Hmm… már látom, hogy olyan vagyok, mint egy pici ólomkatona, <br>Belül, a saját életemnek az el nem mozduló, súlya… <br> <br>De… az is látom én, már elhomályosodott tekintettel, <br>Hogy mások azok, akik mozgatnak, nevető tekintettel… <br> <br>Csak… mindent további nélkül rakosgatnak a harcmezőjükön, <br>Én meg helytállok a vártán, ettől tobzódik öröm, lelkükön… <br> <br>Meg… ólomkatona örök darab, ha festéke le is kopott, <br>Mert a beolvasztós halálig használható… mint öreg kokott… <br> <br>Biz’… ez az élet oly’ nagy örömmel nem átkozta a katonát, <br>Mert ő csak fogja a puskáját, és folyvást így láttatja magát… <br> <br>Hát… ez csatamezőn, puskával kézben, kopott felszereléssel, <br>Maga a hiányos lét, teletűzdelve út-létkereséssel… <br> <br>Látom…, hogy ez a harcmező csak az ártatlanok bárkája, <br>Elsüllyednek! Míg gazdagok ívelésének röppályája. <br> <br>Jaj, …! Ez oly' gyötrő mozdulatlanság… mit rám szabtak az öntéskor. <br>Meg már nem is látszik, mily’ volt a festéskor a ruha öltéssor… <br> <br>Ha… volna nekem loboncos hajam, ami lobogna a szélben, <br>Hagynám és pihenőben leülnék egy fa nagy árnyéka-szélben. <br> <br>Juj, …! De nagyon nagy izgalommal várom <br>Mikor osszák már nekem az obsitom… <br> <br>Erről… persze csak, állva álmodozom, <br>Mert rám szabott sorsom át nem hághatom... <br> <br>Lesz(!) itt vég beolvasztó kemencében, <br>Ha nem vesztenek el a harc hevében… <br> <br>Vecsés, 2015. április 6. - Kustra Ferenc József <br>

Imádott életperc! <br>Elkorhadt tövűek <br>Életpercim, mind… konyultak! <br>* <br>Életperc, Te csodás. <br>Korhadtak, zuhanók, <br>Életperceimben élek. <br>* <br>Életperc állapot. <br>Élet részletei, <br>A megélt életperceim. <br>* <br>Elmúlt életpercek. <br>Bennük található, <br>Egész történelmi múltam. <br>* <br>Jövendő életperc. <br>Hozhatnál már jót is! <br>Élvezném a boldogságot. <br>* <br>Imádlak életperc! <br>Te adod életet. <br>Benne élem meg a jövőt! <br> <br>Vecsés, 2017. június 1. – Kustra Ferenc – HIAfo –ban írva.(HIAfo; a HIAQ utolsó sora feljön első sornak, így lesz fordított! Így először az összegzést olvassuk, és csak utána jön a leíró rész!) <br>

Torz idő a múlt, <br>Kopott sírok porosak. <br>Kínban szenvedés. <br>Vonat halad, kattogással, <br>Lassan, vágányjavítással. <br>* <br>Múlt nem ismeret, <br>Súlyos lélekszegénység. <br>És elbutulás. <br>Áthaladunk szikes réten, <br>Madártáncot látunk éppen. <br>* <br>Reszket a tudatunk <br>Szembejön velünk a jövő… <br>Az arcunkba nevet. <br>Nagy Alföldünkön haladunk, <br>A nap ránk süt, biz’ izzadunk. <br>* <br>Álmok égben jártan, <br>Bizakodva, reménykedőn. <br>Múlt, olyan, amilyen. <br>Látom, versenyt fut, őz csapat, <br>Kis gida, nagyon lemaradt. <br>* <br>A múlt fényei, <br>Vissza, már nem hozhatók. <br>Keresd, szépséget… <br>Odébb van, nagyobb belvíz tó, <br>Gólya áll, szeme kutató. <br>* <br>Eltemet múltad? <br>Hiszed, hogy a jövő szebb? <br>Mért hitetlenkedsz? <br>Vágányjavításnak vége, <br>Indul mozdony füstölgése. <br> <br>Vecsés, 2016. május 1. – Kustra Ferenc József – íródott: TANQ -ban. Alatta a versrész címe: &bdquo;Utazás az Alföldön”. (4. és 5. sor!) <br>

Toll-percegtető harcostársak… <br> <br>Az élet szívja a vérem… tán’ míg elvérzek? <br>Örökké, vagy csak úgy, soká tart, hogy vétkezek? <br>A vérem az még biz' nekem kellene, <br>Törölni a vétkeimet… lehetne… <br> <br>Erős hit a lélek masszív, esőálló alapja, <br>És ez belül fáradt lelkemben, eszemet kavarja, <br>A múltat, a jelent, a jót és rosszat, a várt jövőt, <br>Mint cselszövő próbálja előhozni... rejtőzködőt. <br> <br>Mi, mikor fog megtörténni, mi lesz az, ami nagyon soká tart, <br>Még nem tudom, jövőt nem ismerem, de még taposom az avart. <br>Ó, Ti poéták, Ti toll percegtető harcostársak! <br>Olvasóink örömére, percegjenek a tollak… <br>Vélem, ha ezt tesszük, Istennek nagyon tetsző cselekedet... <br>De lélekkötelességünk is, pátyolgatni más lelkeket… <br> <br>Vecsés, 2015. február 04. - Kustra Ferenc József <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz, <br>Én ráültem, Te meg az ölembe, ne legyen közöd a szálka karchoz… <br>Emlékszel, megint sétáltunk egyet az erdei agyongyötrőt padhoz. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak, <br>Cirógattuk egymást, én meg nagyon megvágylatak… <br>Megcsókoltuk egymást, aztán hosszan dajkáltalak. <br>* <br>(Leonidus) <br>Még nem bolondultam észben velem, tudom, nem is történt meg... képzelegtem, <br>Nem is voltál biz' ott velem, de egyedül… voltam és hiányoztál nekem. <br>Most azért elmesélem, hogy miket láttam, érdekelhet a dologi véleményem <br>Ha olvasol és átérzed, lehetne, hogy talán felélénkül igazi érzeted. <br>Istenkém, micsoda párom lehettél volna, ha nem a hülyécske sors fintora… <br>Vagy másként rendezi dolgokat, és nem érzéseink szerint intézi dolgokat. <br>De rejtélyes okból érvényesült… akarata csak ezértis megérvényesült. <br>Lehet, hogy sors is könyvből olvassa… mi legyen, nem is tudja, csak úgy kiolvassa… <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst, <br>Nem fáztunk, ölemben sem fáztál… nem terítettünk le kis plüsst. <br>Szóval szépidő volt, bár langy szellő szolgáltatott kisebb hűst. <br>* <br>(Leoninusban írt 3 soros-zárttükrös) <br>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada, <br>Nosza föl a kabátot, rongya… jobb, ha indulunk, nem kell a vihar morca… <br>Egyszercske egy szélroham feltámada, gondoltuk vihar jő, megtámada. <br>* <br>(Belső rímes, önrímes, 3 soros-zárttükrös, leonidusban írva) <br>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem, <br>Közben húztam mélázva terhem, végül, ha sírva is, de csak hazaértem… <br>Hazáig boldog terhem cipeltem, komótosan mentem, így is hazaértem. <br>* <br>(Senrjon csokor, anaforás, fél-haiku lánc-szerűen írva) <br>Az estélileg megjött <br>Magányom ismét megríkatott. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg magány <br>Úgy, vehemensen erőszakos. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg senki <br>Sincs velem, lélekőrlő nekem. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg bájos <br>Lét, magánynak, nincsen kiróva. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg újra <br>Előjött kispad ügyet… élem. <br>Hol vagy? Nem velem… <br>* <br>Az estélileg alvás <br>Zokogással kezdődik… ez van. <br>Hol vagy? Nem velem… <br> <br>Vecsés, 2021. december 9. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>