(Bokorrímes) <br>Láttátok-e a fényes napsugárt, <br>Mikor este a hegy mögé leszállt? <br>Aztán később a csillagos égboltot, <br>Mely csillagfénnyel nektek világított… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Láttátok-e a zajló tengerárt, <br>Miközben a szél vad hullámon járt… <br>Láttátok-e a zajló tengerárt? <br> <br>Láttátok-e az újuló tavaszt, <br>Ami mesés, zöld rügyeket fakaszt? <br>Láttatok-e ligetben ibolyát, <br>Ami földből már kiveté magát? <br> <br>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet, <br>Mi fehéren teríti mezőre lepelt… <br>Láttatok-e olyan, vastag-havas telet? <br>* <br> <br>(Félrímben) <br>Láttatok-e szép nyári vihart, <br>Meg sokágú fényes villámot? <br>Meg csalárdtalan életútságot… <br>Láttatok-e tartós boldogságot? <br> <br>Vecsés, 2023. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: Lithvay Viktória: (1846 – 1900) azonos c. verse átirataként. [Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító] <br>

Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten, <br>Túl a sötét és morajló, gallya törött erdőségen… <br>Túl a mezőn, túl mindenen, túl a virágos réten. <br> <br>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett, <br>Ezer éven át a vert sorsunkban élni kellett… <br>Ezer éven át vert a sorsunk, de élni kellett. <br> <br>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk, <br>De a nagyok mért félnek, ha meghallják a dörgő hangunk… <br>De a nagyok azt hiszik, hogy mi csak kicsik vagyunk? <br> <br>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni. <br>Adni és idegent befogadni… magunkat föl nem adni… <br>Isteni kegyelem a magyarnak… magyarnak lenni. <br> <br>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között, <br>Szeretetünk az óta nem szűnik, most is csak nő menekültek között… <br>Ezer éve itt vagyunk, az óta ez a mi földünk, vész és baj között. <br> <br>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük, <br>Volt szabadságharcunk, kurucos, negyvennyolcas, ötvenhatos… túléltük! <br>Volt itt úr a mongol, a török, a labanc, az orosz, de mi szeretettel túléltük. <br> <br>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete, <br>Kárpátok hegyei az itt élőknek örök védelme… <br>Kárpátok közt szinte dúl a magyarok szeretete. <br> <br>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni, <br>A mai történések is igazolják, hazaszeretetünk nem múlik! Jó hazát szeretni! <br>A mai történések is igazolják a magyar tud szeretni, sőt hazát is szeretni. <br> <br>Vecsés, 2022. március 14. – Kustra Ferenc József - íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolati- sága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!) <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség! <br>Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget… <br>Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon. <br>A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres! <br> <br>Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott. <br>A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg... <br>Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg. <br>A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák! <br>Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak… <br> <br>Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok… <br>Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg. <br>Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket. <br>A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot. <br>Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad… <br>Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú! <br> <br>Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák? <br>Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg! <br>* <br> <br>(serjú duó, félhaiku láncban) <br>Én már megírtam <br>Ember pusztítja magát. <br>Nem lesz őskor sem! <br> <br>Éjsűrű a köd, <br>Emberiség nem látja… <br>Nem lesz őskor sem! <br>* <br> <br>(senrjon duó) <br>Én már megírtam, ember <br>Háromszáz év alatt kipusztul! <br>Föld… kihalt bolygó! <br> <br>Megírtam… de, tévedtem! <br>Atom-ködbe borul a világ! <br>Tíz percre… halál! <br>* <br> <br>(Tíz szavas csokor) <br>Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat! <br>Mi látni akarjuk… fákat! <br> <br>Ezért a nagyok minket üldöznek, <br>Mert nem a halottakra... fegyvereknek. <br> <br>Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok! <br>Nem-vagyunk eldobható anyagok! <br> <br>Feketeseregek üvöltenek! <br>Magukat hergelve bizony közelednek... <br>Vége is lesz… vérünknek? <br> <br>Vecsés, 2023. április 16. - Kustra Ferenc József – íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről. <br>

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… <br> <br>(anaforás, 3 soros-zártükrös leoninusban, négyszeres belsőrímes, önrímes - csokor) <br>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít… <br>El kéne -végre- intézni, hogy háború vége legyen… kinek jó, hogy szűkít… <br>El kéne -végre- intézni valamit, hogy kinőhessük a háború szűkít… <br> <br>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám… <br>Itthon kén’ maradni, nem a más háborúban meghalni, simizni asszonykám… <br>Itthon kén’ maradni megrohamozni az éjszakát, csókolgatni asszonykám… <br> <br>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe? <br>Frontkatonák tömegébe, álmodozni ebbe a jó eszményképbe… <br>Frontkatonák tömegébe, halálom egy mesterlövésznek kezébe. <br> <br>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra! <br>Várni nagyon az apai szóra? Gyerekként ő már elmondta, mi az élet valója… <br>Várni nagyon az apai szóra? De ő már nem támad föl soha, holnap virradóra. <br> <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek, <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek? Nagyfőnökök ott legénykedjenek… <br>Melyik társasalom várja, hogy a frontra menjek, mind? Ők intézték el, ők menjenek. <br> <br>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt, <br>Nem vagyok szamuráj, kardot sem adnak ott elegendőt… arcomra borítsak keszkenőt… <br>Nem vagyok szamuráj, hogy elkapjam a nyílvesszőt… netán aknát, a most olyan kelendőt. <br> <br> <br>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől… <br>Térdig sár van, a mamuszom még beleragadna… egy tüske még a talpamba állna… <br>Térdig sár van, akkor hogyan fussak ellen elől, félnék elmenni parancsnok mellől… <br> <br>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz, <br>Most már év vége van, nem érzem harc vége szagát… inkább gyártják tovább a sok hullát… <br>Most már év vége van, jövőre még mi lesz? Ha elbutulok, akkor már eszem sem lesz. <br> <br>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek, <br>Májusban az öreg-korba lépek… ezek ölni akarnak! Ezt nevezik emberségnek… <br>Májusban az öreg-korba lépek… de ezektől kitelik, hogy jó leszek veszteségnek. <br> <br>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak… <br>Atomháborúról nem szóltak és meghaltak, erről nagyszüleim nem is tudtak… <br>Apám-anyám -nekem- régen meghaltak, a nagyszüleim még régebben kihaltak… <br> <br>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’, <br>Már megírtam, használd írásjeleket! Ne támadgasd a magyar kultúra veszejtőket… <br>Már megírtam, modern ember elveszejti magát! Ezen úton haladunk… ’a hétszázát’. <br> <br>Vecsés, 2022. december 29 – Kustra Ferenc József– íródott a világ, az emberiség jelen történelmi helyzetéről. <br>

Akár a fekete méz, olyan fekete. <br>Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. <br>A komor viharfelhők fentről néznek le, <br>Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. <br> <br>A napraforgók hosszúkás arany pillái <br>Közül, rám tekintenek fekete szemei. <br>Megjöttek fenyegető vihar szelei, <br>Már itt vannak a viharfelhők elei. <br> <br>Fenyeget a vihar, fojtó levegője <br>Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. <br>Hallom az úton, lovas megy erre-fele, <br>Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt. <br> <br>Távoli eső párájától terhes szél <br>Szaga hirtelen a szobámba behatol. <br>Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél. <br>Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol. <br> <br>Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok, <br>Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni. <br>Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok, <br>Álmomban, viharban fogok újjászületni… <br> <br>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József <br>