Fenyők koszorúzta völgy ölén,
<br>Aranyszavú madár ül fészkén.
<br>Dala ó, de szépen szétterül, pörén,
<br>Öröm neki, mert ez laka lévén.
<br>
<br>Nyissatok is legott ablakot,
<br>Hogy hallhassátok hangot…
<br>Tárjátok ki neki szeretettel,
<br>Magyarszó terjedjen élettel.
<br>
<br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót,
<br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót.
<br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek,
<br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget!
<br>
<br>Magyar szótól égbe nyúló fenyők
<br>Zúgnak és nagy életörömmel.
<br>Isteni aranymadár, hogy hoztak a felhők,
<br>Édes otthonod, lakd be örömmel.
<br>
<br>Dalolja madár és zengd át ezt a tájat,
<br>És fakadjon virág, Te meg éleszd bájat.
<br>Csendesen reppenj, telepedj le sorba,
<br>Menj is el egy havasipásztor kunyhóba.
<br>
<br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót,
<br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót.
<br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek,
<br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget!
<br>
<br>Tűzzetek lobogókat a bércek ormára,
<br>Lengessen zászlót valamennyi fenyő…
<br>Figyelni kell az aranyszavú madár hangjára,
<br>Az zengje, magyarban még van őserő…
<br>
<br>Csengj még Te magyar szó madárdalban is,
<br>Áraszd patak zúgását meg erdő susogását is,
<br>Meg a völgyben zugú harang kongásába,
<br>És az újszülött dajkájának altató dalába.
<br>
<br>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott; Pósa Lajos (1850 – 1914) azonos c. verse átirataként. Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító (február 26 2023)
<br>
Egy kicsike részlet…
<br>
<br>(leoninus duó)
<br>Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj?
<br>Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom.
<br>Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással.
<br>
<br>Sokat vert sorsom, lötyögött lelkemben a bú, báj elbujt a sarokba, mint bájkoszorú.
<br>Ez volt a végtelenség búja a hetvenöt évemben, báj kevesebb, ezen években.
<br>A vígság meg csak akkor jó, ha a báj az uralkodó, bú csak meg legyen búsolkodó…
<br>
<br>Vecsés, 2023. július 3. – Kustra Ferenc József
<br>
Majd még ideérkezik…
<br>
<br>Jégeső kopog,
<br>Téli… elő reggelen.
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Ablakon meg van
<br>Vízből készült, jégvirág…
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Nagy hó lepte be,
<br>Ott a szembe hegyoldalt…
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Plédre várhatnak
<br>Barázdalakó magok.
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Zúzmara fent van
<br>Már korai hajnalkor…
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Magányos kóró
<br>Egyedül várja telet!
<br>Hideg is támad.
<br>
<br>Vecsés, 2023. január 3. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban, fél-haiku láncban.
<br>
Mikor olvastam<br>József Attilát <br>Bús-csalódott lelke<br>Úgy tűnt<br>Ott volt a közelembe.<br><br>Keser irónia is<br>Ott lebegett<br>És hallottam<br>A vágytól sóvárgó<br>Elveszett gyermeket<br><br>Szíve dobbanása <br>Jéggé fagyott a szóban<br>Tinta helyett lelke<br>Csepegett <br>Bánata volt a tollban<br><br>Igazságot jót keresve<br>Útján akkor senki<br>Nem ment vele<br>Csak az ördög <br>Jött vigyorogva szembe<br><br>És akkor Isten felemelte
Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá,
<br>Méltóságra mehet, de a lelke... az soha nem lehet arannyá…
<br>Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá.
<br>
<br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik,
<br>Mély gyökeret nem hajt, véle enyész a neve is. Majd szétfoszlik…
<br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik.
<br>
<br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet,
<br>Mely fölszentelve magát, javára hevíti a hazafiúi létet…
<br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet.
<br>
<br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül,
<br>Így szentelve magát, néki, az ő javára örök égbe lendül…
<br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül.
<br>
<br>Aztán ha korodnak bölcsen igénylő nyelvén érdemed mégis alkonyodik,
<br>Ne lépj hátra, de kettőztesd a maradék erődet, ne várd, hogy csontosodik…
<br>Aztán ha korodnak, bölcset idéző nyelvén érdemed mégis alkonyodik,
<br>Egy buzgóbb maradék, akkor áldja a hideg porodat! Bár már csontosodik…
<br>
<br>Vecsés, 2022. október 24. – Kustra Ferenc József – íródott: Kisfaludy Károly: (1788 – 1830) azonos c. verse átirataként, az 1956 -s Forradalom és Szabadságharc emlékére…
<br>

Értékelés 

