Veled, ágyba menni,<br>Ott kéj-réteden legelni?<br>Isteni eledel.<br>*<br>Pettinget akarnál?<br>Kettő, három vagy négyujjast?<br>Orgazmusod számít!<br>*<br>Beléd hatolhatnék,<br>Fék nélkül, nyakra csókokat?<br>Vad csípőringatás.<br>*<br>Cickókat, érzéki <br>Simogatással szeretném.<br>Hátra? puszi halmaz.<br>*<br>Megint.még akarod??<br>Nyomjam szerelem-fészekbe?<br>Orgazmus őrület!<br>*<br>Hason akarsz lenni?<br>Kielégítetlen vadvágy.<br>Helyezkedj jólesőn?<br><br>Vecsés, 2019. január 15. ? Kustra Ferenc ? íródott; kissé erotikus HIAQ csokorban.

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. <br> <br>(Senrjon) <br>Járvány még nem múlt végleg, <br>De pluszban már van egy háború. <br>Harc dúl egy hete… <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Lesz cudar világ, <br>Egyhamar nem múlik el. <br>Egy hete harc dúl. <br>* <br> <br>(Leoninusban) <br>Rettenetes veszteségek lesznek, érzem is, hogy most erre éppen-nagyon ráérzek. <br>Emberiséget és a mai világot ismerve, szomorú… részt veszünk figyelve. <br>Szemlélőnek lehetnek víziói, de jelzem, már nem lehetnek illúziói. <br>* <br> <br>(6 sorosban, leoninusban) <br>Európa középső részén kitört a háború, ez mit hoz, az maga a ború! <br>Itt hetven éve nem volt háborús összetűzés, nem kellett semmilyen visszaszerzés. <br>Nagyon messze vannak ők, a kiagyalók, jelen háborúban ők a ragadozók! <br>De <br>Nagy a baj, de nagyon, mert meghülyült mindenki, majd egyszer, ki fogja ezt jóvá tenni? <br> <br>Múlthoz képest már &bdquo;éhező” a jelen, nép védtelen, pártolók szeme meg sem rebben… <br>* <br> <br>(Sedoka duó – félhaiku láncszerűen) <br>Nagy disznóság ez <br>Az emberiségtől… no! <br>Ártatlanok megszívják! <br> <br>Pénz-hatalmasok, <br>Emberiség részei! <br>Ártatlanok… megszívják! <br>* <br> <br>(Septolet) <br>Menekültek, <br>Szerencsétlenek, <br>Gyerekek! <br>Családok szétesnek! <br> <br>Katonák, majd meghalnak… <br>Gyerekek apa nélkül maradnak… <br>Özvegyek lakolnak…! <br> <br> Vecsés, 2022. március l. – Kustra Ferenc József – íródott: a világban beállt életrealitásról, alloiostrofikus versformában. <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br> (Anaforás, 3 soros zártükrös) <br>Esteledik már az életem, ez a vég a végső? <br>Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… <br>Esteledik már az életem, ez a vég a végső. <br> <br>Bemennék a tyúkólba is, de sok a létra-lépcső, <br>Bemennék, de a tyúkok már elültek este késő… <br>Bemennék a tyúkólba is, de sok a létra-lépcső. <br>* <br>(Septolet) <br>Mászni, <br>Hadonászni, <br>Adomázni. <br> <br>Folyóparton szívem is dobog, <br>Gyors folyam vízként robog. <br>Reménytelen <br>Minden… elképzelhetetlen. <br>* <br>(Septolet) <br>Unom, jelentéktelen, <br>Fékezhetetlen a végsőség. <br>Idő nem áll meg! <br>* <br>(Apeva) <br>Az <br>Élet <br>Olyképpen… <br>Ahogy akar! <br>Szembe gurul vég… <br>* <br>(Bapeva) <br>Tyúkól, <br>Kínálja <br>Magát, bőszen. <br>Tyúkok kárálnak, <br>Adnak, esti csendnek! <br>Létrán fölmenni tudni, <br>De csak fejem verem be, jól. <br>Tyúkok nekem nem segítenek <br>Megoldásban, minek jön, a végső... <br>Pillanat, mi tarolva rám telepszik, <br>* <br>(10 szavas) <br>Állítólag élet, nem filozófiai kérdés, <br>Hétköznapi pszichológia, maga… a kérdés. <br>* <br>Arcomat kentem korommal, <br>Egy jó, kettő nagy marékkal. <br>Hátha elmegy most mellettem <br>És én élhetem életem. <br> <br>Kakaskukorékolásra fölébredtem… <br>Filozófiámba, jól beleébredtem… <br> <br>Vecsés, 2021. május 21. – Kustra Ferenc József – íródott, alloiostrofikus versformában. <br>

Tengetem, végtelen életem… <br>Végtelen életem, tengetem… <br>Életem végtelen, tengetem… <br>Ezt nem! Nekem ez elegem… <br> <br>Életben szerencse szerepe fergeteges, <br>Nekem nem lehetne életem elégséges? <br>Nekem nem megy, nekem nem szerepel, de <br>Életem mentes lenne… helyes cselekedettel. <br> <br>Mézes méhecske, legyek, repkedve, de <br>Nem, én rengetegben megyek, epekedve. <br>Ellenséges tereken megyek, ezeken evezek, <br>Éktelen élet tengerén… rengetegben elveszek. <br> <br>Vezekelni kell és lehetne, <br>De nem lehet, mert elnyelne <br>Fergeteges ellenérzés, szerencse szemében <br>És lennék lehetetlen peches, szeretetben… <br> <br>Hegyekben is lehetnék, nézném fent, <br>Lent lehetetlen esetek nem reggelt <br>Teremtenek nekem, este békét sem. <br>Nem, de fellegeket… én magam mentem. <br> <br>Emberek, kérdezem, szerettek engem? <br>Egyébként nem szerettek engem? <br>Jelentkezem csendesen, személyesen, <br>Vezessetek engem ezen lékveszélyen. <br> <br>Nekem nem megy, elegem <br>Lett, mert tengetem életem… <br>Nektek lehet, elég… nektek, <br>Sebesen cselez életetek. <br> <br>Lehetne-e, nekem is, esetleg én cselezzek? <br>Nem elég… én nem hebrencsen teszek! <br>Életem végtelen… de én tengetem… <br>Nem ez kell! Nekem ezzel elegem! <br> <br>Szép emlékek szememben, <br>Fekszek és nézem e szépeket. <br>Elszenderedek egészen békében, <br>És tengerében meglelem békémet? <br> <br>Vecsés, 2012. március 15. – Kustra Ferenc József – eszperente nyelven íródott. <br>

Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? <br>Sok a körülmény, mi legyen a döntés? <br>Tudok én dönteni jól és vagy rosszul, <br>Kérdés, hogy az élet mit ad válaszul. <br> <br>Még áll a vár, de lassan lakatlan lesz. <br>A jövőmet várom, várom, hogy mi lesz? <br>Átcsap-e sorsrontó tragédiába <br>És mint senki, mehetek vakvilágba. <br> <br>Ötven éves vagyok és újra kezdtem, <br>Próbálom sikeressé tenni éltem. <br>Az életben én csak rosszakat látok, <br>Rossz úgy behálóz mindent, mint a pókok. <br> <br>Zeusz és a többiek! Haragusztok? <br>Tán mondanátok, miért haragszotok. <br>Mondjátok, én tán el vagyok átkozva? <br>Ki lehet oka, talán egy boszorka? <br> <br>Kérlek, hogy vegyétek le már a rontást <br>És sújtsa inkább a rosszat, bárkit, mást. <br>Tudok sokat, ki ezt bőven érdemli, <br>Már legyen más, ki ezt tényleg érdemli. <br> <br>Feladjam, nem adjam, ez itt a kérdés? <br>Bontsam le én a saját váram, no és? <br>Ötven évesen önként így dönteni, <br>Az magamat már örökre leírni. <br> <br>Már küzdöttem eleget, tettem érte, <br>Hadd érjen be már a munkám gyümölcse. <br>Már lejárt a hét szűk esztendő plusz egy… <br>Engedjétek, mi jó, mi előre megy. <br> <br>Már csak nem veszitek a lelketekre, <br>Egyel még több lesz a szegény, embere. <br>Mi ebben az élvezet, mi jó ebbe? <br>Ott ebből nincs mindenkinek elege? <br> <br>Döntöttem, most még kérlek benneteket… <br>Megtagadtok? Tagadom léteteket. <br>Elég ebből! Mért vagyok senkiházi? <br>Tán ti tagadjátok azt, mi világi? <br> <br>Ne csak csillantsátok felém a reményt, <br>Tegyetek végre, igazi engedményt. <br>Megígérem, még keményebben fogok <br>Dolgozni, mint ahogy én rászorulok. <br> <br>Feladjam, ne adjam? Ez itt a kérdés? <br>Most már végleg kezetekben a döntés. <br>Élhetem tovább, mihaszna életem? <br>Előkerül, túloldali végletem… <br> <br>Én meg fogom markolni a szerencsét, <br>Adjatok belőle, egy kis üvegcsét. <br>Kezdjétek el legalább csepegtetni, <br>A sok-sok csepp majd, elkezd megáradni. <br> <br>Korpa közt hadd legyek én a búzaszem, <br>Mely cseppektől csírázik, szárba szökken. <br>Ebből lesz az aranysárga búzaföld, <br>Szakmám, az életet adó termőföld. <br> <br>Nem csak rólam van szó, már másokról is, <br>Kérdezik, hogy boldogulunk? Mikor is? <br>Ennyiünket már mégse büntessetek, <br>Ez tán’ nem a legjobb élvezetetek. <br> <br>Győzzön végre szakértelem és tudás, <br>Ez legyen a világ sora és nem más. <br>Fontoljátok végre, eljött a döntés: <br>Feladjam, ne adjam? Ez itt biz’ kérdés… <br> <br>Budapest, 1998. július 4. – Kustra Ferenc József <br>