Idő 
Értékelés 
Értékelés Kis medvebocsok
<br>Verekszenek. Életet,
<br>Így gyakorolják.
<br>*
<br>Ha esik eső
<br>Csak ázzál és hadd essen.
<br>Ez élet rendje.
<br>*
<br>Isten hozott Ősz.
<br>Vártam, tudtam, hogy eljössz.
<br>Lesz még hideg is.
<br>*
<br>A tél jéghideg,
<br>Ágról a jégcsap lelóg.
<br>Messze még a nyár.
<br>*
<br>A részeg éjben,
<br>Árokban henteregnek.
<br>Reményt vesztettek.
<br>*
<br>Ülünk est alatt,
<br>Várjuk, hogy lemegy a nap.
<br>Készül a reggel.
<br>*
<br>Nézem az eget.
<br>Sötét, nézzem hajnalig?
<br>Nem látok semmit.
<br> *
<br>Fénylő csillagok
<br>Fent vannak egész éjjel…
<br>Figyelem, kéjjel.
<br>
<br>Vecsés, 2012. szeptember 7. - Kustra Ferenc -József- íródott: senrjú csokorban.
<br>
A relaxálás, szféra zenéje a csend,
<br>Benne mi a zizzenés: effekt… ezt üzend.
<br>Hajnalban, tán’ napsugár… zizzenés?
<br>A csendben lehet így elmélkedés?
<br>
<br>Forró feketekávé csöpög államon,
<br>Hangja csak elandalít, én így álmodom…
<br>Nem kellenek a szavak, mosollyal kiköpött frázisok,
<br>Csak mert hasamon a feketekávé cseppek gurulók…
<br>
<br>Majd, ha egy viharfelhő közeleg, ráborul a tájra,
<br>Dörgés élesen csattan, csendbe belekattanva... fájva!
<br>Villámlik, belegázol az én csend világomba,
<br>Vége, így már elmúlt… ez már a csendem alkonya.
<br>
<br>Vecsés, 2013. február 12. – Kustra Ferenc József
<br>
„Én megtehetném, és mégsem teszem,
<br>csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
<br>játszom magammal, ennyi az egész,
<br>siratni való inkább, mint merész.”
<br>
<br>Hah! Most látom csak, esteledik,
<br>Ember lassan a sötétben elbotlik,
<br>Mert a sötétség már térdig ér,
<br>E nap már tevékenységre mit sem ér.
<br>
<br>Ó napocska, lebegve tűnsz el a tájba,
<br>Felvett, éj fekete varázsló ruhába,
<br>Álcázod magadat, elbújsz, játszol,
<br>Reggel jössz, látszani fog a jászol.
<br>
<br>Az élet szőlő karói közt még lát a lelkem,
<br>De nem sokára sötétben-látót kell felvennem.
<br>Sötétedik, már nem látszanak a délibábok,
<br>Bár a napsugarak még csokorban… tűzvirágok.
<br>
<br>Ahogy sötétedik, kövek már nem sütnek talpam alatt,
<br>A mai napból nem maradt hátra, csak egy apró falat.
<br>Lassan elmúlik éltem egy napja, ennyivel is öregszem…
<br>Folyvást térdig járok a gazba… mint az ’indián Öregszem’?
<br>
<br>Csendben mélázva, az jár az eszemben,
<br>Holnap, mi vár majd rám, az új reggelben?
<br>Remélem… tovább maradó szellemben…
<br>
<br>Lassan elmúlik éltem egy napja,
<br>Én meg térdig járok ama gazba?
<br>
<br>Vecsés, 2013. november 19. – Kustra Ferenc József – ’Folytassa’ pályázatra: – Az idézet Pilinszky János: Ne félj c. verséből való.
<br>
Csak rád gondolok, Annabella!
<br>Hiányom pótolhatnád Bella…
<br>Legyél testközelbe,
<br>Lélekreménységbe…
<br>Kezdődhetne, szép napok sora!
<br>*
<br>Lennél itt végre, Annabella?
<br>Ó, Szerelmem bolyhos ostora…
<br>Kemény a hiányod,
<br>Várlak, ha nem bánod…
<br>Ha jönnél… lenne nap műsora.
<br>*
<br>Jönnél már ide Annabella?
<br>Lennél már hiánypótló, Bella?
<br>Élném közelséged,
<br>Szeretném a lényed…
<br>Roppantul hiányzol, ó, Bella!
<br>
<br>Vecsés, 2022. május 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Az élet csak alakul rendezetlenül,
<br>Én élem továbbra is rendületlenül.
<br>Várok vonatra, mi visz dicsőség felé,
<br>Ha tudnám, hogy érkezik, már mennék elé.
<br>
<br>Pálya mentén, azonban sok a kitérő,
<br>Mi egyenesen tartsa, arra nincs erő.
<br>Kilendül a vonat és dicsőség helyett,
<br>Van az örültek háza, mindenek felett.
<br>
<br>Tán’ a világ végére kell vándorolnom?
<br>És talán útközben meg éhen kell halnom?!
<br>A dicsőség út örök jelöltje vagyok,
<br>E vonattal én előbbre nem haladok.
<br>
<br>Vecsés, 2004. március 12. – Kustra Ferenc József
<br>
