Az élet mély tenger, batiszkáfban ülők, <br>Életem Marianna árkába ülők. <br>Lent sötét van, és nagy, szörny-lények támadnak, <br>Küzdők én, a karjaim meg vagdalkoznak. <br> <br>Ismeretlen óriás polip körülölel, <br>Nem tudom, hogy meddig bírom még ezt tüdővel. <br>Lehet, hogy ez a karmám és lent maradok? <br>Fűben, napsütésben, többé nem szuszogok? <br> <br>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József <br>

Minket láthatóan megtámadó a vihar, <br>Ide fog érni és le is fog gyűrni hamar… <br>Minket láthatóan megtámadó a vihar. <br> <br>Ha lett volna periszkópunk, jól, időben láthattuk volna, <br>Hogy milyen a vihar, milyen fajta, és vajh’ mi a szándéka? <br> <br>Néztünk a bokrok közül, néztünk egy motoros repülőgépet, <br>Körözgetett, mert nem tudott leszállni, kereste menedéket? <br> <br>Próbáltam a nap helyzetét pontosabban vizsgálni, <br>A felhők, résen át, kevéssé engedték meglátni. <br>A fele le volt takarva! Napfogyatkozást látni? <br> <br>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett, <br>A napsugár csillogott, villogott, így érkezett… <br>Még induláskor, verőfényes nap ígérkezett. <br> <br>Időnként, nagy, sötét felhők ráérősen úsztak az égen, <br>Ilyenkor eltakarták az erőlködő napot, egészen. <br>Láttuk némely felhő, fekete volt és nedvességgel teli, <br>Csupán idő kérdése kirándulókra, mikor önti ki. <br> <br>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló, <br>Még nem áztunk, de megmenekültünk... buszmegálló... <br>És lám! Megjelent egy út és csodás buszmegálló. <br> <br>Vecsés, 2019. július 10. – Kustra Ferenc József <br>

Sebesvonaton utaztam… <br> <br>Néztem kifelé rohanó sebesvonat ablakán <br>És élveztem, hogy milyen szép, sorjában a táj-látvány. <br>Változtak a fasorok, zöldes rétek, zöld mezők és erdők, <br>Minden a lelkembe hatolt… néhol látszottak, parasztkendők. <br> <br>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt, <br>Nem volt időm nézni: mit csinált vaddisznó, makkolt? <br>A haladásunk irama, oly’ igen heves volt. <br> <br>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött, <br>Kis-dombos és sík vidék, szépségbe öltözött… <br>Én a jobb oldalon ültem, nap szembesütött, <br> <br>(Senrjú) <br>Nap csak mosolygott, <br>Szórta ránk a sugarát. <br>Látvány élménye. <br>* <br>Mesés a látvány, <br>Ránézésre ez idill. <br>Csak ránézésre. <br>* <br>Minden zöld, színes, <br>Szél nem fúj, lomb nem mozdul. <br>Nyugalom tája! <br> <br>Vecsés, 2019. július 11. – Kustra Ferenc József <br>

Halk patak partján, <br>Nincs rohanás. Nyugalom… <br>De víz, rohangász… <br>* <br>A nyár, még maradt <br>Volna, de idő, véges! <br>Csókoknak vége! <br>* <br>Már esteledik, <br>Alkony is leszáll lassan. <br>Hőség, már múlik. <br>* <br>Hold-kifli nézte, <br>Még meddig melegedhet… <br>Ruhatár csere. <br>* <br>Már sok esőcsepp <br>Kopog, kint a teraszon. <br>Felhőkből, sapka! <br>* <br>Szép zuhatagként <br>Omlik ide lágy szellő. <br>Falevél zizeg. <br> <br>Vecsés, 2014. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Eredeti Baso féle haikuban. <br>

Bőséges a hőség, <br>Ebből van bő bőség… <br>Bőséges a hőség. <br> <br>Bőséges a lövellő, sárga napsugár, <br>Hűsben is izzadva úgy szenved az agár… <br>Bőséges a lövellő, sárga napsugár. <br> <br>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe, <br>De ez végre egy nyár és hogy ne legyen, nem jut eszembe… <br>Bőséges izzadtság folyik homlokomról a szemembe, <br> <br>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani, <br>A szülők meg utánuk, mert gyerekére mégis csak neki kell vigyázni! <br>A gyerekek rohannának a Balcsi vízébe… nem hűsölni, játszani. <br> <br>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet, <br>És igaz, ami igaz, gyerekként én is pontosan így tettem… ezt is csak nyáron lehet… <br>Vízből kiráncigálni őket, még ebéd ígéretével is csak erőszakkal lehet. <br> <br>Vecsés, 2022. augusztus 5. – Kustra Ferenc József – íródott: 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>