Toll, leírni nagyon akarja-e? <br> <br>Volt már olyan, hogy az ihlet bőszen meglátogatott. <br>Szikrát szórt, a lelkem ettől lobogó lángra kapott. <br>Tollam meg suhant a papíron, maradandót hagyott! <br> <br>Lelkemben, szelem kavara, <br>Tüzem, így nagyon lángola… <br>Agyam, szavakat kiontja. <br> <br>Leülök és leírom a sötéten merengő sorokat, <br>Percek múlva, gyorsan írom viccesre sikerült sorokat… <br>Életpercek telnek, gondolat-sodrásnak… hagyom magamat! <br> <br>Lelkem, egyenesen sugárzik, amikor nektek írok, <br>Lehet, hogy akkor egyben, az Úr kegyeltje is én vagyok? <br>Most múlik pontosan az életperc… amiben még lakok… <br> <br>Vecsés, 2015. május 5. – Kustra Ferenc József <br>

Csend monotonság, <br>Pillanat! Idő pihen… <br>Jövő itt! Szinte… <br> <br>Múlt le-le zárul, <br>Percek már föltorlódók. <br>Jönnek… már mennek. <br> <br>Sürög, tán’ forog, <br>Megélni… vad szédület. <br>Enyészet… jelen! <br> <br>Vecsés, 2014. október 16. - Kustra Ferenc József – íródott: Farkas Viola 2014. október 15.-i azonos c. versének haiku átirataként. A szerző engedélyével. <br>