A kilátástalanság, <br>Egyenlő sorstalanság. <br>Bármerre nézek fekete erdő, <br>Fák között nemhogy fű, semmi sem nő. <br>Ide állatok sem tévednek, <br>Ők ebben tévedhetetlenek. <br> <br>Egyedül botorkálok, <br>Csukott szemmel nem látok, <br>Fáknak sorra nekimegyek <br>És majd rám dőlnek a hegyek. <br> <br>Keresem a kiutat, <br>Mit vak sötétség mutat; <br>Mély, feneketlen kutat. <br>Már csak az kell, hogy hopp, beleessek <br>Így a Föld túloldalán lehessek. <br> <br>Az sem oly' jó, mert magyar vagyok <br>Vagy mifene és én itt halok <br>Meg majdan a hazámban, <br>Vályogviskó házamban. <br>Már csak ez a kívánságom, <br>De a jövőt csak nem látom. <br> <br>Már semmit sem tudok, semmit sem érzek, <br>Már hiába dúlnak bennem érzések. <br>Az élet olyan, mint... amilyen. <br>Nekem ilyen jutott… semmilyen… <br> <br>Vecsés, 2011. május 7. – Kustra Ferenc József- íródott: bokorrímes csokorban – önéletrajzi írásként. <br>

Leszoktál-e ülni néha gondolkodni? <br>Melyik az igaz út, melyiken indulni? <br>Tudod-e két út van és középút nincsen? <br>Indulsz a szélesen, vagy indulsz a keskenyen? <br> <br>Nem félek egyedül, de forog még az agy, <br>Ez biz’ nem számítógép, le nem fagy. <br>Naponként hányszor hajtod le a fejed? <br>Istennek hányszor mondasz köszönetet? <br> <br>Ó, ember, vajon Te tudsz-e igazán szeretni? <br>Próbálj meg akkor most figyelmes lenni! <br>Apádat, anyádat szívből szereted-e? <br>Sóhajuk, panaszuk szívedbe bejut-e? <br> <br>Örömmel nyújtod-e segítségre kezed, <br>Ha gyöngék, betegek és szemeik könnyesek? <br>Becsülöd e sorban mind az embereket? <br>Válogatás nélkül szereted-e őket? <br> <br>Minden nap, amit kérsz Istentől magadnak, <br>Azt kéred-e vajon embertársaidnak? <br>Pénz… a pénz tudod-e, hogy a bűn gyökere? <br>Vagy szerinted pénz már az élet értelme? <br> <br>Lopással, csalással, így szerzed vagyonod? <br>Tudod-e, ezek lehetnek örök kárhozatod? <br>Lehet e gyarló kapzsiként élni, látsz-e ilyet <br>a természetben érvényesülni? Ott… elhiszed? <br> <br>Soha nem kel fel a nap elmúlt napra, <br>Nem a múltat… az jövendőt szolgálja. <br>A holnap mindig a jövő-remény előlege, <br>Ember nem gépezet, előlendíti a reménye. <br> <br>Rendetlen ember… tudod, hogy a rabszolgasága? <br>Rendetlenség… tudod-e az ilyennek az urasága? <br>Tudod-e, hogy a rendnek is Isten Istene? <br>Hogy mindennek van nála ideje és helye? <br> <br>Sírni szoktál-e, ha fáj ott bent a lelked? <br>Gondoltál-e már rá, hogy ki állt melletted? <br>Vagy letörlöd könnyed és mégy tovább sietve? <br>A legszentebb segítőt nem is veszed figyelembe? <br> <br>Széthullottam, szét... apró darabokra, <br>Darabjaim mindenhol szét… sárba hullva, <br>Néznek vissza az elmúlt szép napokra. <br>Gondolok én vissza, parányi ábrándokra. <br> <br>Szeretet törvénye szívedbe van vésve? <br>E törvény számodra vajon gyönyörű-e? <br>Tapasztalod-e, téged az Isten szeret? <br>Tudod-e hogy Istenben van a Szeretet? <br> <br>Utadon ugyan van ki szokott vezetni? <br>Vagy csak magad feje után szoktál menni? <br>Szoktad-e az Istent megkérni naponta, <br>Hogy tanítson meg Ő… igazi utakra? <br> <br>Tanítód, Mestered volt egy életen át? <br>Le tudnád-e adni életed vizsga dolgozatát? <br>Ember, légy hát tisztelettel bíró uralkodó! <br>Nem így élni, rossznak lenni, nem való. <br> <br>Vezérel-e téged a bölcs, nyugodt értelem? <br>Fedeztél fel bármit a szelíd csendességben? <br>Vagy neked jobb egy zűr-zavar, kiabálás, lárma? <br>Tudod-e, hogy mi átölel… az ördög muzsikája? <br> <br>Szívem kitárt volt, a szeretet belém hatolt, <br>Fény lett, és átjárja lelkemet, a világot. <br>Kérem istenem, fogd tovább a kezem, <br>Nagy szereteted legyen gyógyír nekem. <br> <br>Bízunk benne, hogy azért majd nyugalmat lelhetünk, <br>Bennünk él a szeretet, tán’ ez segít, el nem veszünk. <br>Ha sötétben bolyongunk nélküled ázva-fázva… <br>Istenem! Te vagy a nem múló élet varázsa. <br> <br>Én önmagamért vívtam sok véres harcot… <br>Bízok benne, nyertem egy hites, új arcot. <br>Bizalomnak kell lennie az élet alapjának, <br>Mellé a szeretet… ezt teremtettem magamnak. <br> <br>Vecsés, 2012. március 23. –Kustra Ferenc József- íródott: Sas Piroska: A kérdező ABC c. verse ihletésével, önéletrajzi írásként. <br>

Az életem rubensi, <br>Pedig vágyam gyermeki… <br>Csak kérnék egy életet <br>Hogy felejtsem félelmet… <br>Ne legyen több rettegés, <br>Élet lehet, tán mesés… <br> <br>Bármit megtennék, ezért… <br>De, az élet félreért... <br> <br>Vecsés, 2002. július 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája… <br> <br>Fázósan ülök, fogam is összekoccan, <br>Révedek. Szemezek a semmivel hosszan. <br>Hallom, mások nem is ismerik a semmit. <br>Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit… <br> <br>Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem, <br>De nagy elutasítás lett osztályrészem. <br>Egyre jobban látom, bennem van a hiba, <br>Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba. <br> <br>Én is csak azt csinálom, amit/és mások, <br>Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok. <br>Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív, <br>Mikor engem becéz: peches senkinek hív. <br> <br>Tán’ kilétem alkonyának élvezetét, <br>Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét. <br>Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges. <br>Üssek ököllel táblába, mint üveges? <br> <br>Megvilágosodott elmémben igazság, <br>Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság. <br>Boldogság jól eső érzése gyomromból <br>Hiányzik, mint egy jó poén a humorból. <br> <br>Már csak csendes szemlélődéssel révedek, <br>Úgy látom velem ellentétes érdekek <br>Fonákjában csak a sóvárgás adatott. <br>Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót. <br> <br>Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József <br>

Látunk egy közeli, szomszédos háborút és fölütötte a fejét a már -majdnem- háborús világhelyzet <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy, <br>Tél végén a jégvirág leolvad, a barázdában a jégpálya olvad már nem fagy… <br>A kicsi az kicsi, a nagy meg nagyot fagy, télen az ablakra jégvirág fagy. <br> <br>(senrjon csokor) <br>Jégvirág az ablakon, <br>A kemény fagy mély csendet rajzol. <br>Tavasz közeleg. <br>* <br>(Bokorrímes duó) <br>Fekete kosok, már leírattalak benneteket, <br>Nagyon látszik nem tanultátok meg a leckéteket. <br>Mily’ isteneitek vannak? Titeket segítenek? <br> <br>&bdquo;Nyugaton a helyzet változatlan”, <br>A mi helyzetünk nagyon áldatlan! <br>Tetves kosok, hogy szakadjon le a két szarvatok, <br>Rájöttünk ám, hogy elhihetetlen a szavatok! <br> <br>Fekete kosok jöttek, <br>Ígéretük csak dühöt termett. <br>Bár letörne szarvuk! <br>* <br>(kétsoros, bokorrímes) <br>Fekete kosok, a szívetek miből van, jégfaragás, vagy makadámkőből faragott? <br>Titeket talán még gazdag társak sem érdekelnek, talán, ha az is pénzből faragott? <br> <br>(Leoninus duó) <br>Van ám nekünk is vágyunk, ha hiszitek, ha nem, háborúnak legyen vége, nem élvezem! <br>Ti kerestek dollárban milliókat, közben ki fütyülitek a szegény milliókat! <br>A háború megy előre, mert ez páratok érdeke, nem tudjátok, hogy mi a béke… <br>Ukrajnát meg nem támogatjátok, de eltartjátok… Így ez a Ti háborúságotok. <br>Tudjuk ám, hogy már annyi a pénzetek, mit sem tesztek, de a háborútok nektek tesztek. <br>Megállapítjuk, Ti még kosnak is rosszak vagytok, katonákat öletni, mit akartok. <br>Mi meg miközben vágyjuk a békét, Ti szórasátok kazettás bombák robbanó lelkét! <br>Mit csináltok vajh’ a megölt katonák vérén szerzett pénzzel, tán’ bankod bombákat bérel? <br>Mit csináltok a megölt családok vérén megszerzett pénzzel? Mi föl nem fogjuk ép ésszel… <br> <br>Jégből vagy kőből a szív, <br>Milliók sírnak, ti számoltok. <br>Békét ki mondja? <br>* <br>(10 szavas duó) <br>Mindennap átéljük, vágyunk messze repül, <br>Örülünk, hogy ágyúgolyó messze repül. <br> <br>Tudjátok, hogy nekünk egy robbanás is borzalom? <br>Pecheseknek jut földhalom! <br> <br>Messze száll a vágy sokszor, <br>De nálunk csak a robbanás száll. <br>Földben lesz végünk. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is! <br>Hogy gazdagodjatok, háborút hoztatok ide a szomszédba! Ti meg még átkoztok is… <br>Nekünk már nemcsak a háborúból van elegünk, de fekete kosok! Belőletek is! <br> <br>Elég volt belőletek, <br>Háborút hoztok, mi szenvedünk. <br>Nem kérünk többet! <br> <br>Vecsés, 2023. július 23. – Siófok, 2025. június 24. -Kustra Ferenc József- írtam: a világ, az emberiség <br>-élő- történelmi-háborús helyzetéről, alloiostrofikus versformában. A senrjonokat szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta. <br>