Idő van! Ébredj! <br>Az idő, halad, pereg… <br>Feleszmélés kell. <br>* <br>Jó <br>Magyar <br>Hazafi! <br>Mondj le erről: <br>Végtelen közöny! <br> * <br>Lét, mesebeli? <br>Akkor minek a remény? <br>Ó! Mily’ a világ… <br>* <br>Álomvilágban <br>Élni: az önbecsapás! <br>A nagy rossz közelg… <br>* <br>Te még várod jót? <br>Napocskát… felhő takar! <br>Ébredj már ember! <br>* <br>Most <br>Tegyél <br>Hazafi! <br>Mosd meg arcod, <br>Ébredj és figyelj! <br>* <br>Vérben úszikál <br>Világ, mohóságában. <br>Csak, pénz boldogít! <br>* <br>A fejünk felett <br>A tető… csillagos ég! <br>Lét… földön folyik! <br>* <br>Egy <br>Vagy több <br>Nap, tán’ év… <br>Ott kell lenni <br>Tettek mezején! <br>* <br>Deres hajnalon <br>Is életben maradni! <br>Ébredj! Világ él! <br> <br>Vecsés, 2016. július 24. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjúban és apevában. [Az apeva öt soros &bdquo;vers”. Az első sor egy, a 2. két, a 3. három, a 4. négy, az 5., öt szótagot tartalmaz. Nem rímes. Tilos a szavak tördelése.] <br>

Csillagokat szórt felettem az éj,<br>s szívembe égett a torz magány,<br>bíborban izzott a holdkaréj,<br>egy álomba-sírt könnyes éjszakán.<br><br>Feledni vágytam minden álmot,<br>ködbe merítve az éjszakát,<br>hulló könnycseppel téged várni,<br>mint Lator várta eljövő angyalát.<br><br>Terólad álmodtam végtelen éjen,<br>csendesen lépkedtem lábad nyomán,<br>közben a vágyam mindent felégetett,<br>ahogy csillagok hulltak az éjen át!

Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő, <br>Dzsinnek alakja jaj, csak úgy, de nagyon megnő… <br>Hajnali ködpárában sejtelmes az erdő. <br> <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje, <br>Madarak is élednek -sok a dolguk ma- ideje… <br>A Holdnak éppen most ért véget a munkaideje. <br> <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját, <br>És aközben mind meg találtuk erdőnek harmatát… <br>Mi meg mentünk fölfedezni az erdő mai napját. <br> <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br>A nyíló bokrok ruhánknak adják át a nedvet, más nincsen… <br>Annyira vizes volt minden, hogy száraz ruha rajtunk nincsen, <br> <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak, <br>Muti, hogy élnek, újra itt vannak, zengik a kezdődő mának… <br>Erdei csend sem él már, a madarak kipihenten nótáznak. <br> <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat, <br>Látjuk a Hold is megy haza… mi is választjuk ezen utat. <br>Már a cipőmbe folyt bele a vízzé vált elég hűs harmat. <br> <br>Vecsés, 2024. október 1. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Az őszben és már közelg’ a tél… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó, <br>Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó… <br>Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó. <br>* <br>(Senrjon trió) <br>Régi, rozzant már a ház, <br>Ami a falait megóvná. <br>Minden öregszik. <br>* <br>A kerítés is őszben <br>Van, kezd széthullani, kidőlő… <br>Minden öregszik. <br>* <br>Beteg, kóbor kutya az <br>Udvarban bujkál, látszón éhes. <br>Minden öregszik. <br>* <br>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend, <br>Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend… <br>A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend. <br>* <br>(Senrjú) <br>Nemsokára hó <br>Fog esni, ősz lesz a táj. <br>Minden öregszik. <br>* <br>(Septolet) <br>Elmúlás jelei <br>Fűznek mutatni… <br>Erre készülni… <br> <br>Régies elmúlás, <br>Változás, megváltozás. <br>Nincs megváltás, <br>Mást akarás… <br>* <br>(Sedoka) <br>Ősz nagyon fájhat, <br>Az elmúlás átható. <br>Ráadásul hó támad. <br> <br>Ősz nagyon fájhat, <br>Elmúlás magától jön. <br>Hó, majd rohanva támad. <br>* <br>(10 szavas) <br>Öreg ház és kutya leírva, <br>Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva. <br> <br>Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos, <br>Bemutatja a kék színvariációit, ezzel így, sármos… <br>Késő ősszel, még az a felhőtlen égbolt is színkavalkádos. <br>* <br> <br>(Senrjon csokor, félhaiku-lánc formátumban) <br>Hétvégén kirándultunk, <br>Csoszogva letapostuk avart. <br>Levél jajongás… <br>* <br>Sütött még a nap, de biz’ <br>Ez már csak lanyha bénáskodás. <br>Levél jajongás… <br>* <br>Néha ránk dőlt levegő <br>Levelekkel kecses darabja. <br>Levél jajongás… <br>*** <br> <br>(Baso féle haiku csokor) <br>Nappalnak, szűkös <br>A fénye, köd sötétít. <br>Hajnal, hűvöst hoz. <br> <br>Már napfénytelen <br>A viharos alkonyat. <br>Reggelre köd jő. <br>* <br>Fénylő nappalok, <br>Erdőkön és mezőkön. <br>Deres hajnalok. <br>*** <br> <br>(Epilógus: Baso féle senrjúban) <br>Szabadság magány <br>Lep el a hűvös szélben. <br>Kutyaszőr borzas. <br> <br>Vecsés, 2020. november 29. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>