A sötét fátyolában megérkezett éjben, <br>Bánatosan kerengünk erdei ősvényen. <br>Néha hallunk halk állathangokat <br>Vagy letört nagyobbacska ágakat. <br> <br>Szomorú sötétség töri a békét, <br>Rakja tönkre az ember lelkét. <br>* <br> <br>Az erdő végül is nem olyan nagy <br>De sok az ősvény, ami jól elhagy… <br>Bizony kicsit-jól eltévedtünk, <br>Nem tudjuk, merre a lakhelyünk… <br> <br>Mind, <br>Egyszer <br>Induljunk, <br>Egyenesen <br>Sokan haladunk. <br> <br>Sokan haladunk, <br>Egyenesen, <br>Induljunk <br>Egyszer <br>Mind. <br>* <br> <br>Éhesek vagyunk és didergünk kicsit, <br>De megyünk előre, talán csak picit! <br>Egymásba karolunk az bizalmat ad, <br>Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad. <br> <br>Öröm tölti a reménytelen szívünket, <br>Mikor a boldogság oka megérkezett. <br>* <br> <br>Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa <br>Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra. <br>Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot, <br>Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot… <br> <br>Új <br>Minden <br>Folytatjuk, <br>Az út vége <br>Ránk vár örökre. <br> <br>Ránk vár örökre <br>Az út vége. <br>Folytatjuk, <br>Minden <br>Új. <br> <br>Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta. <br>

A hiány nem életcél, de… hétköznapi pszichológia… <br> <br>(Leoninus trió) <br>Hosszú életemben részese voltam mindennek, mi elérhető, pontosan... semminek! <br>De még az sem volt nekem elérhető, mert az is nekem csak látens volt, nem visszatérő! <br>Volt még olyan, hogy a visszatérő bejelentkezett, de nem láttatta magát eleget! <br> <br>A semmi eltűnt, <br>Valamitől menekült, <br>Ha érkezik, marad, mint sebesült. <br>* <br>A semmik pedig kicsinyessé teszik az embert, mert hiánnyal szemben, mindegy, mit kertelt… <br>Hiány: látens, bujkál, rejtőzködik, ember meg keresés közben jól leértékelődik. <br>A hiány híd alá űzi a peches embert, ki örülhet, hogy tető van feje felett! <br> <br>Az értelmet keresi szenvedve, <br>De nem talál csak gonosz emberre. <br>* <br>Más van a dominánsoknál, a gazdagoknál, mert bőven nő a fűszál… a nagyuraknál. <br>Ők észreveszik, ha fűben gaz üti föl a fejét, gyökerestől irtva a lényegét. <br>Konklúzió adott; ki hová született, sorsa úgy alakult, ahhoz való lehetett! <br> <br>A pénzes ember védett, <br>Mert szegényre lépett, <br>Kegyetlenül gyengét sértett. <br>* <br>(A nagy Konklúzió, bokorrímesben) <br>Ki, királyfinak született <br>Az bizony biztos király lett, <br>S bármilyen bolond lehetett. <br> <br>Esélytelen igazság, <br>Világszerte elterjedt valóság <br>Isten előtt mind csak adósság. <br> <br>Vecsés, 2023. április 6. – Arad, 2023. április 7. – Kustra Ferenc József – A leoninust én írtam, alá a 10 szavasokat, szerző-, és poétatársam: Ghica Izabella Iasmina. <br>

Életváram parancsnoka… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok, <br>Én, meg mint ki végzet-szülni készül, menekülvén… csak vajúdok… <br>Életváramban mindig is a keserv herceg volt a parancsnok. <br>* <br>(HIAKU) <br>Kereszt’ –ben születtem, <br>Nagy hajcihő volt életem. <br>Osztályrészem semmi. <br>* <br>(Senrjú) <br>Vaktyúk is talál <br>Szemet, míg meg nem döglik. <br>Én meg vajúdtam… <br>* <br>(Senrjon) <br>Persze leigázottság <br>Osztályrészből, kaptam én bőven. <br>Létem elbujkált. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara. <br>Néha, bánattól még arra is hajaztam, ez bizony a valóságom jajszava… <br>Képzeletemben, hű de sokszor énekelt nekem a valóság, tenor érckara. <br>* <br>(Bapeva) <br>Élet <br>Lényeget <br>Keresettet <br>Bírnom kelhetett. <br>Hajcihő nem kellett, <br>Ez kit érdekelhetett? <br>Lelkem szárnyalva lephetett, <br>Jót vissza… hozni nem lehetett. <br>Agyam koponyámban keveskedett! <br>Szám esdeke, meg mér' nem teljesedett? <br> <br>Vecsés, 2020. december 9. – Kustra Ferenc József– íródott Alloiostrofikus versformában. (A 10 soros bapeva az én fejlesztésem, az apevából!) <br>

(3 soros-zárttükrös. háromszoros belső rímes és önrímes) <br>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem! <br>Szerelem, szerelem, szerelem! Nincs Földön még egy ilyen veszedelem… <br>Szerelem, szerelem, szerelem! Te aztán vagy magad, a veszedelem! <br>* <br>(Leoninus) <br>Majd Te, mint vak ló, csak mészen előre, hang után kergeted libákat mezőre. <br>Elveszted a fejed, nem érdekel semmi, még az sem, hogy a galiba mennyi. <br>Gondolod, hogy a boldogság összesen ennyi… ha mással nem tudsz boldogságban élni? <br>Kérdés az, hogy lenni vagy nem lenni, a boldogságban barátsággal kell lenni. <br>Rózsaszín ködben látod a világot, de még nem tudod, hogy a ködöt át nem látod. <br>Ha eluralja lelked az csalfa boldogság, akkor már uralkodik szenvedély, mint bátorság… <br>Szinte a föld fölött lebegszel, és ha tán’ várható, hogy leesel? <br>* <br>(Senrjon trió) <br>Reggel, ragyogó szemmel <br>Ébredsz, hibákat nem látsz…élhetsz! <br>Ó, szerelem! <br> <br>De azért, ha már fölkelsz <br>Jól nyisd ki a csipás szemedet… <br>Ó, szerelem! <br> <br>És nagyon figyelj, hogy a <br>Kedvesed, ne vigyék el tőled! <br>Ó, szerelem! <br> <br>Vecsés, 2023. március 15. - Kustra Ferenc József. – Íródott; Mészáros Lajos poétatársam (20220129) azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>

(3 soros-zárttükrös) <br>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke? <br>Mint örökzöld liget, hol nyugalomnak ez menedéke… <br>Ez mesésen szép völgyecske, tán’ nyugalom menedéke? <br>* <br>(leoninus duó) <br>Közben izgalom, szelíd sóhajtásba merül, sőt suttogásba szenderűl. <br>Közben hallatszik a madársereg hangversenye, figyelem, egye-fene… <br>Közben meghatja lelkemet, hogy megtaláltam menedékemet. <br>* <br>Milyen nagyon bízok rám mosolygó lugasaidban, s ezzel, szelíd jótékonyságodban. <br>Testi palotádban engedményező jóság lakhat… lát engem, így boldogan kacaghat. <br>Úgy bízok, szeretetteljes együttműködésben, részt kapok lélek együttműködésben… <br> <br>Vecsés, 2022. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: Anatole France ’A hajnal’ c. novellája 22. oldalán található vers átirataként. <br>