Ha majd vén leszek, s sűrű ráncokat sző,<br>az idő pergamen bőrű arcomon,<br>akkor is ugyan úgy szeretni foglak,<br>mint azon az első. édes hajnalon.<br>Amikor először fogtalak karomban,<br>s parányi ujjad játszott arcomon,<br>tétován, mintha angyalkéz simítná,<br>s elmúlott bennem minden fájdalom.<br>Már akkor éreztem, hogy te leszel mindig,<br>nehéz időkben minden vigaszom,<br>érted lesz erő megfáradt kezemben,<br>s hozzád fog szólni minden mosolyom.<br>Sosem hittem, hogy ennyire tud fájni,<br>hogy már felnőttél, s olyan messze vagy,<br>úgy hiányzol, és fátyolos szememből<br>kristályos gyöngyként könnyek hullanak.<br>Úgy mennék hozzád, száz határon túl is,<br>de alig érzem már fáradt lábamat,<br>rögös az út, és alig tudok lépni,<br>de most is hozzád száll minden gondolat.<br>Magam vagyok. de elhasznált szívemben,<br>amíg egyetlen dobbanás marad,<br>te érted dobban, s bármi is történjen,<br>ez a szeretet soha nem apad.

TANQ csokorban <br> <br>Hazám védelmében <br>Vagyok én csatára készen. <br>Még vérem is folyhat! <br>Hazafinak, lelke számít, <br>Ha őt, téveszme nem ámít! <br>* <br>Nekem csettint révész, <br>Rám vár! Nem tudom fizetni. <br>Így nem visz sehova… <br>Nem is akartam még menni, <br>Csak érdekelt, a jegy mennyi… <br>* <br>Ha magadra maradsz, <br>Nyakig ér az egyedüllét. <br>Kilábalás, nehéz. <br>Lelki problémával küzdesz, <br>És nem tudod, holnap, mi lesz. <br>* <br>Napsugár vigasztal, <br>Pedig nem tudja, mi bajom. <br>Mindegy is, jólesik. <br>Bajom ellen, nem jó semmi <br>Arcom, napsugár befedi. <br>* <br>Sötétedő alkony, <br>Nyugvó nap vérébe fullad… <br>Reggel, majd új nap lesz. <br>Álmos vagyok, elballagok, <br>Ágyamban meg álmot várok. <br>* <br>Szemem, a csillagok <br>Fényét issza! Csoda látvány. <br>Elnézném, reggelig. <br>Fent kéne lennem, csodálni, <br>De nem bírok, addig állni. <br>* <br>Rét felett szárnyalok, <br>Itt úgy érzem, szabad vagyok… <br>Pedig, ez csak álom! <br>Szabadság, nincs, és nem lehet, <br>Utálom szemfényvesztőket. <br>* <br>Álom lassan múlik, <br>Hajnali fény, már feldereng… <br>A mai nap, jobb lesz? <br>Mára már, sok új tervem van, <br>Remélem, egyik sem katlan. <br>* <br>Aranymadár, útra <br>Kelhet, messze még a határ. <br>Nem jött vissza soha! <br>Nézek, tudatom kitágul, <br>De a lélek, tovább árvul. <br>* <br>Sötétben nem látok, <br>Fáklyát gyújtok. Lehet látnok. <br>Megyek lendülettel. <br>Új utat a fáklyám mutat! <br>Megtalálja azt, ki kutat. <br>* <br>Harang megkondulhat… <br>Megáll az óramutató… <br>Az én időm letelt. <br>Szerepeim eljátszottam, <br>Ha tapsot kaptam… hajoltam. <br>* <br>Emlékcsónak ringat, <br>Visszaevezek a múltba! <br>Vajon, mit találok? <br>Látom foszlányát, emléknek! <br>Hol a vége, öregségnek…? <br> <br>Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz. <br>

Nyári történések <br> <br>Napmeleg <br>Simogat lágyan. <br>Élvezem. <br>* <br>Nézem, méh <br>Épp’ virágport gyűjt. <br>Enni kell. <br>* <br>Ezernyi <br>Virágillattal… <br>Tavasz lesz. <br>* <br>Méhkasban <br>Készül lépes méz. <br>Orgia. <br>* <br>Mennyei <br>Áldás az eső. <br>Mezítláb. <br>* <br>Tócsa. Sár. <br>Taposni oly’ jó. <br>Kampósszög. <br>* <br>Virágok <br>Helyén a termés. <br>Cseresznye. <br>* <br>Lengedez <br>Szélben a kalász. <br>Aratás. <br>* <br>Napszúrás <br>Öleli kalászt. <br>Jégeső. <br>* <br>Orgona. <br>Virág nyílik már. <br>Színesség. <br>* <br>Öltöznek <br>A fák, zöld színbe. <br>Levelek. <br>* <br>Orgona… <br>Fák ünneplőben. <br>Rügybontás. <br> <br>Vecsés, 2020. április 7. – Kustra Ferenc József – íródott: HIQ versformában, amit az én fejlesztettem ki. A haiku vagy senrjú eszmeisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3 <br>

Felkelő napot <br>Fény, fürtökben élteti. <br>Felhő mentesség. <br>* <br>Morajló tenger, <br>Fürtökben zúg, monoton. <br>Fehér fodrozás. <br>* <br>Fönt viharfelhők, <br>Fürtökben érnek földig. <br>Közelg’ nagy eső! <br>* <br>A szőlőszemek <br>Fürtben vannak, jó együtt. <br>Mazsola… száradt. <br>* <br>Várat, enyészet <br>Öleli! Pókháló fürt. <br>Csak szél lengeti. <br>* <br>Rügyek, virágok <br>Fürtökben… új életre! <br>Hangos madárdal. <br>* <br>Búzakalász, mint <br>Tenger… egész egy nagy fürt. <br>Aratás-idő. <br>* <br>Leereszkedő <br>Az alkony, levegő hűl. <br>Sötét, fürtökben… <br>* <br>Bágyadtan békés, <br>Fürtös hidegben, táj. <br>Fehér zúzmara. <br>* <br>Erdei lakban <br>Fürtökben lóg a jégcsap! <br>Eresz alatt, sor! <br>* <br>Büszke, zöld fenyők <br>Ágain, jégcsapfürtök. <br>Dühöngő, vad tél! <br>* <br>Bíbor horizont <br>Festi fürtösre, tájat. <br>Bíbor hópehely. <br> <br>Vecsés, 2018. február 7. – Kustra Ferenc - eredeti Baso féle stílusban írt haikuk. Készült a FÜRT pályázatra. (A fürt szónak minden haikuban szerepelnie kellett!) <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>Biztos, hogy élet ez? <br>Vagy inkább élettelenség? <br>Álom, lélek nélkül. <br>* <br>(6 sorosban) <br>Az élet, rohanva halad, az alkonyata felé, <br>Lelki viharok kicsit sem akadályozzák! <br>Remény van de, öröm, életet kevéssé fertőzé… <br>És <br>Életet, a közönyök is túlzón gáncsolják. <br> <br>Lélek lekötözve is él... rossz igy hatol öbelé. <br>* <br>Túl sok az áteszelt közöny, <br>Mint kihányt öröm a szív-kövön. <br> <br>Vecsés, 2017. június 22. – Mórahalom, 2018. január 12. - Kustra Ferenc József– a verset én írtam, a HIAQ –t, valamint a 10 szavast, szerző-, és poéta társam Farkas Tekla. <br>