Láttam… arcodon fényt, Mirella, <br>Akkor öleltünk utoljára… <br>Boldogan nevettél, <br>Vidáman öleltél. <br>Látszott távolság mosolygása. <br> <br>Ma már tudom, fénytelen égbolt <br>Ott, akkor még nekünk ragyogott. <br>Szép szemed is fénylett, <br>Ég még kicsit kéklett… <br>Félhold nem volt, ölelés szép volt… <br> <br>Csend kiáltásom, sikoltozott! <br>Szép pillanat… sors már taposott. <br>Első ölelés volt, <br>Több ilyen, már nem volt. <br>Megváltó halálfény… ott kotlott. <br> <br>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, emlékező LIMERIK csokorban. <br>

Emlékszem, mosolygott Hildegárd. <br>Láttam, mosolya nem volt csalárd. <br>Örömmel beszéltünk, <br>Idő, elment nékünk. <br>Időnk tűnt gyorsan, mint egy gepárd. <br> <br>Faggattam Kegyedet, egy folytán’, <br>Szívben melegség volt egy folytán’. <br>Mondtam én magamról, <br>Kegyed szólt magáról. <br>Időnk ment rohanvást, egy folytán’. <br> <br>Emlékszem, mosolygott Hildegárd. <br>Szeme csillogott, nem volt csalárd. <br>Módfelett csak néztük <br>Egymást… érdemeltük. <br>Csak szerelem... nem volt csatabárd. <br> <br>Azt nem tudod megtiltanod nekem, hogy álmodjak… és át sem írhatod. <br>Szívemben élsz továbbra, az álmomban vagy, bár lehet, te az egészen túlvagy. <br> <br>Vecsés, 2021. november 14. – Kustra Ferenc József – íródott; romantikus LIMERIK csokorban és leoninusban. <br>

Kedvesemnek… <br> <br>(anaforás, háromszoros belsőrímes és 3 soros-zárttükrös leoninusban) <br>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’, <br>Állandó reményemmel a csodára várva, belepistulok a várás-lázba… <br>Állandó reményemmel a délibáb csodát várva, kapaszkodok ’fűbe, fába’. <br> <br>(senrjú trió) <br>Kérem Istent, szeressen, <br>Hozzám jó legyen… kedves is még! <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>Kérem Istent, tegyen jót! <br>Jaj! Ruhámat már szél ne tépje… <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>Istenem már jó legyen… <br>Lelkemet már mi sem rongálja! <br>Tán’ nem délibáb? <br> <br>(HIAQ) <br>Álmodok én minden <br>Jóról, szépről, közelségről. <br>Nem ily’ a délibáb? <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Kedvesem, ezt te róttad rám, <br>Így az utam vad makadám… <br>Kedvesem, ezt te róttad rám. <br> <br>(HIQ) <br>Eltűnt vagy <br>Jöjj, újra ide. <br>Mért’ tűnt… vagy? <br> <br>(Septolet) <br>Gyere vissza, <br>Ne szórakozz Cica <br>Vár lelkem vissza! <br> <br>Imádlak, <br>Komállak, <br>Várlak. <br>Úgy hiányzol szobámnak! <br> <br>Vecsés, 2017. június 18. - írtam: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi lélek-sikolyként, mert a kedvesem csak úgy elment… itt hagyott. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Fölöttébb gorombák az emberek, <br>Udvariasság válságba jutott. <br>Elmélyült a jó-tapintat hiány… <br>Van, akinek eleve nem jutott? <br> <br>A társadalom legyengült, apatikus lett. <br>A rossz, deviáns elemek meg pimaszabbak. <br>Tisztes emberi lét ellen ez oly’ merénylet, <br>Mint a sebesült katona ellen az attak. <br> <br>Vecsés, 2013. június 16. – Kustra Ferenc József <br>

Kutyák játszanak künn az udvaron, <br>Napfény tükröződik az ablakon. <br>Ha kimegyek hozzájuk, örülnek. <br>Játszom is velük és megkergülnek. <br> <br>A Slampec már nagyfiú, vezér lett, <br>Kutyáéknál ez bizony hősi tett. <br>Másodhegedűs lett így a Basa, <br>A Lady meg így lett a Slampec csaja. <br> <br>Örömöm; elfogadnak vezérnek, <br>Ezt így én elkönyvelem sikernek. <br>Az emberek közt ez mit sem számít, <br>Látom, az élet kutyákkal ámít. <br> <br>Vecsés, 1999. június 12. - Kustra Ferenc József <br>