Megvénült a nyár<br>Ezüstfehér haját fújja a szél<br>Megtapad mindenütt amit csak ér<br>Az ökörnyál<br>S a szélposta útjára engedi<br>A vándorlásra felkészült leveleket<br><br>Libabőrös nyirkos reggelek<br>Didergőn ásítva várják<br>Hogy a kilehelt párát felszárítsák<br>A nap higított sugarai<br><br>Lapos szöget zár<br>A hosszan elnyúlt árnyék<br>Az ég mattos szürkéskék<br>Az udvaron unottan ásít a szék<br>S e melankolikus kép<br>Felidézi a nyár melegét.

Csak mellettem legyél.<br>Lássam szemed mélyéből<br>A szeretet lángját, melegét,<br>Hogy tekintetedben<br>Béke legyen, harmónia,<br>És ne gondolj semmi másra<br>Csak az együtt töltött boldogságra.<br><br>Te vagy torkomban a szó,<br>A mondatnak értelmet adó,<br>És a köztes sejtelmes csend,<br>Hogy összeálljon a kimondott rend.<br><br>A fogalomba terelt gondolat<br>Tőled ered bennem, és Neked<br>Feléd árad szeretettel <br>A kibuggyant csermely, <br>És folyóvá duzzadtan ömlik <br>lelked óceánjába.

A parton<br>Mini homokdűnék<br>Igazolják a rezgések <br>Periodikus hullámzását. <br><br>A felszínfeszültség inbolyog<br>Csillámokat szór a fényben<br>A vízbe dobott <br>Kő körében<br><br>A víz a part<br>Élettel teli<br>Az anyaföld<br>Még megengedi...<br>A holnapot terelgeti<br>Medrébe

Naponta<br>Folyik az élet<br>Hasítják éles élek<br>Elmondhatod Most<br> Még Élek<br><br>Olykor<br>Bár süllyed<br>Lehúz a kor<br>Némely alkalomkor<br>De a szürke por<br>Elszáll<br> Megtisztuláskor<br><br>Tapaszt a sebedre<br>Az Idő ad kezedbe<br>Hajnalhasadáskor

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával, <br>A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával. <br>Erdei manók mennek aludni, párosával. <br> <br>Szép <br>Este <br>Bágyad most, <br>Csillagtalan, <br>Mégis reményes. <br>* <br> <br>Csillagösvényt most a dunnától nem látni, <br>Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi, <br>Ettől ott vannak lovasok seregei. <br> <br>Alkonyi vágyad <br>Mint részeg tánc jár már át. <br>Küzdő csillag vagy. <br>* <br> <br>Később már a fák közé feszített pókháló sem látszik, <br>Kutya is már házában van, az apport-fával nem játszik. <br>Kiscsikónk délután még viháncolva ugrált az udvaron, <br>Most meg már a gyertya mellett néz ki az istálló ablakon! <br> <br> (&bdquo;erős vágyakozás” &bdquo;Ku- xiangsi” - 7, 3, 3, 4, 5, 7, 3, 3 Rímképlet = axaxaxxa) <br>Valami csodás éled. <br>Remény is, <br>Mert nézed <br>A csillagot, <br>Ott ragyog véled... <br>Messze fenn, végtelenség. <br>Angyalok, <br>Veszélyek... <br>* <br> <br>Elcsendesült minden, esti harangszó is messzire ment, <br>Elteszem magamat holnapra… a holnap is eszement? <br> <br>Vecsés, 2018. február 27. – Mórahalom, 2018. július 2. – Kustra Ferenc – A verset én írtam, alá az apevát, a haikut, a kínai versformát, szerző-, és poétatársam Farkas Tekla. <br>