Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? <br>Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár… <br>Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? <br> <br>Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba, <br>Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba. <br>Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba. <br> <br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost, <br>Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost… <br>Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost. <br> <br>Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés? <br>Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés. <br>Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés. <br> <br>Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat, <br>Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat! <br>Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk, <br>Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk! <br> <br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk, <br>Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk! <br>Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk. <br> <br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is, <br>Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is… <br>A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is. <br> <br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy, <br>De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy… <br>Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy. <br> <br>Vecsés, 2023. augusztus 25. -Kustra Ferenc József- írtam: 3 soros-zárttükrös versformában. Ol-vasni úgy kell, hogy az 1 és 2 -sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, igy meglesz a versszak gondolatisága! <br>

Észre sem vettem;<br>Az idő malmában <br>Rozsdás emlékek <br>Őrlődnek porrá <br>Minden pillanatban,<br>És oly kevés az<br>Mi megmenthető.<br>Ami megmarad, <br>... Azt<br>Fényesre csiszolgatjuk,<br>Hogy valami <br>Tükröződjön csillogva <br> A múltból, <br>Hogy valami <br>Ragyogjon bennünk.<br> A szemünkben <br> Fénylő csillagok<br>Várnak reánk;<br>Ahol ott van a múlt, <br> S a jövő;<br>Ami folyvást közeledő-<br>És<br>Csak mások szeretetével<br> Oda Fel<br>A lelkünk felemelhető.<br>Ott<br>A végtelen jelenben<br>... Most még minden hihetetlen.<br>Elvegyül a szellem<br>... Talán az Istennel.

Óvatosan szórja színeit maszatolva<br>A horizonton szunnyadozó nap<br>Rongyos felhőket nem kerget a szél<br>Az ég búrája álmokról regél<br>A fákon fakuló levél sem rebben<br>Csak a pára gőzölög rejtelmesen.<br>Elfojtott néma csendben<br>Settenkedik a magány<br>Aztán hirtelen<br>Csörtetve közeleg szikkadt avaron<br>A táguló homály<br>S mint Krisztus a kenyeret<br>Harangszó töri ketté az estet<br><br>Fennhangon hirdeti a népnek<br>A múló nap egy imát megérhet

Anyagtalanná vált szellemi lét<br>Hitre alapozott misztériuma<br>Hullámzik <br>Borzoló melankólikus fuvallattal<br>Az üres szoba<br>Áporodott falai között<br>Miután az öreg elköltözött.<br><br>A tegnapi szuszogás ritmusa<br>Csupán dobhártya-illúzió<br>Ahogy az eleven lépések alatt<br>Felszisszen a megkopott parketta .<br><br>Az örökkévalóság dimenziójába<br>Betekintett az utolsó pillanat<br>S a falakba ivódott múlt<br>Párologva szivárog <br>Az emlékek fakuló fényével.<br><br>Olykor szembesülünk<br>Viszolygó tiltakozás ellenére<br>A végtelenbe nyíló ajtó<br>Köszöbéről derengő ismeretlen<br>Titkokat rejtő félelem fagyos<br>Szívszorító leheletével.

Hol van már a régi világ<br>Óvatosan hajlott virulóba<br>Mint illatos mesés virág<br>Kedves házak ablakába.<br><br>Pozsgás arcú gyerekek<br>A mindenki földjén<br>Kergették a kereket.<br>A megfakult képre <br>Felraktam egy keretet.<br><br>Idősúlytott vályogházban<br>Ajtó felett fakereszt<br>Ki jó lélekkel tévedt ide<br>Kérdés nélkül beereszt.<br><br>Hol van már merre jár<br>Legurult a lejtő oldalán<br>Elsodorta a féktelen ár<br>Hiába kapaszkodott <br>A szalma-szálán.?!