Mint pókháló-szövevényes<br>Ódon,<br>Dohos üreg...<br>Fanyar-szagú,<br>Mosatlan üres üveg...<br> ....olybá tűnik a megélt pillanat.<br>Ott,<br>Ahol a szegycsont mögött<br>Nem lakik már senki,<br>Csak tompán kalapál<br>A szívnek tűnő verkli,<br>S a kasban túlárad a semmi,<br>...És fárasztó már valakinek lenni...<br>Ott<br>Sajogva sziszeg a múlt<br>Megaszalt emléke,<br>S az ősök vétke<br>egyre csak nehezedik.<br>Ott...<br> a megálló üres...<br>Új járat nem érkezik,<br>csak <br>az apátiás jelen valósága<br>megsárgult fotókkal keveredik..<br>Ott<br>A magányos várakozás is<br>Feledésbe merül,<br>És nem tudni,...<br>Az Élet mibe kerül...<br><br>Idegen arcokon <br>Rideg a szánalom.<br>Ismerős... <br>Már csak a fájdalom<br><br>Minek a Van, és kié a Most<br>Mikor<br>Az Otthon a Múltban hagyatott....<br>És nincs már kit szeretni<br>Csak feledni... feledni. <br>Elillant valami messze<br>Talán az élet... <br>Ha lehetne megőrizne <br> Valami emléket.

Reggelente az első értelem<br>Köszönt alázatos tisztelettel<br>S amíg újra behunyom szemem<br>Egész nap velem leszel.<br><br>Magamban őrzöm minden lépted<br>Szinte érzem szívverésed<br>És lelked itt van<br>Hittel- bennem<br>Eggyé lett a szeretetben.<br><br>Összetart a szellem<br>A szív mágikus ereje<br>Együtt vagyunk Egész<br>És nemcsak reggelente.

Hozzád simulnék <br>Szorosan karolva <br>Mint folyó lágyan<br>A part medréhez tapadva<br><br>Frissítő mágiával<br>Lelked érinteném<br><br>Érezném szíved ritmusát<br>Világom mélyén<br>Veled elegyedve<br>Hozzád simulnék én

Hol volt, hol van az már<br>Ősi idők almafáján<br>Zamatos gyümölcs kacéran mosolygott...<br><br>Egy kis parázs<br>Földi varázs<br>Csillantotta tudás szomját<br>S az ártatlan<br>Kis hiszékeny<br>Elhitte mit akkor éppen<br>Csalárd értékek<br>Hamisat ígértek <br>Szépen<br><br>Tökéletes kecsességgel<br>Égialmát szakajtott,<br>S előbb kóstolásra nyújtotta<br>Jó szívvel a csodás darabot.<br>Már kései volt , hogy párja felkiáltott.<br><br>Így hát...<br>Összefonva , bűnbe esve<br>Az élet ízét ízlelgetve<br>Dicsőitették a napot<br>Hogy asszonyi bátorsága<br>Bölcsességet aratott.<br><br>A mennyei harag...régen elszállt már...<br>A szerető jókra megbocsájtás vár.<br><br>Megfejtetlen ősi korok titka<br>Vár a pillanatra,<br>Hogy az idő kicsomagolja<br>Az elkeveredett misztikus csodát!

Phöpö, fufú, sihuhu<br>Mit látott egy kis uhu?<br>Ásított az alagút,<br>S az orrából füstöt fújt.<br><br>Ahogy felszállott a felhő<br>Egy gőzmozdony bújt elő.<br>Hosszú füttyel köszönt egyet,<br>Hogy megremegtek a zöld hegyek.<br><br>Fújtatva jött dübörgéssel<br>Kattogtak a kerekek,<br>S a vagonban nevetgélve<br>Ugráltak a gyerekek.<br><br>Acél sínek párosával<br>Kanyarogtak előtte<br>Mindenféle sok rakomány <br>Hosszan elnyúlt mögötte.<br><br>Pöfékelt és szuszogott<br>Ebben a nagy iramban,<br>Csak tüzelője legyen elég<br>A mindig éhes kazánban.<br><br>Erős ez a derék mozdony<br>Nem fárad el sohasem,<br>Ha beér egy állomásra<br>Egy kicsit csak ott pihen.<br><br>Gyorsan szaladt a völgy alján<br>Vajon miért siet ennyire?<br>Gondolkodik nagy szemekkel<br>A kis bagoly csemete.<br><br>Időben kell megérkezni<br>A vasút állomásra<br>Mert ,ha késik elterelik<br>Egy mellék vágányra.