Éltes életlátás <br> <br>Szürkeség és rosszindulat egyhangúan az élet része, <br>Hogy ezen változtasson, nem lehet… csak ki élet művésze… <br>Az emberre jellemzők nem változnak, sorsa az ítésze. <br> <br>Az életfalam, csendesen öregszik, már salétrom szagú… <br>Valaki rápingálta: élet maga egy tömény mélabú! <br>A napfény persze süt, de az én arcomat nem melegíti, <br>Nézek magamba, meg vissza, a szememet könny keseríti. <br>Hosszú utamon a fáradtságtól már meggörnyedt a hátam, <br>Már körbe nem… Az utat nézem, az élet alkonyatában… <br> <br>Pro és kontra válasz kellene, hogy miért andalogva megyek, <br>Lehet, mert nekik joguk van és így tudnak beköpni a legyek…. <br>Ha egyet megmásztam, ott van, jön a többi… szembe, megest hegyek. <br> <br>Quo vadis kérdezték már oly' sokan tőlem, <br>De én sem tudom, nem szedték még ki belőlem… <br>Bosszúból, zsuppolgatják létemet, velősen. <br> <br>Talmi útjelző karókat, azt bizony látok mindenfele, <br>Ergo, az úton maradni, nekem, talán nem is lehetne… <br>Ab ovo, megyek, mint a barom legelőről hazafele. <br> <br>Életemben nekem mindig erősen kapaszkodni kellett, <br>A fránya élet, mint vakolat folyvást omladozni kezdett… <br>Sőt folyton dehonesztált, ilyen helyzetekben csakis ejtett! <br> <br>Remények? Azok folyton készenlétbe álltak idelent, <br>És közben láttam, égi fáklyák, lehullottak odafent… <br>Releváns dolgokat, mindig elcsesztem bennem, odabent. <br> <br>Az életet, néha le kéne csutakolni, mint egy lovat, <br>Mert a lerakodásokat magába szívja, ha van, sokat… <br>Szellőcske is csak fújja, fújja, út szélén a cédrusokat. <br> <br>Jó a tatunak, mert van páncélja, <br>És haladhat, pedig tán’ nincs útja… <br>Megy, esővel lemosott páncélba. <br> <br>A kidőlt falamon átburjánzón jön az elmúlás, <br>Idő, az önemésztő… támad, végtelen pusztulás… <br>Sűrű köd ereszkedik, nem segíti a felbuzdulást. <br>Az életben vehemens felbuzdulást, csak elnyújtást… <br> <br>Sokszor imádkoztam, bárcsak elfecsérlődének a szavak, <br>De nagyon mélyre süllyedtem… ők csak tátogtak, mint sült halak… <br>Bátor lehettem volna... ki fél, azt körül veszik a falak. <br> <br>Tartani, nem is olyan nehéz, az asztalon talált hajszálat, <br>Lehet, ez megtart, de nem tudja elcsitítani bősz hajszádat. <br> <br>Amit menet közben gondolok, szerintem az a tézis, <br>Próbálom menet közben elterjeszteni, hátha mégis… <br>De csak bukok, botlok, anti ciklus nincs… az csak, mint fétis... <br> <br>Az utamon, ha nagy-fedetlen gödörhöz érek, <br>Ott derül ki, belül és összesen mennyit érek… <br>Amit ott teszek… végre már viaduktot kérek. <br> <br>Vecsés, 2016. február 20. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként! <br>

Munkát végezve, gondjaimba merültem, ahogy asztalnál, szemben tükörrel ületem… <br>Ahogy a fejem elbambulva fölkapom, arcképem tűnik föl a síklapon, ezt látom. <br>Szenvedély és lelki harcod… küzdő térül választották -pont- az arcod. <br>Minden az arcodon hagyta a jelét, vissza redőllik a képről, de ez nem letét… <br> <br>Mikor a légváraid összeomlók, hullik a haj és sötétbe borul a homlok. <br>Lassan megfakul a jövő álma, az ajak mosolya, és persze szem tisztasága. <br>Dühre, bosszúra emlékeztető, a szemöldökeid között az a jó mély redő… <br>Látni, hogy szád körül is fájdalmas az a nagy vonás, kezdte gúny, folytatta tagadás. <br> <br>Lemondás vágyadat, kétséged ölte hited, így töltötted eddigi ifjonc élted. <br>Csupa csalódás a sorakozó lánca és ezek, mind mint az arcod egy ránca. <br>Látni… ott vigyorogva bántón torzul feléd… távozz tükörtől… ó már ennyi elég! <br>De kérdem, amig lábam székbe roskadtatott, tán’ a boldogság, ami nyomokat hagyott? <br> <br>Vecsés, 2023. október 23. – Kustra Ferenc József- íródott: Weigelsberg Hugó (Ignotikus): (1869 – 1949) &bdquo;A tükör előtt” c. versének az átirataként, leoninusban. <br>

Csak úgy ráérősen meditálok a léten vagy nemléten… <br>A nagy és híres kérdésen: &bdquo;lenni vagy nem lenni”, úgy vélem, <br>Hogy az enyém is a kérdés, pedig a létembe nem kértem. <br>* <br>Jövő kérdése <br>Ez: lenni vagy nem lenni? <br>Merre és hová? <br>* <br>Jövő kérdése <br>Ez: lenni vagy nem lenni? <br>De mégis, hogyan? <br>* <br>Milyen volt a múltam, mit tettem, hogyan és mit nem tettem, <br>Volt-e, hogy igaztalanul, vagy bántóan viselkedtem, <br>Vagy én voltam a Krisztusi tisztaság? Mindent jól tettem? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>Merre és minek? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>Jártam? És mikor? <br>* <br>A múlt kérdése, <br>Voltam és vagy nem voltam? <br>tettem-e és mit? <br>* <br>A múlt könyve bizony, már be van csukva, <br>Sok-sok lapja, már össze van ragadva, <br>Pedig kéne olvasni… lélek vágya. <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Mozgatórugó! <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Mi a szándékunk? <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Szándékunk jóm-e? <br>* <br>Élet kérdése, <br>Hogy volt múlt és lesz jövő? <br>Jó ember leszünk? <br>* <br>Embert vezérlik a jó, vagy a rossz gondolatai és az érzései. <br>Gondolatain talán változtathat, de ami marad… az érzései. <br>Embert gondolatai befolyásolják, de irányítják... érzései. <br> <br>&bdquo;Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt. <br>Ki folyton jót tesz, lassan önnön maga lesz beképzelt. <br>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt. <br> <br>&bdquo;Jó tett helyébe jót várj”! Ez csak egy szlogen… elcsépelt. <br>Ki folyton jót tesz, lassan önön maga lesz elcsépelt. <br>Ember olyan, hogy erre idő... majdnem elfecsérelt. <br> <br>A jövő az élet záloga, enélkül nincsen lét, <br>De hogy jövő mi lesz, ki határozza meg? Mi a tét? <br>Elhagyatottan, kivetetten hal, ki odaadja az utolsó fillérét… <br>A baj az, hogy tudjuk, oly' kevesek lelik vagy érik meg az élet értelmét. <br>* <br>Feltenni kérdést: <br>Hogy lenni vagy nem lenni? <br>El kell dönteni… <br> <br>Vecsés, 2015. július 20. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban & önéletrajzi írásként. <br>

(Bokorrímes) <br>Nézem elhűlten, de izgalommal, köröttem sűrű, sötét a csend! <br>Letelepedett mellém… Mint egy ködfolt ősszel… Csak nem nekem esend? <br>Levegőt is csendben veszek, hörgés, sípolás lenne... ünneprontó, <br>Nem is lépek, mert a gally megreccsen talpam alatt... ez, önsorsrontó! <br>* <br> <br>(HIQ csokor) <br>Sűrűség <br>A masszív csendem. <br>Rám szorult... <br> <br>Hallgatok, <br>Nagy vehemensen. <br>Tudni kell? <br> <br>Nem hallik <br>Szarv súrlódása. <br>Minden áll! <br> <br>Kígyóbőr <br>Avarban csendes... <br>Egerek? <br> <br>Unalmas <br>Ücsörgő magány... <br>Egyedül. <br> <br>Maradjak? <br>Mi a fenének? <br>Unom már... <br> <br>Köhögők! <br>Torkom... poros lett. <br>Nincs vizem. <br> <br>Megyek is… <br>Zaj, elcsendesül. <br>Ez volt nap! <br> <br>Vecsés, 2023. december 13. –Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Vendégem lehetnél, Etelka! <br>Élvezettel rád másznék még ma. <br>Szerelem oltárán, <br>Áldoznánk… netalán. <br>Szeretném… élvezném tested… ma. <br> <br>Vendégem lennél és a párnám? <br>Fejemet hasadra hajtanám. <br>Húsidat zabálnám, <br>Cickókat csókolnám. <br>Szeretném élvezeted, bíz’… ám. <br> <br>Vendégem lennél lepedőmön? <br>Heverésznél, ezt gyűrőcködőn. <br>Simítgatnám tested, <br>Simogatnám lelked. <br>Vágyom orgazmusod örökkön. <br> <br>Vecsés, 2019. április 25. –Kustra Ferenc József- Anaforás, erotikus LIMERIK csokor <br>