Első nap az iskolában<br>De hatalmas az iskola,<br>belépek hát rajta.<br>Szorítom az anyukám kezét,<br>el ne tévedjek én!<br>Anya biztos jó lesz itt nekem?<br>Nem kell semmitől sem félnem?<br>Túl sok itt a gyerek!<br>Mi lesz ha nem szeretnek?<br>A könnyes szemem felemelem,<br>s egy kedves arc néz engem.<br>Ki lehet ő vajon?<br>Hát nem más mint a tanítóm!<br>Nem is félek immár,<br>mert vigyáz rám egy kedves tanár!

Magyarok a Nagy Háborúban… <br> <br>A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra… <br>A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa. <br>A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata. <br> <br>Komor eltökéltséggel, még a háború első napjaiba, <br>Lelkes-naiv felháborodással utaztam ki a szerb frontra. <br>Egy év múlva meg a Kárpátokban, magyar síkságra vezető utat védtem rohamok ellen. <br>A vadul támadó, de végül is erélytelen orosz csapatok tömkelege volt az ellen. <br> <br>Most már, új frontra mentem, behívtak immár harmadszorra, <br>De, már másfelé, délre, az olasz frontra, Doberdóba. <br>Igen! Három éve még béke volt. <br>De! Az óta vad háború tombolt. <br>Doberdó, kis krajnai szlovén falu, <br>Már lerombolva… a látvány sanyarú. <br> <br>Nekünk a Doberdó, régen nem csak, egy kisebb helyiséget jelentett, <br>Hanem az ott elterülő -tizenöt kilométeres ha, lehetett-, <br>Dél felél nyúló fennsíkot, ahol háborúzni nagyon jól lehetett. <br> <br>Ez igen gyér növényzetű, szikla, szikla hátán vidék volt, <br>Vér áztatta terület volt… isonzói szakasz, olasz front. <br> <br>Mit csapataink végigharcoltak, az a negyedik isonzói csata, <br>Amit találtunk, színig telt katonakórházak és tömegsírok hada. <br>Én ahová kerültem, a sereg hegyi dandárja <br>És lettem én az utász rohamosztag parancsnoka. <br> <br>Lövések hallatszottak, a légben mind kinyíltak a pamacsok, <br>Közben az olasz gépek felettünk, csak keringtek, mint a sasok. <br>Néha, messzebb de, a földön voltak kisebb bombarobbanások. <br> <br>Arnold, felkalauzolt egy meredek és nagyon csúszós kopár sziklára, <br>Fent aztán elénk tárult a doberdói fennsík, komor-szépségű tája. <br>A nap ugyan ragyogott, de a vidéket bevonta a ködszerű pára. <br> <br>Balra, vakító verőfényben ért össze az éggel az Adria, <br>Jobbra a kékes messzeségben volt a Keleti-Alpok nyúlványa. <br>Mögöttünk meg a földig rombolt városok, Görz, Gradiska látványa. <br> <br>Öt nap múlva lesz, hogy a zászlóaljunkat bevetik a tűzvonalba, <br>És leváltunk egy elnyűtt csapatot, a doberdói véringoványba… <br> <br>Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – népszerű történelem! Íródott: Zalka Máté: Doberdó c. önéletrajzi-dokumentumregénye alapján. <br>

Mereven bámulok <br>Álmélkodó rosszallással, <br>Arra, mi nem tetszik. <br>* <br>Lehetetlen az, mit <br>Én nem tudok megcsinálni. <br>Rosszak, körülmények. <br>* <br>A hideg kávémat <br>Iszom, nem megyek innen el. <br>Most lesz még csak a nyár. <br>* <br>Az új fészekrakás. <br>Toll nélküli az esküvő. <br>A közös otthon új. <br>* <br>A Hold ágyadba néz, <br>Bekukucskál kékes sugár! <br>Alszol, nagyon horkolsz. <br>* <br>Hold, itten nem számít. <br>Két köntös is fellebbenhet. <br>Már nincsen horkolás. <br>* <br>Reggel majd Hold elmegy <br>Föld túloldalán elalszik. <br>Felhős lett az idő. <br>* <br>A szavak, holt sora... <br>Érzések, szavak, egyveleg. <br>Mindennel felérhet. <br>* <br>Kihez forduljak, hogy <br>Lecsökkenjen a távolság? <br>A szerencse felé? <br>* <br>Sárga rózsa csokor <br>Szirmai, már mind hervadnak. <br>Szárazság. Vízhiány. <br>* <br>Pihenget a csend is. <br>Még hegyorom is lepihen. <br>Esti harangszó száll. <br>* <br>Kertem már nem terem, <br>Meleg szárazság a károm… <br>Esőváró táncok… <br>* <br>Kombájn vágja búzát, <br>Kinyílt pipacsot letarol. <br>Mezítláb a tarlón… <br>* <br>Nagyon szép alkotás, <br>Távlataid végtelenek. <br>Pazar eszmeiség… <br>* <br>Életem az álom… <br>Utazok élet tengerén… <br>Realitás vágyam… <br>* <br>Csak magam vagyok, az <br>Oly’ sűrű rengetegemben. <br>Szabadság: álmomban. <br>* <br>Elrohant az élet, <br>Közben hajtja benned, véred. <br>Büszkeség, reménység… <br>* <br>Félszeg vagy? Félszegen <br>Nem tudsz intézni semmit sem. <br>Végy erőt magadon. <br>* <br>Álomba borul, ma! <br>Holdfényfüggöny teríti be. <br>Reggel átöltözik. <br>* <br>Kezek remegőek? <br>Játékos ujjak csak voltak? <br>Rozsda, győz test felett! <br>* <br>Nagy láng, már lelohadt. <br>A lélekparázs, még izzik! <br>Fáradt, elmúlt élet. <br>* <br>Erre száll kékmadár, <br>Ujjongó csiviteléssel. <br>Nem hagyott is semmit. <br>* <br>Könnyekben úszok és <br>Fuldoklok. Párás a látás. <br>Nekem, kell kékmadár. <br> <br>Vecsés, 2015. július 24. - Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ –ban… <br>

A halál már, a lépcsőkön lefelé jön, szinte érzem… <br>Bármit tesz is azonban, nekem ő még biz' nem a fékem. <br>Mi ketten majd valódi, nagy nászt ülünk, de, majd, ha megérem! <br>Ő lesz, aki kiüti a dugómat és így már lesz lékem? <br> <br>Megpályáztam, aspiránsa vagyok a hátralévő létnek, <br>Még küzdők inkább, tudom, a segéd-kaszások engem félnek… <br>Hallottam is már róluk, hogy majd, nagy kasza-fenést ígérnek. <br> <br>Már öreg vagyok, de döntöttem, még húzom a jó nagy igát, <br>Viszont, már tán' nem én fogom eltüntetni az élet mocskát… <br>Inkább, esténként megsimogatom a doromboló macskát. <br> <br>Várj még... előttem az élet, csak győzködőm magamat, <br>Leélem, ami még van, bár már nem lelek aranyat… <br>Még van időm... bejárom a saját útvonalakat. <br> <br>Vecsés, 2016. március 8. - Kustra Ferenc József <br>

Sokat szenved a vándorkomédiás. <br>Rázza őt a rossz utakon döcögő szekér. <br>Nappal koplal, este nincs vacsorázás, <br>Fáradt, mire szénapadlásra felér. <br> <br>Hosszú, döcögős életben semmi sem jó. <br>Vándoréletben nincs normális élet. <br>Ellenséges, lenéző környezet ’való’, <br>A képzelet állít neki síremléket. <br> <br>Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott; eme amatőr művészek emléke előtti tisztelgésként! <br>