(3 soros-zárttükrös) <br>Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás <br>És tudjuk a tábortűzből sem lett így már, semmi más… <br>Az öregséggel, bizony megérkezik a hamvadás. <br> <br>(Septolet) <br>Betegség, <br>Tehetetlenség, <br>Hozza öregség. <br> <br>Az élet véges, <br>Nincs győztes. <br>Elhamvad létlángja, <br>Zúg-búg, elmúlás vészharangja. <br>* <br> <br>Ki lehet, aki tudja, ilyenkor hány &bdquo;uncia” még az élet, <br>Mert a tábor tüzet is végig ültük és hamvadásból mi lett! <br>A lángcsóva is úgy járt, hogy a fonata végül semmivé lett. <br> <br>Lét <br>A tét, <br>Élni kellene még! <br>Mennyi maradt még? <br>Közeleg a vég… <br> <br>Lankadás, hervadás, <br>Hamvadás, <br>Közeleg… exitálás. <br>* <br> <br>Az élet lehetett bár, éteri lángcsóva <br>Mi hullócsillag volt. Néztük gyors-mutatóba, <br>De már hamvadás beköltözött a fa-lóba, <br>Az öreg harcosoknak, nincs más út, valóba… <br> <br>Sohasem gondoltad? <br>Élethidad <br>Egyszer lesuvad. <br> <br>Megszakad utad, <br>Nem múlik rajtad. <br>Nélküled halad <br>Minden… felfogtad? <br>* <br> <br>Minden egyszer véget ér, <br>Gyertyaláng leég. <br>Életút is végéhez ér. <br> <br>Lankadás, <br>Hervadás, <br>Hamvadás, <br>Elfogadás… <br> <br>Vecsés, 2019. augusztus 24. – Szabadka, 2019. szeptember 9. – Kustra Ferenc – a verset én írtam, a septoleteket, szerző-, és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A címük: Nem múlik rajtad <br>

Több próféta és a messiás<br>Volt már itt egyszer<br>Talán még eljönnek <br>Valamikor reggel<br><br>Megláthatnák akkor<br>Mit ér annyi vallás<br>Valahol az eszme<br>Talán mégis hibás<br><br>A sok bölcsességből<br>Nem okul az ember<br>A hite bár erős<br>De pusztító fegyver.

Látunk egy közeli háborút, Közel-Keleten egy másikat, -majdnem- világháborús világhelyzetet?<br><br>(leoninus trió)<br>Istenem! Adj még nekem hitet az útra? A szomszédban háborúznak újra.<br>Még van nekem hitem, ahogy megyek, de ki tudja? meddig leszek?<br>Öregségemre, ej, ilyet megérni? de most már a békéhez kéne hozzáférni!<br>Esetlen a sors és igy érzem, már több évtizede, mára kihalt a harcos szelleme.<br><br>Úristen, pedig most kéne erő és sokaknak nem nevetve várni, mikor halál jő!<br>Nagyon régen a test a testel harcban állt, sőt volt, hogy becsület parancsolt álljt!<br>Ma már a háború is csak egy kocsi derék pénzt jelent, gazdagok? mind eszement.<br>Régen még föl sem találták a kazettás bombát, mára meg betiltották használatát.<br><br>Mindig jő, előjő valami mocskos dolog, sorozatvetők hangja meg égen dohog.<br>Pedig gazdagoknak is vannak gyerekei? frontra Ukrajnába, van hely bőven neki?<br>Vajon háromszázezer halottat, hol temetik? Sírjukon a kecskéket legeltetik?<br>Ember! Irányítók! Parancsosztók! Ti hisztek magatoknak, hogy nem vagytok önpusztítók?<br>*<br>(senrjon)<br>Ki lesz majd itt segítség?<br>Ki lesz majd itt segítség, ki segít egyedüli árván?<br>Halálokozó?<br>*<br><br>(bapeva)<br>Hitem,<br>Életem<br>Tartós legyen,<br>Kérlek Istenem,<br>Adj erőt holnapra,<br>Segíts jó útra érni.<br>A testek közötti harcban,<br>Majd épségben vissza is jutni,<br>Változzon sorsom szépre, csodásra,<br>Áradjon kegyelmed az életemre.<br><br>Vecsés, 2023. júl. 17. ? Arad, 2023. aug. 16. ? Kustra Ferenc József - a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban. Az alapot én írtam. A bapevát, Ghica Izabella Iasmina szerző társam <br>

Az ember az csodás<br>Hatalmas elme<br>Hiú és gőgös <br>Jónak lenni gyenge<br>Épít és rombol<br>Ez az eleme<br>Mintha a génekbe<br>Ez lenne jegyezve<br><br>Pszeudo az eszme<br>S a tévhit ügetve<br>Masíroz mintha-csak<br>Felvonuláson díszelegne<br>Közben lóhalálában <br>Köpönyegét forgatva<br>Sok-k politika<br>Rohan a vesztébe<br><br>Sok helyen a hős-ég<br>Erdőtüzek pusztítanak<br>Torzul a személy-is-ég<br>És az Ember-is-ég<br>Fogynak a nemzettek<br>Sorban állnak nemzetek<br>Hogy a múltba vesszenek.<br><br>Szomorú fűzfák<br>A látószögemben<br>Száz éves fa alatt<br>Godomat letettem<br>Hosszú a sóhaj<br>Szorít a bánat<br>Mi lesz a gyermekkel<br>Ha a Világ már fárad.

Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál. <br>Éppen fölém hajol az ősz, <br>Széllel… süvít, nyarat lefőz. <br> <br>Én csak vágytam… süssön rám a nap. <br>De fénye, min jött… tükördarab. <br>Árnyékom is becsapott, <br>Mindig csak mögöttem volt. <br> <br>Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem, <br>Hogy nyáron hideget éreztem… <br>Majdnem mind a hatvanháromszor? <br>Életemben, bizony jó párszor. <br> <br>Vágytam pedig élet melegségére… <br>Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre, <br>Legyen boldog… úgy minden másnap, <br>De csak hamisan sütött rám… nap. . <br> <br>A karmámban nincs ilyen. <br>Mi benne van, semmilyen! <br>Napsütötte élet… vágyálmom, <br>A ború alatt csak kínlódom. <br> <br>Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál, <br>Magad mögött borút hagytál, <br>Úgy tűnik, hogy nem is voltál… <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József <br>